.... 1 év telt el az utolsó beszélgetés óta, az utolsó találkozás olyan mintha tegnap történt volna mégis annyira távoli. Minden nap tudtam mi történik vele mégsem hívhattam fel, hogy érzi magát hiszen egy senki voltam az életében. Egy senki, akinek...
A telefonom felrobbant az elmúlt egy órában, mintha megszállták volna a bogarak úgy rezgett és zümmögött egész végig.Amikor ránéztem és megláttam, hogy Mick és Arthur folyamatosan felváltva hívogat lett egy sejtésem mit is akarnak. Viszont én mindent akartam csak nem erről beszélgetni velük, de tudtam nincs más választásom mint felvenni és meghallgatni a mondandójukat.
"Mi ennyire fontos öcsi?"
"Te teljesen elmeháborodott vagy de komolyan. Még fel sem hívtad mióta hazajöttél esküszöm nem hiszem el ezt az egészet. Nem igazából nem is azt nem hiszem el amit csinálsz hanem azt, hogy ő még mindig a telefonja mellett ül és várja, hogy akár csak egy üzenetet küldj neki sőt holnap egész nap várni fogja, hogy kopogj az ajtón. Nagyon remélem, hogy már össze vagy csomagolva és holnap iderepülsz, hogy tisztázzátok ezt az egészet." -Szerintem levegőt se vett az egész monológ során olyan indulatosan beszélt, mintha legalább őt hanyagoltam volna el.
"Csak hétfőn megyek, nem hiszem, hogy kíváncsi rám ezután a hét után."
"Soha nem gondoltam volna, hogy ezt fogom neked mondani de jobb lenne, ha végleg békén hagynád őt és engednéd neki, hogy teljesen elfelejtsen és új, boldog életet éljen. Charles nem érdemled meg, hogy ilyen szinten áldozza fel valaki az életét érted." -Minden szava mélyre hatolt, hiszen tudtam hogy igaza van mégsem akartam sosem elfogadni pont úgy ahogy Liát sem akarom elengedni, hiszen szükségem van rá.
"Szeretem őt és nem fogom csak azért elengedni mert nektek nem tetszik ez az egész ami köztünk van."
"Akkor ülj fel egy repülőre holnap reggel és indulj el Maranelloba mert nem fogom megakadályozni sem lebeszélni arról, hogy elengedje az egész életét ami hozzád kötötte." -
Fájtak az öcsém szavai, hiszen hiába tudtam teljesen igaza van mégis támadásnak vettem méghozzá ellenem irányult.
.....
Szombat van. Itt ülök a kocsimban, megérkeztem.Nem tudom mit fog reagálni arra, hogy két hét után becsengetek az ajtón de ha mindenigaz vár rám. Biztos ami biztos hoztam virágot úgyhogy egy óriási virágcsokorral indultam az ajtó felé.Lesz ami lesz alapelven.
Csengettem és hallottam is ahogy rohan és a következő pillanatban már a kezeim közt tartom.
"Mindennél jobban hiányoztál és sajnálom, hogy nem kerestelek egyszerűen nem tudtam, hogy kezeljem ezt az egészet. Sajnálom, szeretlek és szeretném ha felvállalnánk ezt az egészet. Veled szeretnék lenni a világ előtt és nem csak a négy fal közt."- Úgy éreztem muszáj elmondanom amit érzek még mielőtt újra kilép az életemből.
"Boldoggá tenne, ha mindenki tudna rólunk."- Nagyon nagy megkönnyebbülés volt ezt hallani Liától ez után biztos voltam abban, hogy minden a legnagyobb rendben köztünk.
charles_leclerc:
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
charles_leclerc: Igen, igen és igen. Igazak a hírek ez a csodás nő az életem legfontosabb része. Mindenkit megkérünk, hogy engedje, hogy boldogok legyünk és éljük a saját kis életünket. Előre is köszi.❤️🔥
