- Mi az élet értelme?
Erre a kérdésre senki se ad nekem választ. Minden nap ezen gondolkodok mégsem ugrik be a válasz, mint egy matek számolásnál , vagy egy dolgozatnál.
Igazából 2 dolog van amit szeretek:
-A családom
-A kosárlabdaA külvilág számomra egy ismeretlen űr, az emberek csak UFO-k. Azt hiszem egyedül fogok meghalni Otome játékokkal játszva.
Már 16 éves vagyok, mégis, szinte semmi sem érdekel a kosarazáson kívül. Van egy bátyám, aki szinte mindent megtanított amit ő tud. Persze, nincs olyan erőm, és gyorsaságom, mint Ao-nak.
Mégis, bármit megtennék, hogy egyszer a kedvenc kosarasom, Akashi ellen játszak. Mikor először megláttam azt hittem egy egoista paraszt, de hangja elkápráztatott. Szeme, egyik mint a lenyugvó nap fénye, másik, mint egy rókának a ravasz szeme, úgy fürkészte a pályát.
Azonban, mióta játszott a Seirin ellen, azóta kedvesebb, és már nem kétszínű a szeme. Így még jobban tisztelem, hisz kevés az olyan ember, aki a topra viszi csapatát.
Gondolatmenetemet félbeszakítva odajött a bátyám.
- Mizu?- kérdezte, miközben leült az előttem lévő székre.
- Semmi különös. - válaszoltam.
- Fogadjunk, hogy megint Akashira gondolsz. - találta ki. Ő az egyetlen akinek elmondtam, hiszen tudom, hogy megbízható. Kötelékünk elválaszthatatlan, már kiskorunk óta.
- Igen. - válaszoltam tömören.
- Miért nem találkozol vele? - kérdezte. - Még nem tudja, hogy van egy ilyen aranyos hugicám, így biztos szívesen találkozna veled.
- Dehogyis! - mondtam. - Lehet el se hinné, hogy testvérek vagyunk! Nézd meg! Neked sötétkék hajad és szemed van, nekem pedig [H/Sz] hajam és [Sz/Sz] szemem van! (Írói szó: Bocsi ha valakinek pont ilyen a hajszíne😅)
- Tudja Akashi, hogy nem hazudok! - emelte fel a hangját.
- De....De....- dadogtam. Hogy mondjam el neki, hogy a világ legnehezebb dolga bevallani az érzéseim? És ha elutasít?
- Nincs de. Mindjárt hívom is. - mondta, majd felment a szobájába.
Én közben sokkos állapotban ültem a széken, és gondolkodtam azon, hogy felkeresem Dazai-t a kettős öngyilkosság megcsinálásával.
Ao-t legszívesebben megfojtottam volna egy kanál vízben, annyira haragszom rá. Vagy mégsem? Érzem, hogy a szívem mélyén valójában hálás vagyok neki. Már régóta találkozni szerettem volna vele, és soha nem hittem volna, hogy majd Ao hívja el. Mindig azt mondta, hogy oldjam meg én, különben nem lesz belőle semmi jó. Így ebben a témában rá nem is számítottam.
Úgy 5 perc múlva visszajött.
- Pénteken neki jó. - vigyorgott.
- Most tudod, hogy megölnélek. - mondtam neki. - Egyébként pénteken?! Hát az 2 nap múlva lesz!
- Igen. -válaszolt önelégülten.
- Ne vágj ilyen képet! - mondtam - Remélem tudod, hogy most beverném az önelégült képedet!
Ao nem válaszolt, csak felrohant az emeletre vihogva.
Pénteken valóra válik az álmom?
Pénteken
Ez a 2 nap gyorsan eltelt. Ao minden nap mondogatta, hogy ne izguljak, Akashi meg fog érteni.
Bár megnyugtatni nem tudott, de felvidítani igen. Folyton a kedvenc kajáimat kérte, csak hogy nekem jobb legyen. Ez annyira feldobta a hangulatomat, hogy pénteken már boldogan sétáltam a megbeszélt helyre.
ESTÁS LEYENDO
Animeboy×Reader (Kérések Zárva!)
Fanfic♋Reakciójuk ha...♋ ♐Animeboy x [Reader]♐ !!!Kérések zárva!!!