Életünk a tét

14.

Lia

"Máskor nem csaltak meg" -Igazából először nem is teljesen realizáltam mit is mondtam egyszerűen csak kijött a számon. Tudtam, hogy ezzel megbántottam hiszen senkinek nem esne ez jól viszont arról nem tehetek, hogy félelem érzetem van attól, hogy újra megtörténik.

Charlesra ránézni sem mertem. Féltem a reakciójától és őszintén mindenre számítottam csak arra nem, hogy a kezem után nyúl az asztal felett.

"Hé bébi, nézz rám. Szeretlek és tudom, hogy egy világi barom vagyok, de megígérem neked most itt, hogy mindent megfogok tenni azért, hogy ne basszam el ezt az egészet és boldog tudj lenni." -Nem tudtam neki mit mondani ha az eszemre hallgatok már rég el kellett volna menekülnöm viszont a szívem csak hozzá húz és nem tudom azt mondani, hogy hagyjuk egymást békén és tudom, hogy egyszer már ez volt a vesztem és lehet, hogy most is ez lesz.

"Nem így akartam erről beszélni veled viszont mostmár úgy érzem ennél szarabb úgysem lehet a hangulat. Nem szeretnék tovább titkolózni Li. Nem azt mondom, hogy álljunk ki a sajtó elé és jelentsük be a kapcsolatunkat, nem kérem, hogy járjuk végig a világot kézen fogva és azt sem, hogy csókolózz velem a nagy nyilvánosság előtt bár mindennél jobban vágyok erre. Viszont vállaljuk fel a csapat előtt, hogy újra randizunk, érhessek hozzád a garázsban ne kelljen azon idegeskednem, hogy most megölelhetlek- e vagy se." -Minden szava jól esett a lelkemnek hiszen én is szenvedtem azért, hogy figyelnem kell arra mikor és, hogy szólok hozzá a csapat előtt akikkel a nap 24 órájából legalább 12-t össze vagyunk zárva.

"Legyen. Viszont vannak feltételek Leclerc."

"Nem is tudnám elképzelni ezt a feltételeid nélkül édes."

"Komolyan mondom. Nincs semmi hülye becenév a garázsban, nem lehetsz szemtelen mert még mindig a főnököd vagyok és nem vagyok a barátnőd ahhoz még sokmindent kell tenned."

"Benne vagyok de erre a barátnős részre majd visszatérhetnénk." -Rosszabb mint egy gyerek, de komolyan. Nem ismeri a nem szavat. Mire megszólalhattam volna megjelent a csodás pincérlány aki megint minden figyelmét Charlesra irányította viszont most ő el sem engedte a tekintetem és a kezemet se.

...Amint befejeztük a vacsorát el is indultunk a hotelba, hiszen elég hosszú napunk volt és a rajongói képeket is el szerettük volna kerülni.

"Mostmár vezethetek? Ígérem a garázsban parkolok le senki nem fogja látni, hogy nem te vezettél és nem fosztanak meg a macsó címedtől sem." -Nagy mosollyal az arcán nyújtotta át nekem a Ferrari kulcsát és fejcsóválva be is ült a másik oldalra. Minden idióta előítéletet megcáfolva pár perc alatt a szálloda garázsában parkoltam le az autót, aki azt mondja a nők nem tudnak autót vezetni csatlakozzon a családomhoz és rájön mekkora hazugság is ez.

"Sosem fogom tudni elég sokszor megköszönni apukádnak, hogy ennyire megtanított vezetni. Elég szexi, ahogy 200-val száguldassz egy luxusautóban." -Semmi meglepőt nem mondott ezzel, hiszen az első találkozásunk során éppenséggel szarrá vertem a seggét a gyárban szimulátorozás közben majd utánna 2 hónappal a barátnője lettem.

"Nálam alszol?Holnap úgyis egy géppel megyünk tovább." -Úgy csinált, mintha meglepte volna a kérdésem, de mindketten tisztába voltunk vele, hogy ha nem kérdezem meg is az én szobámba kívánja tölteni az estét.

"De csak ha közösen habfürdőzünk egyet a csodás kádadban."

"Csakis úgy" -A kedvenc időtöltéseink egyike volt. Az egyetlen olyan pillanat amikor tényleg csak ketten voltunk, telefon, számítógép és különböző zavaró tényezők nélkül a legtöbbször még beszélgetni sem beszélgettünk csak egymáshoz bújva élveztük egymás társaságát.

Amint kiszálltunk a liftből egy egész csorda állt előttünk.Pilóták, sajtósok mérnökök volt ott minden és mivel senkin nem volt sem csapatfeslő sem melegítő így magától értetődő volt, hogy az éjszakába indulnak.

"Pont jókor jöttök. Forduljatok meg indulunk bulizni Max ismer egy jó helyet. Igaz ő, azt mondta fenomenális de ismerem annyira, hogy csak azt mondjam rá valószínű csak elég jó." -Abból, hogy Noris mindent egy levegővel mondott el tudtam, hogy valószínű már megalapozták az estét.

"Én nem hiszem, hogy élek ezzel a lehetőséggel viszont egy biztos, holnap veled lesz tele a sajtó ha így folytatod.Mehetsz ha szeretnél." -Utolsó mondatát már csak az én fülembe suttogta viszont nem is kellett gondolkoznom a válaszon rögtön megráztam a fejem, hogy maradni szeretnék.

"Épp ezért jöhetnétek ha ti ott vagytok akkor biztos nem az én hülyeségeimmel foglalkoznak majd." -Mindketten csak nevetni tudtunk rajta, ha nem lenne ki kellene találni. El is indultunk inkább a szoba felé, hogy ők is nyugodtan megkezdhessék az estét.

Amint beléptünk a szobába Charles már a fürdő felé is terelgetett még a cipőmet sem vehettem le.

"Ennyire sietős nagyfiú?"

"El sem tudod képzelni mennyire, ha elmentél volna velük elég hosszú éjszakám lett volna."

Mintán Charles teleengedte a kádat és én is lemostam a sminkemet bemásztam mellé és a kezei közé bújtam. Imádtam minden egyes pillanatát, viszont nem tudtam elmenni a tény mellett, hogy holnap repülőre szállunk és mindketten máshova megyünk haza.

"Holnap rögtön mész Monacoba amint landoltunk?" -Még a hülye is éreztem a hangomon, hogy mennyire nincs hangulatom ehhez a beszélgetéshez, de kerültük egész este mostmár muszáj megbeszélnünk.

"Aha. Nem jössz velem? Anyáék is örülnének és Arthur is otthon lesz."

"Bárcsak. Rengeteg munkám van a gyárban és anyáéknak is elígérkeztem." -Mindennél szívesebben maradtam volna a gépen és mentem volna vele, de tudtam, hogy ennek most semmi esélye maximum a következő szünetben.

"Hétfőre a gyárban kell lennem, de megoldható, hogy szombaton Manarelloba repüljek persze csak ha szeretnéd."

"Akarom"

"Én is téged bébi." -Még be sem fejezte a mondatot de már a száját éreztem a nyakam minden pontján. Az őrületbe kerget, hiába kiabálja az eszem, hogy hahó egyszer már eltiport a szívem viszont csak hozzá húz megint és megint.

"Menjünk vissza a szobába." -Válasz helyett csak a kezei közé zárt kiemelt és elindult az ágy felé. Mindketten ugyanúgy vágytunk egymásra. Szerintem mindkettőnk nevében de az enyémben biztosan mondhatom, hogy csak szex közben nem gondolok arra, hogy mivan ha megint megtörténik. Mi van ha talál szebb, kedvesebb, dögösebb lányt mint én. Összetörnék, megint és onnan már nem hiszem, hogy lenne erőm összekaparni magam.