Szomszédok voltunk... | Befejezett | [18+]

13. fejezet

Most új vizekre evezünk, és két másik szereplő történetével ismertetlek meg titeket. :)

Aggodalomra nincs ok, Will-hez és Andyhez is vissza fogok térni, hisz ők az igazi főszereplők, de mivel az ő nagy konfliktusuk most lezárult, hagyom kicsit pihenni őket. Remélem, addig ebben a párosban is örömötöket lelitek majd. Jó olvasást!

Brian Colbert áhítatos szemmel fordult körbe a lakásban.

Istenem, mindig is ilyen helyen szeretett volna élni!

A lakás egy teljesen új építésű ház legfelső emeletén kapott helyet. Erkélyéről csodálatos kilátás nyílt a város legszebb negyedére, ami a felső tízezer lakhelyéül szolgált. A berendezés a legmodernebb stílust követte. A nappaliban bőrfotelek és egy bőrkanapé valamint egy hiper-szuper tévéberendezés kapott helyet, mini bárral kiegészítve. A fürdőszoba vakítóan fehér volt, külön volt benne zuhanyzó, kád és jakuzzi. A hálószobája hatalmas volt, akkora ággyal, amin öten is kényelmesen el tudtak feküdni egymás mellett. A legkisebb helyiség a konyha volt, de Brian azzal foglalkozott a legkevésbé, hisz főzésre úgy sem igazán volt ideje.

- Hogy tetszik? – kérdezte az ingatlanügynök.

- Fantasztikus – válaszolt Brian, miközben lassan eltolta az erkélyre vezető üvegajtót és kilépett a szabadba. A kilátás gyönyörű volt, és Brian érezte, hogy ez volt az utolsó csepp a pohárban.

- Megveszem – közölte hátra pillantva, mire az ingatlanügynöke szélesen elmosolyodott.

- Reméltem, hogy így lesz. Mikor szeretné aláírni a papírokat?

- Lehetőleg minél hamarabb.

- A ma délután öt az túl hamar?

Brian elvigyorodott.

- Nem, egyáltalán nem – válaszolt, miközben neki dőlt háttal a korlátnak és tetőtől talpig végig mérte a vele szemben álló férfit. Az ingatlanügynök felettébb egyszerű volt barna hajával, barna szemével, szürke öltönyben, kezében aktatáskájával. Még a szemüvege is egy teljesen hétköznapi darab volt, semmi egyedi dizájn. Az, ahogy azonban Brianre nézett, egyáltalán nem volt egyszerűnek nevezhető. Tekintete és mosolya olyasmit ígért, amit Brian már legelső találkozásukkor észlelt, és egyáltalán nem volt ellenére, hogy beváltsa azt az ígéretet. Az ilyesmiben sosem habozott.

Érezte, hogy akár most rögtön túleshetnének a dolgon, de az idő és legfőképp a hely, nem volt megfelelő. Ugyanis Briannek csak egy szabálya volt a partnereivel szemben. Sosem vitte őket haza. És ez a lakás, ugyan még nem volt az övé, de már a sajátjának tekintette, és nem állt szándékában rögtön úgy kezdeni itt, hogy megszegi az egyik legfontosabb szabályt. Ami a biztonságát szolgálta. Nem szerette, ha őrült hódolok zaklatják. Mondjuk, ennek a férfinak az esetében nem félt ilyesmitől.

- Akkor ötre várom az irodámban – ismételte az ingatlanügynök, miközben felírta az időpontot a noteszába.

- Tökéletes – bólintott Brian és visszament a lakásba. Még egy ideig gyönyörködött benne, majd intett, hogy indulhatnak. Csöndben lifteztek le, majd hagyták el az épületet.

A hely annyira új volt, hogy még portást sem vettek fel, így a fülkéje egyelőre üresen ásított. A kulcsok mind az ingatlanügynél voltak, ő nyitotta ki az első ajtót, aztán pedig a másodikat is. A két ajtó között volt egy kisebb előtér, amibe egy biztonsági kamerát szereltek be és egy érintőképernyős felületet, így biztosítva, hogy csak az léphessen majd be, aki lakó és tudja a ház kódját.