Életünk a tét

16.

Lia

Fülhallgatóval a fülemben ültem a reptéren a többiekre várva, pedig tisztában voltam vele, hogy még két óra van az indulásig ezért senki nem fog jönni egy ideig. Nem tudtam mit kezdjek magammal és ezzel az egész helyzettel. Fogalmam sem volt mit akarok, álljunk elő azzal, hogy igen minden rendben van köztünk újra vagy hagyjuk meg ezt az egészet magunknak. Mindkét opcióban volt olyan ami hátrány lehet a számomra. Hiszen ha újra vége és megint egyedül maradok akkor elölről kezdődik az egész. Mindenhol fognak velem szembe jönni a kérdések arról mi is történt. Nem akarom ezt újra, nem csinálom végig újra azt a megaláztatást, hogy mindenki tudja megcsaltak mert nem voltam elég. Viszont, ha nem mondjuk el akkor nem fog tudni előre haladni a kapcsolatunk, nem fogunk tudni egymással foglalkozni hiszen minden percben azon fogunk kattogni ki lát és ki nem. Szar ez az egész, most is az helyett, hogy utánam jött volna, hogy oldjuk meg inkább ott maradt a fiúkkal. Fogalmam sincs ő mikor fogja felfogni, hogy ezekhez a problémákhoz ketten kellünk és nem elég, hogy én rágódom rajta.

Már a könnyeimet törölgettem amikor Mick leült mellém és az helyett, hogy bármit is mondott volna csak szorosan ölelt magához. Pont erre volt szükségem, hogy érezzem nem vagyok egyedül még akkor sem ha ő már rég megmondta ennek az egésznek nem lesz jó vége.

"Ne sírj Li, mindjárt itt vannak nem láthat így senki." -Csak bólogattam hisz tudtam igaza van. Nem adhatom meg azt az örömöt senkinek, hogy látnak újra összetörni.

"Kinn van már a sajtó?"

"Nem sokan de már vannak itt azért jöttem ilyen későn már megint apáról kérdeztek." -Olyan bánattal mondta a hangjában, mint mindig amikor Michela állapotáról beszélgettünk. Fájt neki, igaz hogy él, de akkor is olyan mintha már nem lenne vele. Hiányzik neki az apja, a legjobb barátja és a mindennapi hőse.

"Van két szabad napom. Elmehetek szerinted anyukádékhoz?"

"Ezt úgy mondod mintha lett volna amikor nem mehettél. Hivd fel, neki is és neked is jó lesz ha kicsit kiszakadtok a körforgásból." -Tudom, hogy megígértem anyának, hogy elmegyek hozzájuk amikor otthon leszek, de erre a kis pihenésre nagyon szükségem van.

Láttam, hogy a pilóta sétál felénk és közben már hallottam, ahogy az ajtón jönnek be a többiek. Ha most azt mondják nem tudunk elindulni időben nem tudom mit csinálok. Haza akarok már érni.

"Kisasszony, ha mindenki megérkezik indulhatunk is minden készen áll." -Hála a jó istennek. Amint odaértek hozzánk a többiek mi is összeszedtük magunkat, így indulhattunk is ki.

Vártam, hogy Charles legalább majd rám néz vagy bármi de jelét sem mutatta annak, hogy szeretne velem foglalkozni. Mindketten tudtuk, hogy kifele menet a sajtó meg fogja ezt kérdezni mindkettőnktől. Én tudtam, mit fogok csinálni azt viszont nem, hogy az ő fejében mi játszódik most le.

"Charles meg kell állnunk válaszolni pár kérdésre úgyhogy mi menjünk utoljára." -Túl jól ismerem a rendszert ahhoz, hogy tudjam erre Miát is utasították, hiszen ezek mindig csapatvezető utasítások. Amint megtaláltam a keresztapám tekintetét tudtam, hogy ezt is neki köszönhetem. Pont az volt a célja, hogy Charles tagadja az újság előtt.

"Én megyek elsőnek és nem vagyok hajlandó megállni bárki bármit mondd." -Még a reakciókat sem vártam meg már indultam is ki az épületből, hallani sem akartam a kérdéseket amiket majd feltesznek neki.

Mindenhonnan záporoztak felém a kérdések, viszont egyikre sem válaszoltam csak mentem egyenesen fel a gépre. Amint felértem beraktam a fülhallgatóim és teljes hangerőn szólt benne minden.

A fiúk kb. 10 perc után végeztek is, Mick rám nézett és megrázta a fejét. Sajnos nem tudtam, hogy ez most azt jelenti, hogy tagadta az egészet vagy csak simán megmondta, hogy erről nem akar beszélni.

Egész úton éreztem a tekintetét én mégis próbáltam figyelmen kívül hagyni, ha szeretne valamit akkor majd szépen megemeli a seggét és átsétál az én ülésemhez nem én fogok odamenni hozzá.

.....Kibaszottul eltelt négy nap mióta utoljára rá néztem a repülőn. Azóta csak azt tudom róla amit megoszt magáról a közösségi oldalain, de az alapján bátran ki merem jelenteni ő nem agyal kettőnkön fele annyit sem, mint én. Két napot voltam Mickéknél amire a világon mindennél jobban szükségem volt. Ma pedig már péntek van és igaz, hogy sok mindent meg tudtam oldani távolról is, de azért maradt munkám elég és hát holnap szombat. A nap amikor Charlesnak a birtokra kellene jönnie a megbeszéltek szerint, de őszintén ennek kicsi esélyét sem látom. Jól el van a családjával nem hiszem, hogy otthagyná őket előbb, mint ahogy kötelező lenne.

Amint beértem az irodába meglepett a nagy mozgás hiszen péntek van ha nincs is versenyhétvége akkor sem sokan dolgoznak a gyárból. Örültem, hogy el tudtam jutni az irodámig az nélkül, hogy bárki is rámzúdította volna a problémáit. Az örömöm pont addig tartott amíg ki nem nyitottam az ajtót. Kb. Az egész Prema az irodámban ült pilótástul, mérnököstül.

"Milyen kedves meglepetés. Mások fel szoktak hívni az előtt mielőtt letelepszenek az irodámba.Miben segíthetek uraim?"

"Csak beszélgetni jöttünk." -Már abból tudtam, hogy akarnak valamit, hogy hozták magukkal Micket és Arthurt is, de ezek után teljesen nyilvánvaló az is, hogy ez a két szerencsétlen akar valamit és nem is a csapatuk.

"Két másodpercetek van arra, hogy elmondjátok vagy elmentek és biztos, hogy nem segítek."

"Oké Lia. F8-as Ferrarit akarunk.Pirosat." -Nem gondoltam volna, hogy Mick lesz aki előbb megszólal mindig is szerette másra hárítani ezeket a dolgokat.

"Igazából én sárgát." -Na kész végem, ez a kettő teljesen meghibbant.

"Nem. 1.Nem tudok besétálni az utcai autó részlegre és megmondani, hogy heló jöttem két F8-ért méghozzá egy sárgáért és egy pirosért. 2.Mindketten kaptatok autót fél évvel ezelőtt ha jól számolom. 3.Mick egy egész garázs van tele nálad autókkal.Arthur te pedig menj el a bátyádhoz és válogass." -Én itt lezártnak is tekintettem a beszélgetést de sajnos ők nem érezték úgy, hogy ennyi volt.

"Lia kérlek, ígérjük ez az utolsó kérésünk ebben az évben." -Azok a szemek amikkel képes rám nézni, le sem tudná tagadni kinek a testvére.

"Jézusom és egyszer ti fogtok az ülésekben ülni, belegondolni is szörnyű, hogy mit fogtok velem művelni. Mondjuk lehet hogy Arthur veled jobban járok majd mint a bátyáddal."

" Srácok menjetek ki. Megbeszélni valóm van a majdnem sógornőmmel." -Senki nem kérdezett semmit azonnal felállt és eltűnt a mérnökökön nem is csodálkozom hiszen magába kényszerből jöttek, de Micken meglepődtem.

"Mi van veletek már megint? Azt hittem minden rendben erre nem, hogy hazajön nélküled amikor még meg is kérdezem mi van veled az rá a válasz, hogy nem tudja. Lia mi a fasz ez már megint?"

"Nem tudom. Volt egy kisebb veszekedésünk a sajtó miatt és azóta nem is próbált meg kapcsolatba lépni velem. Úgy volt, hogy holnap eljön és akkor lesz két napunk magunkra mielőtt be kellene jönnie, de nemhiszem, hogy hétfőnél előbb érkezne." -Hiába is próbáltam volna megjátszani, hogy ez az egész nem érdekel és nem gondolok rá semmi értelme nem lett volna. Arthur nagyon jól tudja, hogy tűzbe mennék a testvéréért sőt az egész családjáért ha arról lenne szó.

"Tudom, hogy a testvérem de jól ismersz mindig kimondom amit gondolok. Charles nem érdemel meg, túl jó vagy hozzá és az egész élethez ami mellett ő döntött. Lia boldognak kellene lenned csodás családod van, sikeres vagy családot alapíthatnál valaki olyannal aki mindent feláldoz érted ez helyett te a bátyámnak és a szenvedélyének élsz már 4 éve." -Igaza volt és elég szomorú, hogy ezekkel én is tisztában voltam mégis ugyanúgy folytattam az életem mint eddig és ennek nagyon egyszerű a magyarázata. Szerelmes vagyok Charles Leclercbe mióta ismerem és az is leszek amíg lélegzem.