Szomszédok voltunk... | Befejezett | [18+]

5. fejezet

Sziasztok! Gondoltam itt az ideje egy kis visszatekintésnek, hisz Will is az egyik főszereplő úgymond, szóval jó lenne tudni, hogy ő hogyan látta eddig a dolgokat.

A későbbiekben pedig már ő is egyre többször fog szóhoz jutni.

Remélem, nem fogjátok unni, az ismerős jeleneteket. Jó olvasást!

Ami eddig történt – Will szemszögéből

Will lassan baktatott hazafelé. Már végzett a munkahelyén, s még bőven volt szabad ideje, mert a fia, Sam, a mai napot a nagyszülőknél töltötte. Még két óra. Talán, ha hazaért alszik egyet. Az most nagyon jól esne neki.

Közben befordult a sarkon, és meglátta a ház előtti parkolóban a költöztető teherautót. Tényleg, ma költözik be az új szomszéd. Csak annyit tudott róla, hogy fiatal és férfi, más egyebet nem, mert amikor a fickó lakásnézőbe jött, pont nem volt otthon. Kíváncsi volt, vajon hogy nézhet ki... Hát, hamarosan biztos találkozni fognak.

Belépett a lépcsőházba, és elindult felfele. Már az ajtóból hallotta, hogy valaki hangosan biztatja magát, és egy lépcsőkanyar után meg is látta, hogy egy magas férfi az, aki akkora dobozhalmot cipelt, hogy semmit nem látott maga előtt. A cipője fenn is akadt egy lépcsőfokban, és dőlni kezdett oldalra.

- Váááá! – kiáltotta, mire Will mögé szaladt és gyorsan megtartotta.

- Óvatosan! – szólt rá ijedten. Egy pillanatra benne is megállt az ütő. Ha ez a férfi itt most hanyatt esik, biztos betöri a fejét és akkor...

- Köszönöm! – rebegte hálásan az ismeretlen, mire Will rosszallóan megcsóválta a fejét.

- Ha akarod, segítek – ajánlotta fel, s választ sem várva, leemelt a férfi kezében imbolygó halom tetejéről két dobozt, így előtűnt a férfi arca. Egész jóképű volt. Haja rövid és világosbarna, szeme mélyzöld. És ahogy kihúzta magát, majdnem másfél fejjel nagyobb lett Willnél. Úristen! Hogy lehet valaki ekkora?, hüledezett magában Will. A vállai is majd nem olyan szélesek, mint egy ajtókeret. Te jó ég! Will alig tudta magát visszafogni, hogy ne kezdjen azonnal vészes nyálcsorgatásba. Ez a pasas határozottan az esete volt.

Az idegen megkönnyebbülten pislogott le Willre, szemei azonban lassan kikerekedtek és úgy nézett velük segítőjére, mint egy ütődött. Vagy, mint aki csodát lát? Bármelyik is volt, Will-re roppant zavarba ejtő módon hatott ez a tekintett, s kezdte magát kínosan érezni. Lehet, hogy helyes ez az ember, csak kissé bolond? Talán jobb lesz vele vigyázni.

- Talán van valami az arcomon? – kérdezte végül Will zavartan pislogva.

- Ja, nem, nincs. Elnézést... Nagyon köszönöm, hogy segítesz. A harmadikra kellene felvinni ezeket.

A harmadikra... Ő lenne az új szomszéd?

- Akkor gyerünk – mondta Will, s így együtt indultak tovább. Az ismeretlen elől, mögötte Will, akinek így remek lehetősége nyílt a férfi széles hátában gyönyörködni és izmos fenekét csodálni. Vajon milyen lehet meztelenül?, morfondírozott Will, de közben az sem kerülte el a figyelmét, hogy a pasas elég sokat bénázik, mert felfele akart menni, de úgy, hogy közben hátrafelé lesett Will-re. Mi van? Talán nem bízik benne? Biztos attól fél, hogy elszalad a holmijával, de akkor miért engedte oda neki?

Végül csak felértek, mindenféle újabb pofára esési kísérlet nélkül, s a férfi abba a lakásba vette az irányt, amelyik Willék szomszédságában állt. Hmmm, szóval tényleg ő lenne az? Az új szomszéd.