Animeboy×Reader (Kérések Zárva!)

Sakusa x [Reader] "Ez örökre bennem maradt"

Sziasztok! Ezt _Saiko_chan_ kérésére csináltam.
Remélem nem baj, ha megpróbálkoztam ilyennel, csak gondoltam, hogyha már 3 Sakusa x [Reader] akkor valami újdonságot is megpróbálok😄
(Hogy értsétek, én, mint író vagyok a riporter, magamról E/1 személyben beszélek, és ti ugye a Readerek vagytok, azaz, most nem a Reader szemszögéből, hanem az enyémből írom, mint egy riporter)

- És, hogy viseled a meccs fáradalmait? - kérdeztem meg Sakusától, a mai vendégemtől.

- Elég jól, bár úgy érzem kifizamodott valamim. - válaszolta motyogva Sakusa, így alog hallottam.

- És jól tudom, hogy nem szereted a társasàgot? - faggattam tovább.

- Igen. - motyogta tovább. Hát ezért van ilyen jó hangulata....

- És... Milyen a kapcsolatod a csapattársaiddal? - kérdezősködtem tovább.

- Jó. - válaszolt továbbra is ugyanolyan tartalmasan.

- És a menedzseretekkel?

- Hmm... - gondolkozott.

- Van valami köztetek? - éreztem meg a pletykaszagot.

- Hát...nem mondhatnàm, hogy van...- válaszolt rejtélyesen.

- Ennek erősen pletykaszaga van. - motyogták a többiek a hátam mögött.

- [Neved], ha jól tudom, igaz? - érdeklődtem.

- Igen. - mondta Sakusa. Végre haladunk ezzel is.

- És hogy találkoztatok? - érdeklődtem.

- Egy kávézóban. - felelte.

- Történt valami akkor?

- Nem nagyon. - gondolkozott el. - Csak vettem neki egy forrócsokit, mert otthonhagyta a pénztárcáját.

- Milyen kedves gesztus. - mosolyodtam el halvànyan. - És mit reagált?

- Ezerszer bocsánatot kért. - mosolyodott el. - Azt mondta majd visszafizeti, de szerintem már elfelejtette.

- Vicces első találkozás. - mosolyogtam. - Mit éreztél akkor?

- Nem publikus. - motyogta újra. Nagyszerű vagyok. Igazi ünneprontó. Pont mikor annyi mindent kiszedtem belőle!

- És ha kérdezhetem. - köhintettem egyet. - A mai meccsen itt volt?

- Igen. - válaszolt újra szűkszavúan.

- Akkor térjünk vissza a verse...- mondtam volna, de megakadt a torkomon a szó. - A verseléshez!

- Hmm?? - értetlenkedtek a hátam mögött. Ennél bénábbat nem is mondhattam volna. Viszont Sakusa hálásan pillantott rám. Mert láttam a szemében, hogy róla akar beszélni. Még ha nem is látszik rajta dicsekedni akart, hogy milyen nagyszerű a barátnője (vagy ki tudja), és büszke rá. Igazán nagyszerű barát lehet.

- Hogy ment a verselés régebben? - improvizáltam.

- Jól. - válaszolta szűkszavúan. Örülhetne, hogy felhoztam a témát amit akart, és nem így válaszolni!!!

- És öhmm... - gondolkoztam. - Régen egy iskolába jártál [Neved]-val/vel?

- Igen.

- És milyen volt az az időszak? - kérdeztem remélve, hogy erre már válaszol.

- Jó. - kezdte (reményeim szerint) - Igazából [Neved] nem olyan, mint a többi lány. Bolondos, ügyetlen, és tud buta dolgokat mondani. De ha a helyzet megkívánja, tud komoly is lenni. Nekem legtöbbször a bolondos énjét mutatja, azonban emlékszek, mikor megismerkedtünk folyton komoly volt. Később megkérdeztem, hogy ez miért volt, és ezt felelte: "Azt hittem ez jön be neked." Majd zavartan elnevette magát. Ez örökre bennem maradt.

- Oh...hát. - kerestem a szavakat. - Köszönjünk Sakusa-kun, hogy részt vettél az interjún. További sok boldogságot [Neved]-val/vel!

~[Neved] szemszöge~

- Kiyomiiii! - ordítottam, mikor barátom hazaért. Rögtön lefutottam a lépcsőn, ami hülyeségnek bizonyult, ugyanis az utolsó két lépcsőfoknál egy nagy kiálltást követően előreestem.

Sakusa csak furán nézve figyelte a műsoromat, én meg, amint megláttam őt, a gyomromban éreztem a pillangókat.

- Láttam az újságban! - mutattam fel a darabot izgatottan. - Nem hittem, hogy emlékszel ennyi mindenre!

- Ezt úgy mondod mintha nem lenne memóriám. - motyogta.

Én csak szélsebesen odarohantam, majd átöleltem. Viszonozta az ölelésemet, majd fülemhez hajolt.

- Ugye nem bánod? - kérdezte suttogva, amitől kirázott a hideg.

- Dehogyis. - válaszoltam.

Bárcsak örökre így maradhatnánk.

Na Ohayo Sekaiiiii!
Most az lenne a kérdésem, hogy legyen még ilyen interjús, vagy ezt hanyagoljam?🤔
Remélem tetszett, további szép napot!