.... 1 év telt el az utolsó beszélgetés óta, az utolsó találkozás olyan mintha tegnap történt volna mégis annyira távoli. Minden nap tudtam mi történik vele mégsem hívhattam fel, hogy érzi magát hiszen egy senki voltam az életében. Egy senki, akinek...
Két óra interjúzás után mindenre vágytam csak egy újabb megjelenésre nem, de tudtam, hogy mennem kell hiszen ez is a munkám része nem csupán annyi, hogy parádézom az autóban. Mielőtt a pihenő felé indultam volna meg kellett keresnem Mattiát tudnom kellett, hogy Liával miden oké és csak azért tűnt máshogy mert 1 éve egymáshoz sem szóltunk ma pedig arról beszéltem neki, hogy megcsaltak miközben én ugyanezt tettem vele. Nehéz beszélgetés vár rám, sőt lehet, hogy semmit sem tudok meg hiszen úgy védte a keresztlányát, mint még soha senkit, de akkor is meg kellett tudnom az igazat.
„Bejöhetek? Van pár szabad perced?" -Nem mondom azt, hogy keveset szoktam vele beszélgetni, de most mégis azt érzem, mintha most akarnék tőle valamit először.
„Gyere be valami baj van? Lia mondta, hogy interjúd van épp." -Na, szuper szóval már beszéltek is rólam. Ezek azok a pillanatok amikor kezdem bánni, hogy 17 évesen beleszerettem egy Ferrariba.
„Igen, igen most végeztem. Igazából Liáról van szó" -Láttam az arcán, hogy egy nagyon rossz témára tapintottam rá.
„Figyelj Charles, tudod nagyon jól, hogy bármiben segítenék neked viszont most nem fogok. Az a lány teljesen össze van törve, sorban vesztette el az embereket az életéből. Mindig mire azt hiszi fel állt és teljesen rendben van jön valaki és visszalöki. Nem tud teljes életet élni főleg nem olyat, amit megérdemel és amire mindig is vágyott. Egy éve ő irányít mindent mégsem látta őt senki a futamokon, egyik szerelő sem ismeri a gyárban mert mindenkit el akar kerülni. Teljes mértékben itt akart hagyni mindent, de az apja nem engedte neki. Az a nő, aki abban az irodában ül és napi szinten megmenti az egész csapatot és gyárat mindentől nem ugyanaz, akit te ismersz, azt a Liát másfél évvel ezelőtt kiirtotta magából." -Számítottam rá, hogy fájni fog, amit hallani fogok, de arra nem, hogy ennyire. Nem mondta ki, hogy én tettem tönkre, de mégis utalt rá. Másfél éve, másfél éve amikor meglátott engem és Giadát a bokszban. El kellett tűnőm az irodából minél előbb, sőt nem csak az irodából az egész épületből. Tudtam, hogy fájt neki, azt is tudtam, hogy kerül, de arra nem számítottam, hogy ennyire rossz a helyzet.
1 órát keringtem a városban és gondolkoztam mi lenne a jobb beszélni vele a másfél évvel ezelőttiről vagy hagyni ahogy Mattia is kérte. Fogalmam sem volt mihez kezdjek tudtam, hogy beszélnem kell valakivel erről, de nem sok olyan ember van, aki mást mondana mint, hogy hagyjam őt békén. Teljes számítást végeztem, hogy melyik testvérem a jobb megoldás. Pár perc után Arthurt választottam inkább nem csak, hogy ismeri Liát, de még ő kedvesebb is a családban.
„Mi a faszomat csinálsz, hogy megint ordítasz ebbe a szarba?" -Esküszöm, ha nem tudnám, hogy elmeháborodottnak született biztosan elvinném orvoshoz.
„Szimulátorozok úgyhogy nyögd ki mit akarsz mert Lia kurvára a seggemben van. Jó oké már mindegy kisodródtam." -Hát ez kurva jó az öcsém és a volt barátnőm szimulátorozik miközben én azon tűnődők mit is csináljak a csajjal. A meglepődöttségtől megszólalni sem tudni arra lettem figyelmes, hogy az ő hangját hallom meg.
„Arthur, ha így fogsz vezetni a következő szezonban nem lesz más választásom, mint visszaküldeni az F3-ba." -Mindenki, aki nem ismerte azt hitte volna, hogy komolyan mondja, de a hangjában ott volt az a bizonyos játékosság, ami mindig, amikor autó közelében volt.
„Legalább lehetnél a sajtósom annyi verseny még a nagy örökösnő naptárjába is belefér." -Az istenért nem tudna rám figyelni egy kicsit nem vagyok ki eléggé még hallgatnom kell ahogy viccelődnek egymással.
„Arról lekéstél kicsi Leclerc viszont mennem kell ki kell találnom ma melyik sarokba bújok el a sajtó és apám elől." – Nem értem mért akarna elbújni hiszen mindenki rá kíváncsi, de nem hallgathattam ezt tovább ígyis túl sokat foglalkozok a lánnyal.
„Mi lenne, ha végre engem is észrevennél és megkérdeznéd mért hívtalak?" -Ha akartam volna se tudtam volna titkolni a feszültséget, amit éreztem.
„Tudom, mit akarsz elmondta, hogy ma találkoztatok. Hagyd őt békén Charles ő már nem az, akit te ismertél." -Elegem van ebből a szövegből beszélnem kell vele, ha a szemembe mondja, hogy hagyjam békén megteszem, de neki kell kimondania.
„Beszélni fogok vele ma viszont kelessz hozzá ahogy hallom elég jól eltűnik az emberek elől. Kérlek Arthur, tudom elbasztam, de akkor is beszélnem kell vele. Ígérem, ha arra kér hagyjam békén megteszem." -Túl nagy volt a csend ismerem annyira az öcsémet, hogy most azt veszi számításba mekkora fejmosást kaphat anyától, ha kiderül nem, hogy beszéltem vele még segített is benne.
„Vagy valamelyik ajtónál lesz vagy pedig fenn az emeleten valamelyik sötét sarokban, ahol senki nem keresné a tulajdonost. Én a helyedben az emeletre tippelnék eléggé fáradt mostanában nem lenne kedve menekülni senki elől és utolsónak fog megjönni és elsőnek elmenni amint leleplezitek az autót a hátsó ajtón lelép ezért sem találkoztál vele eddig sosem sehol." -Meglepett, amit hallottam, hiszen sosem volt az a fajta, aki elbújna az emberek elől, de leginkább az utolsó szavak voltak, amik megleptek.
„Állj Arthur, most azt akarod mondani, hogy az összes ilyen szaron ott volt csak mindig eltűnt nehogy találkozzunk? -Ennyire nem gyűlölhetett ugye nem?
„Mit vártál Charles? Mindig a nyakadba kellett volna ugrania miután teljesen összetörted? Mindenhova Giadával mentél, mindenhol a ti képetek nézett rá vissza. Fájt neki Charles, te voltál az egyetlen ember, akit feltétel nélkül szeretett és te tetted tönkre." -Nem tudtam mit mondani a 18 éves testvérem jobban észrevette azt, ami körülöttem történik, mint én. Le kellett tennem, ma már másodszor érzem magam a legszarabb alaknak a világon.
Teljesen gondolkodóba estem amint visszaértem a pihenőmbe észre sem vettem, hogy eltelt az idő és ideje lenne készülődnöm. Fogalmam sincs, mit fogok mondani amikor majd ott áll velem szemben, sőt az sem biztos, hogy még itt találom Arthur elmondása alapján.
Egész végig figyeltem a helyeket, amiket az öcsém mondott és igaza is volt az erkély legsötétebb helyén találtam meg. Fekete ruhájában nem is igazán lehetett volna észrevenni ha szőke haja nem kiengedve omlik a vállaira. A leghosszabb beszédsorozatnak tűnt az egész, de közben észrevettem, hogy apja feltűnik mellette és a lány arcából ítélve egyáltalán nem tetszik neki az, amit apja mondd. Két perccel később már elindulnak lefele és egyenesen az autó felé. Ez az nem tud elmenekülni olyan hamar mivel neki is részt kell vennie ebben a szarban. Valami jó is van abban, hogy végig hallgattam 3 órányi beszédet.
„Most pedig fiúk ideje megmutatni a nagy világnak idén mit törtök össze, viszont ma olyan szerencsések vagytok, hogy csatlakozik hozzátok a Scudaria Ferrari szíve, lelke, aki ígéretet tett, hogy az idén nem csak az irodájából fogja végig követni a futamokat, hanem velünk tart minden egyes versenyhétvégén." -Ez az én szerencse napom esküszöm. Liáé már nem annyira az arcából ítélve semmi ilyet nem ígért.
LiaFerrari_
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
LiaFerrari_ : ❤️Ma egy éve, hogy elfoglaltam a helyem a gyárban. Soha semmiért nem cserélném el hálás vagyok értetek.❤️
