Animeboy×Reader (Kérések Zárva!)

Kise×[Neved] "Elvégre te vagy a barátnője!"

Labdák pattogása, izzadt,de boldog fiúk. Kise gyönyörű dobásai, és cselezései.

Minden erőmmel a Kaiyo-nak szurkoltam, miközben a Seirin ellen játszott. Úgy akartam szurkolni, hogy Kise meghallja a hangomat, hogy érezze, hogy törődök vele.

Kise ma is mindent beleadott volna, de a fránya lábfájása megint bonyodalmat okozott neki. Nem tudta kihasználni teljes erejét, így a csapat is hátrányban volt.

Most már nem egyedül játszott. Megtanulta, hogy egyedül mit sem ér. Elkezdett passzolni, nem csak egyedül vitte a labdát.

De a tökéletes másolása nagyon megterhelő, így szinte mindene fáj. A csapata - főleg Kasamatsu-senpai- támogatta őt, így nem adta fel, a végsőkig küzdött.

De ez se volt elég. A Kaiyu vesztett. 1 nyavalyás ponttal!

A csapat szomorúan lebattyogott a pályáról, majd összepakoltak, és elmentek.

Teljesen összetörtem. Kise....vesztett? Ez számomra elképzelhetetlen volt, mivel ő egy nagyon erős ember. Még nem érte el a határait, még van hova fejlődnie. Ezt ő is tudja, és minden nap szorgalmasan edz, akár egyedül, akár valaki ellen. Ez az ember legtöbbször Akashi szokott lenni. Valójában-bár nem látszik-Akashi és Kise elég jó barátságban van. Mindenki azt hiszi, hogy Akashi vele a leghűvösebb, de ő mindig is bízott benne, minden meccsén ott volt.

A mai nap sem volt kivétel, Akashi fent állt a bejáratnál, szomorúan nézve az éppen elmenő csapatot. Majd miután a csapat elment, ő is készülődni kezdett.

- Akashiiiiiiii! - kiabáltam neki, amitől meglepetten az irányomba fordult.

- [Neved]? - kérdezte - Mit szeretnél?

- Nem azt mondtad, hogy biztos nyernek? - háborodtam föl.

- Majd nyernek, ha eljön az ideje. - mondta selytelmesen, azzal kisétált.

Én meg értetlenül áltam ott, az érzéseim felkavarodtak, majd teljesen leblokkoltam.
Mit is ígért Kise?

"Ígérem, hogy megnyerem a versenyt! - mondta, miközben rámosolygott.

- Bízom benne! - mondtam neki ragyogva - Tudom, hogy te fogsz nyerni!

- Akkor felteszem erre a kapcsolatunkat! - mondta komolyan - Ha vesztek, akkor szakítunk....."

Összetörve, depressziós hangulatban battyogtam haza.

Hazaérve bementem a szobámba, majd szomorúan lerogytam az ágyra.

~Mindennek vége~ szomorúan tudatosult ez bennem. Bár Kise még nem jelentette ki, de tudom, hogy nem szegi meg a szavát.

Csengettek, így kénytelen voltam lemenni. Kinyitottam az ajtót, amikoris szembetalálkoztam Kise-vel.

Gyorsan rá is csaptam az ajtót, amitől eléggé megilletődhetett.

- [Neved] beszéljük ezt meg!- beszélt kicsit hangosabban, hogy én is meghaljam amit mond.

- Ne beszéljünk meg semmit! Elvégre most szakítunk, nem? - kezdtek el újra folyni könnyeim - Pedig én bíztam benned!

- Én mindent beleadtam a kosárba! - mondta kicsit szomorú hangon - Légyszíves engedj be, és beszéljük meg. Szerinted én nem sajnálom?

- Úgyis találnál mást, ha nem is én vagyok az! Minden lány epedezik érted! Biztos majd boldogan udvarolsz nekik. - mondtam szomorúan. - Úgyis csak egy értéktelen lány vagyok. Biztos találsz nálam is szebbet!