Szomszédok voltunk... | Befejezett | [18+]

2. fejezet

- Apa, ez volt az a bácsi, aki meztelenül ölelgetett egy másik bácsit a medencében.

A kijelentést döbbent csend fogadta.

A csend pedig egyre hosszabbra nyúlt.

És ezen idő alatt Andy azt kívánta, bárcsak megnyílna alatta a föld. Vagy láthatatlanná válna. Közben pedig a fejében visszhangzott a szó: apa...apa...Apa...APA!

Mindeközben a Samnek nevezett kisfiú továbbra is ártatlanul tágra nyílt szemmel figyelte őt, Will azonban komorabb nem is lehetett volna.

Mivel a csend egyre kínosabb lett, Andy mindinkább úgy érezte, ideje, hogy mondjon valamit. És idegességében hadarni kezdett.

- Ööööö, ez nem egészen így volt, volt ott egy labda, azon én elcsúszni és bele estem a vízbe, és ott volt a barátom, aki segíteni akart, és ő is bele esett a vízbe, és összegabalyodtunk, és az új úszógatyám lejött, és elsodródott, tényleg nem volt szándékos, és nem volt semmi, és... - csak hadart, amíg ki nem fogyott a szuszból, Will pedig ez alatt úgy nézett rá, mint egy ütődöttre. Aztán egyszer csak fogta magát és elfordult Andytől, aki biztos volt benne, hogy most jött el az a pillanat, amikor a másik rácsapja az ajtót, ő pedig mehet haza új lakást keresni, hanem akar a házban közutálat tárgya lenni. De nem ez történt.

Will oda tartotta a kezét Sam orra elé.

- Add ide! Megegyeztünk. Nem viheted sem a suliba, sem sehova, csak itthon játszhatsz vele. Te azonban megszegted a szabályt. Úgy hogy fiatalember, kérem a labdát.

A kisfiú olyan fehér lett, mint a fal. Megszeppenve nézett Willre, az azonban olyan szigorúan tekintett le rá, hogy még Andy is megijedt. Végül Sam a férfi kezébe tette hőn szeretett gumilabdáját, majd pipacsvörös arccal elszaladt.

Will sóhajtva megcsóválta a fejét, majd bűnbánóan Andyre pillantott.

- Annyira sajnálom Andy! Fogalmam se volt...Tudod, mikor Sam elmesélte, azt hittem valami perverz pasasok voltak, de a gumilabdáról egy szót sem szólt. Tényleg nagyon sajnálom! Remélem nem sérültél meg te, vagy a barátod.

Andy gyorsan megrázta a fejét.

- Nem volt semmi komoly. És egyáltalán, semmi nem történt volna, ha az a nadrág... szóval nincs gond. Inkább én sajnálom, hogy bajba kevertem... a fiad... Samet.

- Ugyan – legyintett Will. – Ami azt illeti, örülök, hogy elvehettem tőle. Már nekem is az agyamra ment az a fránya labda. Azt hiszem kár volt neki megvenni karácsonyra – mosolygott zavartan, Andy pedig egy röpke pillanatra teljesen bele feledkezett a látványába. Olyannyira, hogy fel sem fogta, hogy Will a nevén szólítja.

- Andy? Minden rendben?

- Ja igen. Persze! Én csak... Mit is kérdeztél?

- Hogy miért jöttél. Mit szerettél volna?

Andy zavartan a hajába túrt. Az ötlet, amit kitalált, már egyáltalán nem volt fontos, hisz most már rengeteg kérdésé megválaszolásra került. Ha van itt egy fiú, aki apának szólítja Willt, akkor lesz itt valahol egy nő is, aki pedig drágámnak fogja őt hívni. Sikerült megint bele választania.

- Csak be akartam köszöni. Próbálok összeismerkedni a szomszédsággal meg ilyesmi, s gondoltam nálatok kezdek. Csak ennyi lett volna.

- Ó. Az jó – bólintott Will. Mi mást is mondhatott volna?

- Akkor, én megyek is. Izé, örülök, hogy sikerült tisztázni a dolgokat.

- Én is – mosolygott rá ismét a férfi, de Andy már kordában tartotta a fantáziáját. Mert nem volt szabad...