Serena | lrh [M.O.T. S1]

[S1 E14 | Többfrontos lámpaláz]

„A lehető legjobb április negyedike után, 2012 tavaszát leginkább dalszerzéssel töltöttük. Calum szinte futószalagon írta a szövegeket, míg Michael, Ashton és én főleg a zenét tettük hozzá a sorokhoz. Úgy tűnt, hogy a Pending Madness nagylelkűsége nem csak a jövőnket alapozta meg, de a dinamikánkat is újra összerázta. Amit először a Summer-Ashton, majd a Summer-Michael dráma szétrobbantott, a közös munka most ismét helyre billentett. Így leírva, komolyan mindkét zenekaron belüli feszültséget Summer megjelenése indította el? Chh, lányok."

2012. május 19.
– Én az Out Of My Limit-re szavazok – tettem fel a kezemet.

– Persze, mert abban te szólózol – szólta le az ötletemet Ashton. Akadt némi igazság a mondatában, kár tagadni. – Részemről Beside You.

– Szerintem meg Unpredictable – vetette fel a harmadik lehetőséget Calum.

– Miért szeretnéd, hogy a három általad írt szám helyett az egyetlen Luke keze munkája legyen az első kislemezünk? – tette fel a jogos kérdést Michael. Mind a hárman a basszusgitárosunkra néztünk, aki szemkontaktust meg sem kísérelve, nyugodtan hangolni kezdte a gitárját.

– Lehet, hogy Luke szerzeménye, de én vagyok benne a császár – jelentette ki, majd az utolsó szó kiejtése után dúdolni kezdte a dal basszusgitár részét, ezzel pedig számunkra is egyértelművé vált, hogy miért ragaszkodik ennyire az Unpredictable-höz.

Az utóbbi több, mint egy hónapban ennél sokkal komolyabb vitákkal is szembe kellett néznünk. Jó ideig még ötletünk sem volt, hogy honnan szerezzünk annyi pénzt, amennyivel le tudnánk kenyerezni egy stúdiótulajdonost. Még, ha csak néhány napra, vagy hétre is. Hosszas gondolkodás után, végül úgy döntöttünk, hogy a legjobb lenne kisebb koncerteket adni, és a bejött pénzből, akár még ki is fizethetnénk a tartozásainkat. Igen, tartozások. Leginkább Lucynak hála, Jayden - a már említett tulajdonos, illetve producer - nagy nehezen belement, hogy először dolgozunk, aztán rendezzük a pénzügyeket. Mostanra már olyan szinten mínuszban voltunk, hogy jó néhány napja inkább rá sem néztem az utoljára a ventilátor-akció alkalmával használt gurítható táblára. Valahogy nem szerettem a mínusz többszáz dollár látványát.

Múlthéten kaptuk a feladatot, hogy önállóan vegyünk fel egy dalt, ami megállja a helyét akár hivatalos videoklipként is. Mondanom sem kell, hogy azóta sem sikerült rögzítenünk egy másodpercet sem. Már napok óta képtelenek voltunk kitalálni, hogy mégis melyik számunk legyen a szerencsés választott, de a határidő vészesen közeledett, így sürgősen bele kellett húznunk. A terv szerint, mára beszéltük meg a felvételt a srácokkal, de mikor ezt leszögeztük, még azt hittük, hogy eddigre tökéletessé fejlesztjük a kiszemelt dalt, és száz százalékos felkészültséggel állunk kamera elé. Hát, ja, a terv szerint már gazdagoknak és sikereseknek kéne lennünk, szóval, erről ennyit.

Ajtónyílásra kaptam fel a fejemet.

– Mindenki kész? – kérdezte a hatalmas, állványos kamera mögül Summer. Mivel nehezére esett átemelni a szerkezetet a küszöbön, odasiettem hozzá, és segítőkezet nyújtottam, de azért a szemem sarkából észrevettem, hogy Michael különösen megfeszülve és lehajtott fejjel ült távolabb a bejárattól. Megint furcsán viselkedett, és megint csak akkor, mikor Summer megjelent a láthatáron.

– Igenis, kapitány! – érkezett a humoros válasz Ashtontől. Summer mögött közben belépett a nappaliba Serena is, így egy gyors öleléssel köszöntöttem őt köreinkben.

– Szóval ez a híres próbahelyszín? – pillantott körbe Serena a szobán. Az utóbbi percekben eluralkodott rendetlenséget Calum büszke tartása és mosolya teljesen el is fedte. Bár, azért egy szemforgatást kihoztunk a már sokadszor itt járó Summerből.