Kicsim - BEFEJEZETT

7.

– Rori – hallom álmomban egy férfi hangját.

Majd újra és újra. Nem a férjemé. Biztosan nem, mert puszit is kapok. Sok puszit.

– Gyere bogaram, hazaviszlek! – suttogja még mindig a fülembe a hang.

Kinyitom a szemem, odakint alvós, bevackolós szürkeség fogad. Felettem pedig valóban nem a férjem csókolgatja az arcomat.

– Mennyi az idő? – kérdezem álmosan, és kezem a hátára siklik, hogy magamhoz húzzam egy ölelésre.

– Hajnali öt, de szerintem menned kellene, mielőtt a srácok felébrednek – csókolgatja a nyakam közben.

– Hm, jó ötlet – csúszok lejjebb, hogy a nyakához bújjak – Hajnali ötkor is vág az eszed, ezt nagyon bírom – csókolom meg az állkapcsa alatt, közben kezem a hátát simogatja.

– Ezt bírod nagyon? – incselkedik, és a fülembe harap.

– Ezt is – mosolyodok el, míg a fenekem alá nyúl, hogy erekciója az egész alhasamon végig fut tőle – Hú, bazd meg! – fut ki tüdőmből az összes levegő, és visszahanyatlok a párnára.

– Ahogy óhajtod – vigyorog, és már mozog a csípője.

– Neked sosem voltak merevedési problémáid? – kérdezem tőle döbbenten.

Tudom, hogy lohasztó a téma, de a faszinak állandóan beton kemény a pöcse, ilyet még tininek se láttam soha, nemhogy negyven körül.

– Dehogynem, voltak – csúszik belém miután teljesen összenyálazott a kezével odalent, fenn sem akadva a témán – De neked olyan hangod van, anyukám, minta állandóan a faszom szopnád vele – lök rajtam egy erősebbet.

Érzem, hogy benedvesedek tőle, már nem is kell a nyála. Teljesen magamba húzom közben.

– Hangszer nélkül vagyok kígyóbűvölő – nyögök hangosan – Ez a legszebb, amit valaha nekem mondtak! – nevetnék, de már nincs hozzá levegőm, és hallom, ahogy a fülemben neki még van lélekjelenléte hozzá.

– Hogy picsába tudsz ilyenkor is megnevettetni? Kuss legyen és nyögj hangosabban! – parancsolja már suttogva, és gyorsabb tempóra vált.

Onnantól nem is kell mondania, be se tudom fogni a számat. Főleg, hogy mindenhol elenged, és csak odalent, abban az egy pontban ér hozzám, míg tökéletes ritmusban, egyszer nem tévesztve dug. Még a kezeimet is lefogja, hogy ne tudjak hozzá érni. Teljesen ráfeszülök az izgalomtól körülötte, és hirtelen annyira kihúzódik, hogy csak a makkja mozog bennem.

– Will! – üvöltök fel magatehetetlenül a szemébe nézve, amikor elélvezek.

Mondanám, hogy úgy akarom, hogy tövig bennem van, de nem jön ki másik szó a számon, közben kérés nélkül is megteszi, és úgy csúszik belém, hogy kibaszottul fáj, annyira nagy. Érzem, ahogy belém élvez, közben még a hasam izmai is állandóan összehúzódnak, és a csípőm is az övének feszül, a hátam közepéig felemelkedve. Elenged, hozzám bújik, és míg csípőnk akaratlanul is lassan mozogva kiélvezi az utolsó hullámokat, meglepetésemre elönti valami váratlan szeretethullám, és mindenhol puszilgatni, simogatni, karmolni, harapdálni kezd, ahol csak ér. Mintha én lennék a reggelije, komolyan úgy kóstolgat, aztán mély levegőt vesz és megölel.

Feláll velem, elvisz a fürdőbe, beállunk a víz alá. Érzem, hogy leázik a combomról és a hasamról, amit még az ágynemű nem dörzsölt le éjjel. Majd pár kortyot nyelek a vízsugárból és csak ezután csókolom meg. Nem tesz semmi mást, csak áll szorosan hozzám tapadva, ölel és a tarkómat szorítva csókol. Nagyon sokáig ezt tesszük, mire sikerül egymás száját elengednünk.