Kicsim - BEFEJEZETT

1.

Tizenhárom éve házas vagyok. Van három csodaszép, de nyilván nem tökéletes gyerekem. Van egy nagy házunk, több autónk, a férjem okos, jóképű, jól keres. Nincs káros szenvedélye, mindene a család, mindenben segít.

Jómagam lassan negyven leszek, és azon kapom magam, hogy este, amikor kettesben lehetnék vele, éppen vasalnom kell, éppen a gépbe kell tenni a ruhákat, vagy olyankor a legjobb odakint gazolni. Mindegy, csak ne vele. Minden második mondat felbassza az agyam, ami kijön a száján. Csak neki lehet igaza mindenben, meg sem hallja, mit válaszolok, úgy csináljuk, ahogy neki jó. Az ágyban is. Valószínűleg ez az oka annak, hogy sosem, egyszer sem tudott kielégíteni. Mivel előtte egyik pasim sem, elkönyveltem ezt a saját fogyatékosságomnak. Maradtam magamnak. Napközben a fürdőben, mindenhogyan elélveztem, ahogyan csak a körülmények engedték, tehát képes vagyok rá, csak belefulladok a közönybe. Nem gerjeszt be semmi a szendvicskészítésben, a porszívózásban, de még a férjem felettem izzadásában sem.

Közben valahol félúton a lopva fürdőben pornón élvezkedés és a rendrakás között, elveszítettem magamat. Azt gyenge, fos karaktert, aki anno voltam, amikor hozzá mentem. Semmi extra nem volt rajtam akkor sem, egy átlagos, barna hajú, átlagos testalkatú szürke egérke.

Eljárok edzeni, fodrászhoz, kozmetikushoz, körmöshöz, a ruháim rendben, ezekkel turbózom magam és a lestrapált testem, hogy ki is nézzek valahogyan. Egyik nap meló után, mikor az ötödik felesleges üzenetet kapom a férjemtől, hogy mit hová pakoltam otthon, mert kurvára nem talál semmit, teszem azt kést a kurva evőeszközös fiókban, úgy döntök, hogy elegem van az egész mókuskerékből, inni akarok. A munkatársam kocsijában ülök, hazafelé tartunk, és mintha éppen eszembe jutna valami, kérem, hogy tegyen ki az utca közepén. Véletlenül épp egy kocsma közelében. Délután öt óra van, nem lepődöm meg, hogy odalent nincs még senki, csak pár odakövült alkesz.

– Még két óra nyitásig, bogaram – lép elém egy magas, fekete hajú, tetovált karú férfi, és a félhomályban rendesen meg is ijedek tőle.

– Akkor adj valami erőset, és odakint a lépcsőn megiszom – mondom neki fapofával, mire elhúzza a száját, ami egy vicsorgásnak is beillene, de csak beáll a pult mögé kiszolgálni.

– Mit kérsz? – húzza fel a szemöldökét, míg leülök elé.

– Amit senki se szokott – nyúlok a táskámba, és írok egy gyors sms-t a férjemnek, hogy túlóráznom kell, ne várjon rám, puszilom, a kérdéseire meg elegánsan elfelejtek válaszolni, nyalja ki a seggem értük.

Ha figyelt volna mondjuk úgy hat éve egyhúzóban bármikor is, akkor tudná, hogy az a faszom nyakkendő, amit Marta nénikéjétől kapott sosem volt azon a helyen, ahol keresi.

– Családanya vagy? – kérdezi hirtelen az ürge a pult mögött, és elém tesz négy poharat is.

Mindegyikben másik pia van, igazából koktélok. Döbbenten nézek fel rá.

– Praktikus vendég ritka, mint a fehér holló – magyarázza kérdés nélkül – Önzetlen meg csak akkor lép be ide, amikor piros hó esik.

– Értem, a homlokomra van írva, hogy szar az életem – nézek a szeméből vissza a pultra –Remélem ennek örömére nem csajos szarokat tettél ide elém, mert akkor még most keresek egy másik helyet! – mérem végig az italokat.

– Ha a puccos fos neked csajos, akkor ez nem az a hely, anyukám – tolja közelebb hozzám az első koktélt – Singapore Sling.

– Keserű francia likőr? – kapom a tekintetem felé – Magadnak keverted, mi? – mosolyodok el végre – Hol a narancshéj és a koktélcseresznye?

– Megettem – vigyorog megint, pont olyan keserűen, mint a likőrje lenne magában, és beleiszik a harmadik pohárba.

Hangosan felnevetek és ledobom a kabátomat a táskámra, majd két oldalt hátra fésülve a hajam belekóstolok a másodikba. A faszinak pont olyan „felégetem az egész világot, közben rágyújtok egy cigire" hangulata van, mint nekem.

– Ne mondd meg! – mutatom fel az ujjam, míg a következő kortyot ízlelgetem – Mai Tai! – mutatok rá azonnal – Ez kurva jól sikerült! Nem mondom el senkinek, hogy szereted, ha sok benne a narancslikőr – fogom suttogóra, mire végre sikerül egyetlen villanásnyi félmosolyt varázsolnom az arcára.

Elém tolja a harmadik poharat, amibe már beleivott, és mostmár a negyedik van a kezében. Nyolc éve eszem a maradékot a gyerekeim után napi háromszor, az, hogy egy kibaszottul szexi rocker beleivott előttem egy pohárba még éppen kurvára be is jön.

– Manhattan, ez könnyű volt, csak a nyálad kicsit rontott az ízharmónián – tettem vissza csipkelődve a poharat, majd a negyedikért nyúltam, de elkapta a csuklómat, a pultra rántott, hogy a melleimmel majdnem feldöntöttem a poharakat, és a másik kezével teljesen kicsavart, a tarkómmal a pult lapjára feküdtem és ajkai szétfeszítették az enyémeket.

Vártam volna, hogy a nyelvével ront rám, de helyette a számba csorgatta a nyálát. Ilyet még soha életemben nem csináltam, és nem is hallottam róla, hogy valaha valaki is ezt tette volna. Valószínűleg ez volt az oka annak, hogy miután lenyeltem nem húzódtam el tőle. A faszinak rohadtul puha ajkai vannak, és nagyon erotikus, ahogyan éppen csak annyira nyitja ki a száját, hogy az enyémhez hozzá férjen. Kívülről pont úgy nézhettünk ki, mintha most lélegeztetne szájon át. Közben a dolog ennyiben is marad, elhúzódik, visszafordít, leülök.

– Ezt az ízt érezted? – ivott bele újra a Manhattanbe, mintha misem történt volna, teljesen hidegen.

– A nagy faszt! Már teljesen hazavágtad azzal a fos kókuszos orgazmussal – nevetek fel hangosan – Ezt se mondom el senkinek, hogy szereted, becsszóra – csúsztatom oda neki a negyedik poharat – Ebből nem kérek, köszi.

– Nem bírod az orgazmust, anyukám? Hát látod, ez a te nagy bajod! – issza ki húzóra.

– Fején találtad a szöget! – morgom a Mai Tai felett – Gondolod, ha faroktól nem jött még össze, a koktél majd segít ezen? – oldotta meg a nyelvem az alkohol.

– Ilyen nemes célra se ajánlottam még fel a szolgálataimat, de ma jótékonykodó kedvemben vagyok – lép ki a pult mögül, és lassú, de nagyon határozott léptekkel elém sétál, lehajol, és úgy lesmárol, mint még soha senki életemben.

Nem volt egyszerű igazodni hozzá, főleg, hogy közben húzni kezdett egy folyosón kifelé, de mivel egy teljesen ismeretlen férfiról van szó, a józan eszem a gátlásaimmal együtt otthon maradtak a férjem mellett, no és én is benne voltam a buliban, tudtam úgy visszacsókolni, ahogyan ő követelte tőlem. Elértünk a folyosó végére, nekiütköztem egy nagy, dupla szárnyú fém ajtónak, és a pasi elengedte a számat.

– Tényleg, kurvára bírom a narancslikőrt! – mondta lihegve, míg kikereste a kulcsot a zsebéből.

Míg azzal szórakozott, gondoltam egyet, és egyenesen a nadrágjába nyúltam, hogy meg tudjam ítélni érdekel-e egyáltalán a téma. Kibaszottul kemény volt. Egy pillanatra behunytam a szemem, és vettem egy mély levegőt.

– Tetszik? – vigyorgott le hozzám, és míg kituszkolt az ajtón, megfogta a nyakam, úgy csókolt meg újra.

A parkolóban egyetlen autó állt, az is a sötétben, mindentől messze. A táskám a kabátommal odabent maradt, átvillant a gondolat, hogy elmegyünk innen, aztán, amikor a hátsó ülésre lökött, már nem voltak ilyen kényszerképzeteim. Beült mellém, az ölébe húzott, és feltűrte a szoknyámat.

– Oké, frigid nem vagy, szóval csak a faszik voltak szarok – tépi szét a bugyimat egyetlen mozdulattal – Dugj meg! – dől hátra, és velem együtt megemeli az alsó felét, hogy letolja a nadrágját.