Életünk a tét

9.

Lia

Amint a pályához értünk és megláttam az időt tudtam, hogy senkivel nem találkozhatok és rögtön mennem kell az irodába ahhoz, hogy apáék ne kérdezősködjenek merre voltam. Kiszállás után el is indultam szerencsémre senki nem jött velem szembe és Charles is felfogta miért sietek annyira. Egy perccel tíz óra előtt léptem be az ajtón amikor már mind a ketten ott ültek.

"Szerintem mind a ketten tudjátok mi a téma. Sebbel nem hosszabbítunk az év végén ha nem javulnak a helyezései." - Nem a semmiért éreztem fölényben magam Mattiával szemben, hiszen már az indulás előtt beszéltem erről apával csak a keresztapám ezt nem tudta.

"Szó sem lehet róla. Charlesnak sem annyira jók az eredményei mint tavaly. Lia nem dönthetsz az alapján, hogy kivel bújtál ágyba és kivel nem."

"Elég lesz fejezzétek be mindketten. Charles marad Seb megy. Sebastian nem 22 éves Charles viszont igen úgyhogy ha minden jól megy ő szerződést hosszabbít. Lia rád bízom mennyire hosszú lesz de legalább 2 éves legyen de ha 10 az sem baj." -Más azt hinné csak viccel, de tudom, hogy nem viszont arról fogalmam sincs, hogy győzzem meg a pilótát egy hosszútávú szerződésről hiszen abszolút nem olyan az autónk per pillanat ami az első háromba belefér.

"Nos akkor szerintem mindent meg is beszéltünk. Mennék mostmár dolgozni ha nem gond." - Inkább nem is hagytam válaszlehetőséget rögtön felálltam és indultam is ki a többiekhez. Megígértem Maxnek, hogy ma még megkeresem őt az időmérők előtt de mire elindultam volna már ott is volt előttem az ebédemmel a kezében.

"Nagyon örülök neked Maximilien de szerintem jobb lenne ha eltűnnénk innen még mielőtt Horner észrevesz." -Mindenki tudja, hogy minden csapat rosszul van attól, ha vegyülnek a pilóták nem még attól hogy egy Ferrarival ebédeljen a versenyzőjuk.

"Na gyere hercegnő látom rajtad, hogy már úgyis rosszul vagy a csapatodtól"

"Teljesen őrült vagy Max. Mi ez a jókedv csak nem megszorongatod ma Hamiltont?"

"Nem hiszem sajnos túl gyorsak még mindig. Mióta dugtok újra?" -Mindenre számítottam csak erre nem, ha Max rájött mivan ha más is. Nem jöhetnek rá, nem Max sem tudja biztosan nem Charlesra gondol.

"Miről beszélsz?"

"Ne nézz bolondnak Li. Ismerlek, neki pedig elég volt a szemeibe néznem miközben kisétáltál hozzám. Figyelj, nem foglak kioktatni pedig nagyon nem tetszik ez az egész. Féltelek Lia, egyszer már tönkretett és ha mégegyszer csak megfordul is a fejében esküszöm beleteszem a falba minden héten." -Minden szava igaz volt. Tönkre tett és senki nem tudja garantálni, hogy most nem fog mégsem tudok nemet mondani neki pedig félek az egésztől.

"Rettegek attól, hogy újra a padlóra küld mégsem tudok nemet mondani neki Max. Szeretem."

"Tudom hercegnő tudom. Meg kell ígérned, hogy az első alkalomnál felhívsz és hagyod, hogy segítsek." -Mindennél többet jelentettek a szavai, egy ölelés elég volt ahhoz, hogy érezzem tényleg aggódik értem.

Miután visszakísért ment is a saját helyére nálunk a fiúk már kezdtek készülődni az időmérőkre. Elindult a hétvége és ezzel együtt a versenyszezon is ami egy igazi hullámvasút amiről nincs leszállás csak az év végén.