Kicsim - BEFEJEZETT

8.

– Will... – túrok bele a hajamba, de a pihegésem elárul, ahogy szinte löknünk kell az embereket félre az útból annyian vannak.

– Mindjárt szétszedlek, csak még egy kicsit bírd ki! – súgja a fülembe, és átkarolja a vállam, hogy a derekába kapaszkodjak.

Aztán felnéz, meglátja, milyen állapotban vagyok, megáll, megsajnál és egy közeli ajtó felé húz.

– Gyere! – mondja a fülembe már ő is türelmetlenül, és újra előveszi a kulcsokat, egy pillanat múlva már be is ránt a raktárba.

Még alig zárja ránk az ajtót, már mellé, a falnak vagyok szorítva.

– Hogy szeretnéd? – gombolja ki a nadrágomat, és már le is tolta a bugyimmal együtt, míg a vállaiba kapaszkodom.

– Hátulról, ha nézhetlek közben, azonnal elélvezek – lihegek hangosan, és már meg is fordít.

Nagy az alapzaj, kintről még azt is hallom, ahogy elsétálnak a folyosón az ajtó előtt, a zene is beszűrődik, és pont emiatt meglepetésként ér, hogy nem is hallottam, amikor lehúzza a sliccét, már bennem is van. Teljesen, tövig, kurvára mélyen. Annyira nedves vagyok, hogy hangosan felmordul tőle. Mozogni kezd, először csak lassan. Gondolom húzni szeretné kicsit, de nekem már ettől teljesen végem van.

– Bazd meg, Will, így is azonnal elélvezek! – nyögöm, míg teljesen hozzám tapad hátulról, mindene hozzám ér, a lábától a fejéig, nekinyom a falnak, két tenyere az enyémek mellett a falon.

– Ne fogd vissza magad! – nyögi a bal fülembe, és kicsit oldalt fordul, a szemét disznó, direkt csinálta, azonnal össze is rándulok körülötte, alig tudok állva maradni.

Még szerencse, hogy oda vagyok préselve, nem tudok összeesni, míg hangosan nyögök és ráng a csípőm rajta.

– Nagyon durván – veszek levegőt – kurvára – kifújom – szeretem, amikor megdugsz – sóhajtozok, míg csukott szemmel a homlokom támasztom magam előtt, aztán rájövök, hogy ő még nem élvezett el – Neked nincs kedved velem tartani? – veszek végre mélyebb levegőt.

– Dehogy nincs, bogaram, csak végig hallgattam a dicshimnuszt – suttogja a nyakamat harapdálva, és meglepődöm, amikor kicsúszik belőlem.

– Én viszont szeretnélek nézni közben – súgja a fülembe, amikor maga felé fordítva hozzám bújik, és még mindig nincs bennem.

Pedig érzem, hogy teljesen fel van izgulva, az előbb még szexelt is, totál összezavarodok, hogy így le tud állni. Áthúz egy magasabb toronyhoz, ami nagy dobozokból van összerakva, és derekamnál felemelve ráültet, majd lassan áthúzza a fejemen a felsőmet, kicsatolja a melltartómat, és a trikóval együtt azt is félre ejti. A félhomályban engem nézve ő is a felsője aljához nyúl, áthúzza a fején és elém lép. Nadrágja lezserül lejjebb tolva, éppen csak annyira, hogy ki tudta szabadítani magát az előbb, de hiába van fájdalmasra merevedve, csak az ujjai érnek finoman a csiklómhoz. Még mindig tiszta lucsok vagyok, kapkodni is kezdi a levegőt tőle, amikor tenyere teljes egészében hozzám tapad. Másik kezével kézbe veszi a férfiasságát, amitől óriásit rándulok, és pont csak annyira ér hozzám odalent, hogy izgatottan nyelek tőle egy nagyot. Aztán ahelyett, hogy belém hatolna, még mindig fogja, irányítja és simogatni kezd vele. Fel és le, nagyon lassan. Megőrjít vele, hogy akárhányszor a hüvelyemhez ér, árván hagy. Minden alkalommal be kell csukjam a szemem, és azt is érzem, hogy először csak alig észrevehetően, majd egyre erősebben, remegni kezdek. A csípőm önálló életre kel és követem minden mozdulatát, annyira jó ez az egész, hogy könnybe lábad a szemem.

Míg ez zajlik, a legfurcsább módon az indít be, hogy az első érintés óta egymás szemébe nézünk közben. Másik keze a combomra siklik, mintha tűz perzselne fel tőle, majd a fenekem felett, tenyerét szétnyitva, lassan magára húz. Még mindig nem tövig, éppen csak belém. Megsimogat alig pár centi mélyen, majd kicsúszik. Újra lassan pont ugyanúgy, ugyanoda be, mikor megint üresen hagy már nyöszörgök, de erőt veszek magamon, nem fogok könyörögni, nem fogok! Megint alig ér belém, már ki is húzza. Istenem, ne csináld, kérlek! Kezemmel belemarkolok a dobozok szélébe, és ráharapok az alsó ajkamra, ahogy csípőm lassan mindig elé megy. Egy, kettő, ki. Egy, kettő, be... már majdnem nyüszítek, és zokogok egyszerre, amikor a következő alkalommal végre teljesen kitölt. Minden levegőm kifut a tüdőmből, ahogy kicsit gyorsít a tempón, kicsúszva, majd újra tövig belém. Nem vagyok magamnál, már nem vagyok ura a testemnek. Will egyetlen egy század másodpercet sem téveszt, egyszer sem csúszik meg, vagy sieti el, és úgy élvezek el, hogy szó szerint alig ér hozzám. Közelebb lép, szorosan átölel, kicsit megemel, és tart, míg totál szétzuhanva, magatehetetlenné válva kapkodom a levegőt. Kicsúszik belőlem, rájövök, hogy teljesen csendben élvezett el, nem is tudom mikor történt, de folyik belőlem, amit nekem adott.