Szomszédok voltunk... | Befejezett | [18+]

15. fejezet

- Szóval, mi a francot csinálsz te itt?! – kérdezte Brian, miközben megragadta Jessie ruháját és erősen megrázta.

- Hey! Engedj el! Semmi közöd hozzá, hogy mit csinálok itt!

- Rossz válasz – sziszegte Brian, és ismét megrázta, mire a srác kicsit beütötte a fejét a falba.

- Aúúú! Hülye barom! Miért nem mondod el inkább, hogy te mit csinálsz itt, ha?!

- Próbállak kihúznia a szarból! Nem most virítottál az újságok címlapján?! Megint ott akarsz kikötni? Mi van, ha követtek?! Hát ennyire nem vagy eszednél?!

- Nem követett senki! Ügyeltem rá!

- Naná! Akkor szerinted én, hogy kerültem ide?

Jessie erre hirtelen nem tudott mit mondani, majd sunyin elmosolyodott.

- Csak nem buzi vagy öreg?

Brian keze ökölbe szorult, és pár másodpercig tényleg rajta volt, hogy behúzzon ennek a kis görénynek. Aztán letett róla. Mert sokkal jobb ötlete támadt. Ellazította ökölbe szorított kezét, és egy határozott mozdulattal megmarkolta Jessiet a lábai között.

Jessie erre nem éppen férfiasnak nevezhető vékony hangon felnyögött.

- Mi a... - lehelte, miközben kék szemeivel dermedten meredt az őt fogó kézre.

-- És, ha buzi vagyok? Akkor mi van? Ez az én területem, ezt jól vésd az eszedbe. Ha most neked essek, senki nem jön a segítségedre – mormolta Jessie fülébe, mialatt a kezével lassú simogató mozdulatokat tett. – Mit szólnál, ha kipróbálnánk, hogy a férfiakra is vonatkozik-e az impotenciád? Na, mit mondasz? Vagy talán ezért jöttél ide? Hogy utána járj? Ha ezt tudom, kényelmesebb körülmények között is megejthettük volna a dolgot, de így marad ez a büdös sikátor... Ó, nézzenek oda! Itt valami tényleg egyre keményebb lesz – lepődött meg Brian, és kicsit hátrébb húzódott, hogy végig nézhessen a fiún. Jessienek egyértelműen merevedése volt, ez jól látszott még a farmeren keresztül is. Az arca kipirosodott és a száján át aprókat szívva vette a levegőt. Mindkét szemében könnyek gyülekeztek.

Briant lenyűgözte a látvány, és érezte, hogy a vágy elemi erővel tör rá. Ilyen erőt pedig már rég érzett. Voltak már szeretői, rengeteg egy alkalmas kalandja, de ilyen igazi vágyat nem érzett egyiknél sem. Vagy legalábbis olyan régen volt benne része, hogy már el is felejtette milyen. Most azonban annyira hatalmába kerítette, hogy kicsit meg is szédült tőle. Na jó, ez talán költői túlzás volt, de annyira mindenképp hatással volt rá, hogy megállt és csak bámulta Jessiet, mintha most látná először. Ez a kevéske idő pedig elég volt Jessienek arra, hogy elsírja magát.

- Szemét! – kiáltotta, miközben a könnyek végi folytak az arcán, s egy jól irányzott jobbossal gyomorszájon vágta a másikat. Brian kétrét görnyedt a fájdalomtól. Kellet neki egy kis idő, mire összeszedte magát, de addigra Jessienek hűlt helye volt.

***

Brian némán ült az irodájában. Mindkét könyökével az asztal tetején támaszkodott, arcát egymásba kulcsolt ujjaihoz döntötte. Csak Jessie Malconra tudott gondolni. Legfőképp pedig arra a négy nappal ezelőtti jelenetre, ami abban a szórakozóhely mögötti utcában történt. A fiú akkori állapota a retinájába égett, és azóta két véglet között vacillált. Egyfelől alaposan el akarta verni a srácot, amiért megint veszélybe sodorta az ügyüket, másodszor pedig alaposan meg akarta dugni - ez utóbbit nem lehetett finomabban megfogalmazni. A legdurvább az volt az egészben, hogy nagyon az utóbbi felé hajlott. Néha nem sokon múlott, hogy otthoni önkielégítésbe kezdjen, de úgy vélte, hogy az nagyon a mélypont lenne, így visszafogta magát. De az a pillantás... Biztos volt benne, hogy Jessie is akarta. Ha folytatta volna, nem mondott volna neki nemet, de hogy megállt, azzal hagyott neki időt arra, hogy elmeneküljön. A srác, azóta is bujkált előle.