Animeboy×Reader (Kérések Zárva!)

Kyo x [Reader] "Jól vagy?"

Ezt iBubu122 kérésére írtam.
Remélem nem lett olyan szörnyű :")

- Hé! - fogta meg valaki a derekamat, mire meglepetten megfordultam. Kyo volt az, aki abban a pillanatban, hogy ezt megtette, egy vörös macskává változott. - Olyan ügyetlen vagy.

- ÁÁÁ. - ordítottam fel. Nem, nem azért ordibáltam, mert Kyo (azaz egy élő ember) macskává változott, hanem mert már megint azzá változott. Miattam. Sokszor megesett, hogy azzá változott előttem. Igazából úgy találkoztunk, hogy macska volt. Én elkezdtem simogatni, aztán megszólalt, hogy hadjam már békén. Aztán visszaváltozott, és bemutatkoztunk egymásnak. Persze, miután felvette a ruháit. - Sajnálom!

- Nem baj. - gömbölyödött össze. - Kezdem megszokni.

- Tényleg bocsiii! - szabadkoztam, miközben felkaptam Kyot, és szembe fordítottam magammal. - Hazaviszlek. Induluuuunk.

Kyo nem ellenkezett, így hazafelé vettem az irányt, mikor elestem egy kőben. Persze, ez nem lett volna baj, hiszen nagyon sokszor elesek, azonban a karjaimban szunnyadó Kyora pillantva csak 2 dolog jutott eszembe. Előre emelem a kezemet, hogy Kyo ne sérüljön meg, viszont én arccal nekivágódok az aszfaltnak, vagy gyorsan megfordulok (ezt nem gondoltam át teljesen), és max eltörik a gerincem, és pár bordám.

Végül úgy döntöttem az arcom keménységét teszem próbára, és a kezemet (Kyoval együtt) előre emeltem, és vártam a becsapódást. Ami nem történt meg, ugyanis megjelent Yuki, és egy pofozó asszonyt megszégyenítő módra megfogta az arcomat és felemelt.

- Sajnálom [VezetékNeved]-san! - szabadkozott, mikor már biztonságba helyezkedtem (vagyis helyezkedtünk). - Nem akartam az arcodat, csak nem akartam úgy járni, mint egy bizonyos valaki.

- Mit mondasz Büdös Patkány?! - ordibálta macska alakban Kyo, mire elkezdtem csitítani, mert hát voltak ám körülöttünk emberek bőven.

Yuki figyelmen kívül hagyta, majd felém fordult.

- Megsérültél? - kérdezte aggódva, mire nekem az arcom egyből paradicsom színű lett.

- N-nem. - motyogtam lesütött szemekkel.

- Akkor jó! - mosolygott utoljára rám, majd előre ment.

- Mekkora egy nőcsábász. - mormogta Kyo, miközben meglepetten vettem észre, hogy visszaváltozott, és már fel is öltözött. Gyorsaságát (és bátorságát)magamban megdícsérve fordultam felé, és gúnyosan elmosolyodtam.

- Téged úgy se érdekel a szerelem, nem? - kérdeztem, miközben megtapogattam a térdemet, hogy mennyire fáj. Örömmel vettem észre, hogy semennyire, ezért újra Kyora emeltem a tekintetemet, várva a válaszát.

- Nem mindenki esetében. - vakargatta meg elpirulva a tarkóját.

- Ezt hogy érted? - értetlenkedtem. Persze, nem direkt, mert tényleg nem értettem, hogy ezt, hogy a fészkes fenébe érti.

- Olyan hülye vagy. - csapott rá gyengéden a fejemre.

A jól megszokott mozdulattól kicsit elpirultam, majd tovább sétáltunk.

- Egyébként Kyo. - kezdtem bele a mondatba, mire Kyo érdeklődve felém nézett. - Van valaki, aki tetszik?

- MI? - ordított fel enyhén elpirulva (pirulási világrekordot állítottunk fel ma). - Persze, hogy nincs!

- Biztos vaaan. - néztem rá kekeckedve, és elkezdtem futni. Kyo utánam futott, és egészen hazáig kergetett, ahol kifulladva vetődtem le a fűbe. - Kifáradtam. - fújtam ki szaggatottan a levegőt.

Kyo bedőlt mellém, és így néztük ketten a lemenő napot.

- Milyen szép. - mosolygott. Aztán felém fordította a fejét, és kedvesen mosolyogva figyelt engem. - Ha jobban figyelnél magadra, te is ilyen szép lennél.

- Hö????? - nyögtem ki ezt a roppant értelmes kérdést. Kyo kivételesen nem jött zavarba, és kicsit megsimogatta a hajamat.

- Nem hiszem el, hogy nem vetted észre. - mondta, miközben elvette a kezét a hajamtól. Majd ekkor...

- FUUUUJ. - ordibáltam fel.

- Félsz? - nézett kérdőn Kyo, miközben elkezdett kergetni.

- El se hiszem, hogy ez volt a hajamban! - tapogattam undorodva a hajamat.

A poloskák itt kb mindennapiak, de sose akartam megtudni, hogy milyen, ha a hajamban mászkál az egyik.

A tekintetem elkalandozott, ezért belecsapódva a falba estem vissza a fűre.

- Hé! Jól vagy? - jött oda Kyo.

- Persze, csak ha az eddigi eséseimnél nem szereztem agyrászkódást, most biztos. - tapogattam a fejemet, ami iszonyatosan fájt. Kyo eldobta a poloskát, majd lehajolt, és felkapott.

Az egyik karján a térdhajlatom, a másik a hátam volt. A hideg kirázott, mikor hozzám ért, és meglepődötten néztem fel rá.

- Át fogsz változni, nem? - érdeklődtem megijedve. Ha átváltozik macskává, ráesek, és félő, hogy el kell bírja egész testsúlyom terhét, amitől inkább mindenkit megkímélnék.

- Annyira zakatol a szívem, hogy a testem szerintem nem is érzékelte, hogy foglak. - vonta meg a vállát hanyagul, én pedig paprika pirossá változtam.

Kyo bevitt a házba, és felvitt a szobámba. Letett az ágyamra, majd megígértette velem, hogy nem állok fel, amíg nem hoz valami gyógyszert.

Megígértem, ő pedig kiment a szobámból. Ébren próbáltam maradni, de annyira álmos voltam, hogy egy ideig pislogtam, majd becsúkodott a szemem.

"Legalább úgy alszok el, hogy tudom, ő fog felkelteni."

Hát ez egy szörnyen "hosszú" rész volt. Sajnálom, sokat is kellett várni, és még csak nem is lett olyan jó༎ຶ‿༎ຶ
De azért remélem tetszik!
Mindenkinek jó hétvégét, és további szép napot!