Szomszédok voltunk... | Befejezett | [18+]

9. fejezet

Andy fütyörészve nyitott volna be a lakásába, csak éppen fenn akadt az ajtón. Nincs itthon senki? Csodálkozva kinyitotta a zárat és bement.

A lakásban tényleg nem tartózkodott senki, pedig péntek délután öt óra volt. Samnek már rég itt kellett volna lennie, és Will is valami olyasmit mondott, hogy ma szabadnapos. Talán a saját lakásukban vannak. Igen, ez logikus. Andy azonban ennek ellenére sem tudott túllépni azon, hogy ma nem várja itthon senki. Ijesztő, mennyire hozzá szokott már egy hét alatt, hogy ha benyit és köszön, akkor visszaköszönnek neki és kellemes illatok áradnak felé a konyhából.

Azután a nap után, hogy beszéltek Will-lel a kocsiban abban a parkolóban, Will és Sam tényleg haza cuccolt, de úgy, hogy napközben Andy lakásán tartózkodtak és csak éjszakára mentek haza. Andy azt sem bánta volna, ha éjszakára is maradnak, mert szeretett volna Will-lel együtt aludni, de Will megmondta, azt szeretné, ha Sam még nem tudna a kapcsolatukról.

- Kicsi még, nem értené meg. Majd ha nagyobb lesz, elmondjuk neki – mondta a férfi. Így csak néha loptak egymástól egy futó csókot a konyhában, és a szemükkel jeleztek a másiknak. Andy azonban nem bánta a dolgot. Egyszerűen örült, hogy velük lehet. Így tényleg olyanok voltak, mint egy igazi család.

Will szülei persze nem örültek, hogy a fiúk és az unokájuk megint ott hagyta őket, és természetesen Andyre is rosszul néztek, mikor megérkezett értük az autójával. Andy már azt fontolgatta, hogy kiszáll és oda megy hozzájuk, de mintha Will megérezte volna, hogy mire készül, ránézett az autóra és tekintetével jelezte neki, hogy ne mozduljon. Igen, még nem volt itt az ideje, hogy a kapcsolatukról tudomást szerezzenek. Bár valószínűleg a szülők sejtetették, hogy Andy kije is a fiúknak, a sejtés még sem volt bizonyosság, és ez jó is volt így. Egyelőre. De Andy eltökélte, amint vége lesz ennek a Sarah-ügynek, ráveszi Will-t, hogy avassák be a szüleit. Előbb-utóbb úgy is tudniuk kell róla. Egyébként is, ha sikerül elválnia Sarah-tól, akkor már nem kell soha többé meg tagadnia önmagát.

Egyelőre azonban Andy most azt szerette volna kideríteni, merre van Will és Sam. Úgy döntött, átnéz hozzájuk, hisz az a legvalószínűbb, hogy otthon vannak.

Bezárta hát a lakást és oda ment a szomszédos ajtóhoz. Nem csöngetett, egyszerűen nem érezte szükségét, csak megnézte nyitva van-e az ajtó. És nyitva volt.

- Will! Sam! Itt vagy... - Andy hangja elhalt, ahogy meglátta Sarah-t a nappaliban.

Ő és Will úgy álltak egymással szemben, mint két vicsorgó kutya, amelyek bármelyik pillanatban egymásnak ronthatnak.

- Szóval ő az a férfi, akiről beszéltél? – kérdezte a nő gúnyosan, és tetőtől talpig végigmérte Andyt. – Mintha már találkoztam volna vele valahol korábban...

- Igen. Múlt vasárnap. Rám csukta az ajtót – válaszolt fagyosan Andy, és ő is végig nézett a másikon. Múltkor annyira nem foglalkozott Sarah külsejével - a felismert arcot leszámítva -  annyira sokkolta a jelenléte, utána azonban, bármikor, ha szóba került közte és Will között, mindig egy lestrapált, utcáról épp beeső nő képe lebegett a szeme előtt. Az igazi látvány azonban egyáltalán nem ilyen volt. Sarah inkább nézett ki úgy, mint aki a Született feleségek című sorozatból lépett ki.  Ragyogó szőke haja a válláig ért. Fehér kardigánt viselt, alatta egy halványkék ruhával, ami pont a térdéig ért. A lábán egy szolid magas sarkú szandál volt. Nyakában gyöngysor lógott. Bármit is csinált az elmúlt öt évben, azt nagyon jól csinálhatta, gondolta Andy fanyarul.

- Ó, így történt volna? Kérem, bocsásson meg. Nem tudtam, hogy maga a férjem szeretője. Vagy pontosabban mondva, az egyik szeretője? – Sarah hangja maróbb volt, mint bármilyen sav.