Karma/Zack/Koro-sensei x Reader

485 12 8
                                    

Sziasztok! Ezt Katodo2007 kérésére írtam.
Próbáltam valami újdonságot hozni, viszont jó sok ideig tartott megírni, szóval sajnálom, hogy ennyi ideig nem hoztam új részt😣
EZ SPOILEREKET TARTALMAAAAAAZ!

Az utcán sétáltam a gondolataimba merülve, miközben a fülemben szólt az Assassination Classroom openingje. Ezt az animét tegnap fejeztem be, és nagyon nagy hatással volt rám. Koro-sensei volt a kedvencem, így a vége egyszerre lepett meg, és öntött el szomorúsággal. A háttértörténete nagyon jó volt, és egyszerűen nem bírtam leállni a részekkel. A másik kedvencem Akabane Karma volt, így mikor megláttam könnyezni, én is még jobban elkezdtem bőgni.

A vízes járdán sétáltam miközben ilyen gondolatok voltak a fejemben, és a szellő gyengéden fújta a hajamat az arcomba, amit folyamatosan el kellett seperjek, mert zavart. Mikor már a hajam csak úgy random levágásán gondolkoztam, hírtelen megláttam egy vörös fejet. Mivel ezt elég szokatlan hajszínnek véltem, odasétáltam, és megnéztem közelebbről az illetőt. Persze, nagyon féltem, hogy az illető valami idegbeteg, vagy esetleg furcsának néz engem amiért megbámulom, de semmi ilyesmi nem történt. Egy mosolygós arc nézett rám, a szemét csukva tartva. Az arca kísértetiesen ismerős volt, de nem szerettem volna csak úgy megszólítani. Mikor kinyitotta a szemét, már biztos voltam benne.

- Karma! - üvöltöttem fel a meglepettségtől, majd miután ráeszméltem mit tettem, a számra tapasztottam a kezemet.

- Honnan tudod a nevemet? - nézett rám furcsán, olyan tekintettel, mint aki bele akar látni az elmémbe.

- Oh elnézést. - jöttem zavarba. Nem csak attól, hogy hírtelen kimondtam a nevét, de az intenzív nézése is elég zavarba ejtő volt. - Igazából... H-ha elmondanám is hülyének néznél.

- Nem zavar. - mosolyodott el. Úgy tűnt felettébb kíváncsi, én viszont eléggé vitatkoztam a belső gondolataimmal, hogy elmondjam-e neki az igazságot, vagyis, hogy a kedvenc animém egyik kedvenc karaktere, vagy inkább találjak ki valami mást.

- Jó. Hadarni fogok, mert zavarban érzem magam, ha kimondom. - figyelmeztettem, ő pedig csak bólintott. -Szóvaltevagyazegyikkedvencanimémkedvenckaraktereésmikormegláttalakakkorannyirameglepődtemhogyegyszerűenkimondtamsajnálom.

Karma kicsit gondolkozott a hallottakon, szerintem próbálta a fejében összerakni a szavaimat, majd egy idő után megszólalt.

- Értem. - próbálta még mindig feldolgozni, majd újra megszólalt volna, ha valaki nem vág közbe.

- Karma-kuuun. - jött egy hang hátulról, mire megfordultam és megláttam őt.

- KORO-SENSEIIIIII! - ordibáltam, majd a számhoz kaptam (megint). Koro-sensei csak csodálkozva állt előttem, és furcsa szemekkel nézett engem. Furcsa volt ebben az alakban látni. Még ha Karma előttem is állt, nem gondoltam, hogy Koro-sensei is itt van, ráadásul az emberi alakjában. Persze, nem lenne jó, ha itt is olyan lenne, és megint meg kéne ölni, majd kisírom a szemeimet. - E-elnézést.

- Semmi gond. - mosolygott rám. Ekkor vettem észre valamit. Bár a kinézete a régi, a személyisége olyan, mint mikor polip volt. Persze, ez se volt baj.

- És ömm. - vakargattam az államat zavartan. - Tudom, hogy furcsának tűnhetek, de beszélhetnénk?

- Azt én is szeretnék. - mondta karba tett kézzel Karma.

- Rendben, akkor gyertek erre. - mutatott be a kocsijába Koro-sensei.

Miután elcsodálkoztam magam, hogy van autója, beültem, és elgondolkoztam, hogy lehet nem kellett volna. Nem mintha nem bíznék bennük. Bár csak az animében, és egy kicsit itt ismerem őket, valahogy éreztem, hogy bízhatok bennük. Mégis, nem akartam, hogy bármelyik rokonom, vagy esetleg szomszédom meglásson. Nekik csak annyi tűnhet fel, hogy beszállok egy iskolás fiúval, és egy felnőtt emberrel egy kocsiba. Sose akarnám, hogy aggódjanak, ezért is reménykedtem, hogy nem leszek olyan peches, hogy bármilyen ismerős meglásson.

Animeboy×Reader (Kérések Zárva!)Donde viven las historias. Descúbrelo ahora