Kicsim - BEFEJEZETT

4.

A szexuálisan visszafogott olvasóim számára itt áll egy felkiáltójel. A lelki nyugalom megzavarására erősen alkalmas fejezet következik!

Odakűzdöm magam a pulthoz, és levarázsolom a kabátomat. Nem hoztam táskát, telefon, pénz a belső kabátzsebben. Will tőlem úgy egy méterre szolgál ki épp egy fiatal, szőke lányt.

– Akkor legyen egy palack ebből a Pinot Blanc-ból – ejti ki, ahogy le is van írva, francia tudás zéró, Will is csak felhúzott szemöldökkel várja mi lesz ennek a vége.

Nagyon tisztelem benne, hogy nem röhögi képen a csajt. A lány mögött a barátnői vihogásba fognak, ahogy Willt méregetik. Te jó isten... Anno biztosan én is pont ugyanezt tettem, és így elnézve, a cikibbnél is cikibb volt ez a fajta epekedés.

– Adok egy palackot valami ütősebből, csajok. Ezt a szopogatós francia löttyöt meg hagyjátok meg másnak! – grimaszolva fordul el – Mondjuk olyannak, aki ért is hozzá – motyogja maga elé.

Ekkor veszi észre, hogy ott állok és mosolyogva őt nézem. Mielőtt még bárkit is kiszolgálna, két elegáns lépéssel elém sétál. Wow, micsoda megtiszteltetés!

– Azt hittem nem is jössz vissza – nyúl a zsebébe köszönés helyett, és kihúzza belőle a gyűrűmet.

Felnézek a szemébe, és döbbenten mosolyodok el megint.

– Két hónapja a zsebedben van? – húzom fel a szemöldököm.

– Nem, máshol is járt. Mondtad, hogy nyeljem le. Már háromszor meg is tettem unalmamban – forgatja az ujjai között, és a szemembe nézve megjelenik egy félmosoly a szája sarkában, míg hallgatja, ahogy felnevetek.

A pult fölé hajolok, kinyújtom felé a jobb tenyerem, várva, hogy tegye bele, de összehúzza a szemét, a szájába ejti az ékszert, kihívóan kinyújtja a nyelvét, hogy megmutassa hogyan játszik vele közben. Újra hangosan felnevetek, és nézem, ahogy jár a szájában, míg a lányok elé teszi az ígért palackot. Azok meg teljesen ráfagynak az arcára, van, amelyik még hangosan fel is nyög. Összehúzom a szemöldököm, és jót mulatva rajtuk, végig mérem őket. Csinosak. Nagyon is azok. Igazából nem érdekel. Tényleg nem.

– Nem jössz el velünk oda hátra? – mutat a franciából bukott csaj az egyik boksz felé, a mögötte lévők még a lélegzetüket is vissza fojtják, úgy várják, mit válaszol.

Will csak felém fordul, egy laza mozdulattal int, hogy pattanjak oda hozzá. Kíváncsian meg is teszem. Odaérek a szöszi mellé, és majdnem felkiáltok, mikor kezei, átnyúlva a pulton, megragadják a tarkómat, hogy esélyem sincs védekezni. Nyelve a gyűrűmmel együtt már a számban van.

Húha, oké! Elveszem tőle az ékszert, még nagyobb gúnyt űzve ezzel a házasságomból, de vissza is húzza, közben érzem, hogy engem meg a pulton át ránt magához. Egyenesen a derekára. Jézusom, erős a faszi! Le is döntünk pár piás poharat, de a ripityára törő üveg sírásán kívül, semmi mást nem lehet hallani. Esküszöm síri csend lett körülöttünk. Mintha még az énekes is pont most némult volna meg. Elhúzódom, benyúlok a számba, és míg egymást nézzük, kiveszem a gyűrűt belőle. Még épp annyi időm van, miközben hátra sétál velem a csípőjén, hogy a kabátomért tudok nyúlni. Amikor ez megtörténik, már újra a számban van, és úgy csókolózunk, mintha ezer éve erre vártunk volna. Bevisz az irodájába, nem kapcsol villanyt, ebből sejthető, mire készül. Egyetlen mozdulattal söpör le mindent az egyik íróasztalról, hogy rá tudjon ültetni, és keze már a nadrágomban a fenekemet markolja. Belemorog a számba, majd beletép a hajamba, hogy elszakítson az ajkaitól.

– Meg akarlak baszni! – lihegi a nyakam harapdálva – Most. Azonnal.

Tagolja lihegve, közben már fel is állít, hogy kigombolja a nadrágomat. Én is ezt teszem az övével. Nem értem mi történik. Vagyis nyilván a fizikai síkot igen, de hogy mi a faszra gerjedt be ennyire, azt fel nem tudom fogni.