Szomszédok voltunk... | Befejezett | [18+]

3. fejezet

- Hülye vagy.

Andy felemelte a kézi súlyzót a jobb kezével, majd visszaengedte és felemelte a balt.

- Tudom – válaszolt.

- De nem csak szimplán hülye. Hanem HÜ-LYE. Csupa nagybetűvel – hangsúlyozta Teddy.

- Tudom! – vágta rá Andy ingerülten. Ezt a mondatott az elmúlt egy órában már rengetegszer hallotta, és kezdte nagyon unni.

- Abban én nem vagyok olyan biztos – nyögte Teddy.

Szombat délután volt, és épp egy konditeremben időztek. Teddy pedig állandóan lehülyézte a barátját, amikor csak alkalma nyílt rá. És elégé érthető okok miatt.

Andy lassan másfél hónapja lakott új otthonában, s ezen idő alatt már négy vasárnapi ebédet költött el Willéknél. Plusz, néha szombatonként náluk vacsorázott. És mind ehhez minden hétköznapi vacsoráját a Dolly étkezdében fogyasztotta el, ahol Will dolgozott. Ezek a pillanatok voltak a napjai csúcspontjai. Közben pedig egyre jobban érezte magát Sam és Will társaságában. Bűnösen jól. S a barátja pontosan ezért hülyézte le.

- Békén kéne most már hagynod őket – mondta Teddy, két súlyzóemelés között.

- Azt hiszem, mára elég lesz ebből – jelentette ki határozottan Andy. A súlyzókat visszapakolta a helyükre és az öltözőbe indult. Teddyt azonban nem rázhatta le. Barátja ott loholt a nyomában, mint egy hűséges kiskutya, vagy mint a lelkiismeret, ami nem hagyja nyugodni. És Teddy sajnos inkább az utóbbi volt.

- Nagyon jól tudott, hogy az egészből úgy sem lesz semmi. Azt mondod van egy fia, volt egy felesége. Akkor nagyon kicsi a valószínűsége, hogy a hapsi pont veled akar majd ágyba bújni – Teddy mindezt teljes hangerővel közölte, mire hét méteres körzeten belül, mindenki rájuk nézett. Egyesek sietve elhátráltak a közelükből, egy srác azonban különösen jól megnézte Andyt. Helyes volt, fiatal, jó testtel, olyan, akivel Andy máskor kikezdett volna. Mondjuk nem itt, hanem egy meleg bárban, de kikezdett volna. A késztetés azonban egy ideje elmúlt, pontosabban azóta, hogy találkozott Will-lel, akiről már napok óta sejteni kezdte, hogy nem csak egy aranyos pofika a számára. A tények azonban tények voltak. Willnek van egy fia, és volt egy felesége. Egy nagyon szép, szőke hajú, mosolygós lány, akinek a képe ki volt téve a nappaliban. És Andy, bűnös lévén, mindig úgy érezte, hogy a képen lévő nő gyilkos villámokat szór rá a szemével, amiért a családja körül nyüzsög. Will amúgy keveset beszélt róla, szinte sosem, amit Andy annak tudott be, hogy nagyon szerethette a nőt, s még mindig fáj neki az elvesztése és gyászol. Andy ettől csak még rosszabbul érezte magát.

- Teddy, haver, megtennéd, hogy lentebb veszed kissé a hangerőt – sziszegte, s közben gyorsan átvágott a tömegen.

- Bocs, de ez egyszerűen kikívánkozott belőlem – suttogta Teddy. – Nincs esélyed nála, érted? Nem jöhetsz össze vele. Nem ronthatsz meg egy... egy hetero férfit. Ez nem lenne etikus.

- Mi vagy te? A heterok védőszentje?

- Nem, de... Képzeld csak el. Az nem lenne helyén való. A te aranyoskádnak egy nő kell, aki pótanyu lehet a fiának, neki meg ágymelegítő. Lehet, hogy te nem mered kimondani, de én kimondom, mert a barátod vagyok. Kár volt vele összehaverkodnod. Ez csak rosszul sülhet el. Fölösleges időt pocsékolsz egy olyan emberre, aki soha nem lehet a tiéd. Mikor mentél el utoljára felszedni valakit? Hetek óta csak róla hallok a szádból. Egy hetero férfiről áradozol nekem, aki tabu. Érted? Ta-bu. Az ígértedre pedig, hogy messzire elkerülöd, már nem is kell, hogy emlékeztesselek, ugye?

Andy levette izzadt pólóját és mérgesen a táskájába vágta.

- Tudom Ted! Tudom! Azt hiszed én nem mondtam el ezeket magamnak?! Folyton ezen agyalok! De egyszerűen képtelen vagyok neki nemet mondani! És a szomszédom. Költözzek el, csak azért, hogy ne kerüljek többet kapcsolatba vele?!