Animeboy×Reader (Kérések Zárva!)

Yamato x [Reader] "Szeretlek"

Sziasztok!
Ezt a részt Shiro_Tetsuro kérésére csináltam. Remélem tetszeni fog😁
(Ez az Idolish7-i Yamato, nem a Narutos)

- És a csapat, hogy halad? - kérdezte a riporter Yamato-tól.

- Jól, éppen egy új dalt gyakorlunk. Természetesen féltjük Riku egézségét is, de azt mondta, hogyha miatta meg merünk állni, akkor nem bocsájt meg nekünk. - válaszolta Yamato unott képpel, miközben a riporter elnevette magát.

- Làtom ott nem lehet unatkozni. - mondta. - És a fiatalok, hogy haladnak?

- Iori elég szépen szembenéz az akadályokkal, de azért van hova fejlődnie...- Gondolkozott el Yamato. - Tamaki, bár nagyon szépen tánccol, még gyerek. Ha nem kap pudingot, bedurcizik.

- Hahaha! - nevette el magát a riporter. - Köszönjük Yamato, hogy eljöttél ma hozzánk, máskor is szívesen látunk.

- Részemről a szerencse. - rázott kezet a riporterrel.

- Várunk máskor is! - intett a Riporter.

Yamato kisétált az épületből, és komótosan elindult a csapata felé.

Nem számított semmi jóra, hiszen mondták neki, hogy ne menjen el erre az interjúra, de ő mégis elment.

Szomorúan követtem őt, és nem akartam ilyennek látni, én nem ezt a Yamatot ismerem.

Aurájából csak úgy áramlik a szomorúság, gyakorlatilag a közelébe se tudnék jutni.

Mikor belépett a terembe a többiek mérges tekintetével nézett szembe.

- Mondtuk, hogy ne menj el! - szólt csalódott hangon Riku. - Az a riporter át fogja írni amiket mondtál!

Óvatosan beléptem a terembe, mégsem vettek észre. Nem akartam hallani ahogy veszekednek, de nem is tudtam ellene tenni.

Ekkor bánom meg, hogy ilyen vagyok.

Yamato unottan leült egy székre, és ráérősen elkezdett enni,

- Yamato! - szólt erélyesebben Riku. - Figyelsz te rám?

- Nem nagyon. - mondta unotta (nem mellesleg teli szájjal) Yamato. - Miért?

Riku, és a többiek megdöbbenve álltak, és csak néztek.

- Ennyire lesújtott téged? - kérdezte Riku, én pedig tudtam mi fog következni. Yamato székeket dobálva üvöltözik, majd elhagyja a helyiséget.
Csak azért a szóért, amit Riku fog mondani neki. - Hiányzik?

A fiúk megint megdöbbentek, hisz mind tudjuk, hogy ez egy tiltott szó Yamatonál. Ezt nem szabad neki mondani. És ezt Riku is mondja. Csak ilyenkor nem nagyon szokta érdekelni. Hisz, neki is hiányzik. Csak nem annyira, mint Yamatonak.

- Hát hogyne hiányozna? - állt fel idegesen Yamato. - Csak azért mert te beletörődtél, én nem fogok! De nem rendezek lármát. Hisz én tudom, hogy valahol itt áll, és minket figyel.

- Szokatlan. - motyogtam magamban.

- Yamato-san, tudod, hogy a szellemek nem térnek vissza, ugye? - kérdezte Iori.

- Haggyál békén! - futott ki a teremből Yamato. Én meg csak ott álltam, majd odakaptam Yamato kezéhez. Bár tudtam, hogy soha többet nem foghatom meg a kezét, érezni akartam bőre melegét, ahogy rászórít a kezemre, hogy minden rendben lesz, majd a perverzióiról beszél, és látja, hogy nekem nem tetszik, és abbahagyja. Csak ennyit kérek.

Kezem nem érte el őt, ezért csak kétségbeesetten követtem őt.

- Jó napot! - nyitott be egy virágüzletbe. - Egy piros Rózsát szeretnék!

Meglepődötten léptem be én is, majd figyeltem, ahogy Yamato megveszi a virágárustól a Virágot.

Ezután elhagyta a helyiséget, és elindult egy úton.

Mire odaért, én csak álltam, és néztem.

Yamato belépett a temető öreg kapuján, én pedig követtem őt.

Letérdelt egy sír előtt, elmormolt egy imát ,majd a sírra rakta a rózsát.

- [Neved], figyelj rám örökre, kérlek! - tette össze kezeit. - Emlékszel az 1. Találkozásunkra? Mikor éppen randid lett volna valakivel, akibe bele voltál zúgva, de közben a pasi csak kihasznált? Emlékszel? Végül meg se jelent, te pedig ott álltál egy rózsával, egyedül, elhagyatottan. Én... Oya? - nézett magára. Észrevettem én is, és ő is. Sírt.

Mikor megláttam könnyeimet én sem tudtam visszatartani.

- Én... Már akkor tetszettél. Olyan elragadtató voltál a tavaszi napfényben. És lásd, a temetésed napján esett az eső. Utáltam. Ez nem rád vall! Te vidám vagy, mint egy napsugár! Mégis...esett.   Rettentően elhagyatott vagyok mióta elmentél. Sajnálom! Az én hibám! - kezdtek gyorsabban folyni könnyei. - Ha aznap nem hívlak el, ez nem történt volna meg! Nem... Nem mérgeztek volna meg!

- Nem a te hibád. - mentem oda hozzá, majd megöleltem. - Szeretlek!

- Szeretlek! - mondta a szavakat, amiket utoljára hallottam.

Éreztem ahogy testemet elfújja a szél, és mint búcsúajándékként mondta Yamato a szavakat. "Szeretlek"!

Ég veled Yamato!

Najó, ez elég depis lett, de ha nem tetszik nyugodtan írj, és újra csinálom😅😅