Animeboy×Reader (Kérések Zárva!)

Giyuu x Reader "Nekem csak..."

Ezt Yukino_Akivagyok kérésére írtam.
Remélem tetszik!

Nem tudom a lányok miből vannak. Nem tudom a többi lány min gondolkozik. Azt se tudom, hogy hogy gondolkodnak. Én csak azt tudom, hogy én beleszerettem a megmentőmbe. Valahogy mindig beleszerettem az olyan emberekbe, akik kedvesek voltak hozzám, de ő más. Sose volt kedves hozzám, viszont megmentett. És az, hogy megmentett, többet jelentett nekem, mint bármi más.

Ilyenek gondolkoztam, miközben vártam Giyuura a szokásos helyemen. A padon ülve néztem bele a napba, és a kezemet a padra helyezve merültem el gondolataimban. Olyan békés volt most minden. Legalábbis annak érződött.

Lehet, hogy azért, mert túlságosan belemélyedtem a gondolkozásba, vagy csak mert kizártam a külvilágot, de nem vettem észre Giyuut, aki időközben mellém ült.

- Oh, Giyuu-san! - néztem rá meglepetten, mire kérdőn nézett.

- Legalább 5 perce itt ülök.

- De nem vettelek észre! - motyogtam magamban, majd felnéztem, és meglepetten vettem észre, hogy Giyuu mosolyog. - Oooooooooo.

- Mit oo-zol? - utánzott engem. - Olyan furcsa, ha mosolygok?

- Hát Giyuu-san... - tettem a kezemet a vállára, majd mikor ránézett egy gyilkos pillantással, gyorsan elvettem. - Khm... Rám még sose, ismétlem SOSE mosolyogtál.

- Hmmm. - gondolkozott el.

- Mi az, hogy hmmm? Én még le akartam festetni, mikor végre rám mosolyogsz!

- Eddig nem volt okom mosolyogni. - nézett oldalra.

- Most diszkréten elmondtad, hogy nem vagyok vicces, igaz? - szomorodtam el, mire Giyuu kissé riadt tekintettel nézett rám, amitől újból meglepődtem.

- De... De az vagy. - pirult el kicsit, mire én még pirosabb lettem, mint ő...vagy, mint bármi, ami piros.

- Mi van veled ma, Giyuu-san? - néztem rá, ő pedig rámnézett, és megforgatta a szemét.

- Semmi. - mondta, csalódottan legyintve, mire kérdőn néztem rá.

- Naaaa, mond el. - néztem rá könyörgő tekintettel.

- Úgy se lenne értelme elmondanom. - motyogta.

- Esetleg... SZERELMES VAGY? -ugrottam fel ültömből, és Giyuura mutattam.

- Micsoda? - kérdezte meglepetten.

- Ha szerelmi tanács kell, nyugodtan fordulj hozzám! - hazudtam. Mármint nyugodtan fordulhat hozzám, ha velem akar a szerelmünkről, vagy ilyesmiről beszélni, de az se baj, ha elmondja kibe szerelmes, én pedig megetetem egy démonnal azt a személyt.

- Te... - fogta meg a fejét, majd hírtelen felállt, elém lépett és átölelt - Mikor fogod megérteni?

- Mi?! - lepődtem meg, amitől hírtelen elpirulni se tudtam.

- Nekem nem kell más... Nekem csak... - egy ideig hezitált, majd felsóhajtva kimondta. - Csak te kellesz.

- MI?! -lepődtem meg még jobban. Vagy még jobban, mint eddig az életemben valaha. Arcom piros színekben tündökölt, és azon se csodálkoztam volna, ha az egész testem piros marad örökre.

- Sajnálom, hogy csak úgy kimondtam... - mondta, majd éreztem, hogy karjaival lazít, de én átöleltem őt jó szorosan, hogy ne tudjon elengedni.

- Annyira örülök! - mondtam a mellkasába fúrva a fejemet, majd felnéztem, és láttam, hogy kicsit elpirult, mire még boldogabb lettem. - Azt hittem nem viszonzod az érzéseimet, mert mindig olyan rideg voltál hozzám. - vágtam mérges fejet, mire kicsit elkacagta magát.

- Mert nem gondoltam volna, hogy te is ezt érzed, és furcsa lett volna, ha kedves vagyok hozzád. - mondta a(z) (szerinte) értelmes választ, mire furcsán néztem rá, majd rájöttem, hogy igazából mindegy. Mert én abba az énjébe szerettem bele, aki mégha rideg is az emberekhez, megvédi őket. Legalábbis azon a napon én ezt éreztem.

- És mikor szerettél belém? - vigyorogtam rá, miután elengedtem. Giyuu csak egy sóhajjal rám nézett, majd halványan elmosolyodott.

- Te sose változol, mi? - majd ezzel elkezdtünk beszélgetni dolgokról, és ahogy így diskuráltunk, rájöttem, hogy még jobban szeretem őt, mint gondoltam volna.

Nos, sajnálom, mivel az volt a kérésed, hogy Giyuu mentsen meg egy démontól, viszont ez a téma csak gondolatokban jelent meg, és nem a történet egyik cselekménye, vagy ilyesmi...
De azért remélem tetszett... Most próbáltam egy befejezettnek tűnő sztorit hozni, és nem olyat, mint a Kakashis volt, aminek eskü megírom a folytatását😂😂
Na de szép hétvégét mindenkinek!
És élvezzétek a hosszú hétvégét😁