Szomszédok voltunk... | Befejezett | [18+]

14. fejezet

Brian leparkolt, majd kiszállt az autóból.

Amióta beköltözött az új lakásába, mindig ugyanoda parkolt, és megnyugodva vette tudomásul, hogy a többi lakó is ugyanúgy viszonyul ehhez a kérdéshez, mint ő. Vagyis nem foglalták el a helyét, amit nagyra értékelt. Az előző lakhelyén sokszor előfordult az ilyesmi. Az egyetlen dolog, amit hiányolt a parkolással kapcsolatban, hogy nem csináltak földalatti garázst a háznak. Csak egy lekerekített, fedett parkoló rész állt a lakók rendelkezésére, és körbe kellett menni, hogy visszatérjen a bejárathoz.

Bár jelenleg ez volt a legkisebb gondja. Sokkal nagyobb baj volt az, hogy Jessie Malcon ügye egy tapodtat sem haladt előre. Ráadásul kiderült, hogy házassági szerződést írtak alá, amiben feketén-fehéren benne volt, hogy aki először megcsalja a másikat, az nem kap semmit, ha pedig öt évig együtt voltak és nem sikerül megegyezésre jutni, akkor fele-fele arányban kell osztozni. És nagyon az utóbbi fele haladtak. Amiről szó sem lehetett. Ugyanis bármin, amin Jessie Malcon osztozhatott volna, az igazából nem is az övé volt, hanem a nevelőapjáé, Danton Silvermanné. A nevelőapjának pedig nem állt szándékában senkivel sem osztozkodni. Főleg nem egy ostoba csitrivel. Így maradt a harc a végsőkig. Vagy amíg Jessie Malcon le nem bukik. A srácról mindenki tudta, hogy állandóan bulizik és csajozik, így csak idők kérdése volt, hogy mikor kerül nyilvánosságra egy titkolt viszony.

Brian hiába figyelmeztette minden alkalommal, amikor találkoztak. Ennyi erővel egy székkel is elcseveghetett volna. A székkel még jobban is járt volna, mert az legalább nem beszélt volna vissza. Mégis megpróbált hatni a fiúra, újra és újra. Mert itt nem csak ennek az elkényeztetett kölyöknek az életéről volt szó, hanem az övéről is.

Brian Colbert válóperes ügyvéd még sosem veszített, mindig a legjobb eredményt érte el az ügyfelei számára. De most nem csak a győzelemről volt szó. Megnyílt számára a lehetőség, hogy a vezetőtestület tagja legyen, de erre csak akkor kerülhetett sor, ha Jessei Malcon ügyét sikerre viszi. Ha elbukik, búcsút mondhat az álmainak. Ezt pedig nagyon nem szerette volna.

Elhagyta a parkolót, és az utcára kilépve elindult a húsz emelet magas épület bejáratához.

Mikor belépett, Naomi, a portás hangosan köszönt neki. Brian visszaköszönt, elcsevegtek néhány semmitmondó dologról, aztán Brian beszállt a liftbe, és csak a legfelső emeleten szállt ki. És pont szembe találta magát az ügyfelével, Jessie Malconnal. A srác a szokásos ruhakombinációt viselte: alul szűk szárú fekete farmer volt rajta, fölül póló és zakó, fél arcát a pilóta napszemüveg takarta el.

- Jó estét! – köszönt Brian kelletlenül, mire Jessie is halkan elmormogott egy köszönés félét.

- Csak nem egy kis esti kiruccanásra készül? – kérdezte, mire a fiú azonnal támadásba lendült.

- Ahhoz magának semmi köze!

- Ó, dehogyis nem. De felőlem azt csinál, amit akar, amíg betartja a szabályokat. Ne feledje, óvatosnak kell lennie.

- Na, ne mondja! Kiszáll már végre?!

Brian szó nélkül kilépett a folyosóra, mire Jessie azonnal elfoglalta a helyét, és megnyomta a földszint gombját. Brian addig nézte, amíg a liftajtó be nem csukódott. Csak akkor fordult el, és indult a lakása felé.

A sors furcsa játéka volt, hogy mostani ügyfele, Jessie Malcon a szomszédja lett. Hogy mennyi lehetett ennek az esélye, azt kár is lett volna kiszámolni, Brian így is tudta, hogy nagyon kicsiny százalékról van szó. És nekik pont abba a kicsiny százalékba sikerült beletrafálniuk.

Úgy tűnt Jessie nevelőapja megunta mostohafia hajnalig tartó bulizásait és kirakta otthonról a szűrét, majd pont a Brian mellett lévő lakásba költöztette be a fiút. Mivel egy új építésű luxusház huszadik emeletéről volt szó, még nem sokan költöztek erre a szintre, így Brian és Jessie birtokolta egyelőre az egész emeletet. Egy szerencse volt, hogy nem sokszor botlottak egymásba. Ez a mostani összetalálkozás a liftnél még csak a harmadik alkalom volt. Ha pedig a válás kapcsán találkoztak, arra mindig csak a tárgyaló teremben került sor. És ott sem beszéltek sokat. Brian pontosan tudta mi a dolga, és mivel nem Jessienek tartozott számadással, szinte semmiről sem kellett beszámolni neki. Ha csak hozzá szólt, azt azért tette, hogy újra elmondja neki, mit nem szabad csinálnia. Szavai azonban, a legtöbb esetben, süket fülekre találtak.