Kicsim - BEFEJEZETT

6.

Sziasztok! A következő fejezet két jelenetében is tartalmaz majd erőteljes nyugalommegzavarást. Nem emelem ki őket, mindenkinek saját ízlésére bízom a megítélést. :)

Nagyon kíváncsi lennék a véleményekre, intuíciókra, benyomásokra. Ha szeretnétek folytatást, mindenképpen igényem lenne pár reakcióra. Köszönöm, és jó olvasást! A

Hosszú percekig simogatom. Ujjbeggyel a vállától le a könyökéig, majd vissza, körömmel fel ugyanoda, egy centivel mellette ugyanezt megint le és vissza fel. Néha felsiklik a kezem a hajába, az arcára, aminek másik oldala a vállamon nyugszik. Egyik ilyen alkalommal, megemelem az állát és megcsókolom. Közben kibújok alóla és fölé fekszem. Szorítja a nyakam tövét, míg az övére csúsznak az ajkaim, másik kezével zavaróan rutinos mozdulattal, kikapcsolja a melltartómat. Félre is dobja. Hirtelen felül velem, most megint másképp csókol, mint eddig. A közénk lógó hajszálaimat a fejem tetején hátra fésülöm, amikor elenged. Egy ideig néz a szemembe, és mintha belém látna, analizál. Semmi takargatnivalóm nincs, állom a tekintetét. Farkasszemet nézünk a sötétben, majd ajka furcsa, azt mondanám aranyos, félmosolyra húzódik, és pislant egyet.

– Vesztettél! – húzom fel az orrom vigyorogva, de a következő pillanatban, már hangosan nevetek, ahogy morogva a nyakamba harap és az oldalamba mar.

– Ne! Ne csikizz! – próbálok védekezni – Be fogok pisilni! – próbálom lefogni a kezeit az enyémekkel, de nincs rá szükség, mert ért a szép szóból.

– Egyébként rohadtul nem érdekelne, de gondolom, el szeretnél jutni a mosdóig – mosolyog lazán.

– Nem tudom, mennyi pia kellene nekem ahhoz, hogy megtegyem, amiről beszélsz – állok fel az ágy mellé, és a csuklómon lévő hajgumival összekötöm a hajamat.

– Máris bontom a palackot, keresek hozzá valami lágy zenét és kiderítjük – nevet fel és elém áll.

Meztelenül még nagyobbnak tűnik, ahogy lenéz rám. Mint a prédára leső ragadozó. Sosem éreztem magam növényevő őzikének, de most nem állok távol tőle. A tarkómhoz nyúl, és az imént összekötött hajamból kihúzza a hajgumit, a csuklójára gördíti, majd marokra fogva a tincsimet az ajkaihoz húz. Lehet, hogy úgy néz ki, de nem durva, még csak nem is fáj. Le kell hajolnia, hogy hozzám férjen, így már át tudom ölelni a vállát. Körmöm pont olyan módon mar bele a jobb vállizmába, hogy ez is durvának tűnik, de nem hagy nyomot. Fel is szakad belőle egy akaratlan sóhaj, majd engedve a hajamon, tenyere a tarkómra simul, és megint simogatás lesz, ami nem is annak indult. Összebújva a sötétben, a két elhanyagolt lélek minden apró, elé dobott morzsát felszed a porból, amit csak eléjük vetnek.

– Vízcsobogás appod is van, hogy könnyebben menjen? – incselkedek vele, kicsit oldva a hangulatot, amikor elhúzódik.

Megfogja a kezem, hogy megmutassa, merre van a fürdő, közben jót mosolyog rajtam. A lakás nagyon stílusos. Hiába eredetileg nem gyár–, vagy üzemépület, loft lakásnak hat. Oszlopok, nagy üveg ablakok körben. Közöttük dísztégla, a berendezés is ipari stílusú, de nem rideg csak hangulatos. Ami pedig nem is tudom hogy meglep-e, vagy csak szépen illeszkedik az eddig Willről alkotott képbe, minden, de szó szerint minden tele van könyvekkel. Könyvespolcok szép katonásan, ahol csak férnek, még térelválasztónak is be vannak fogva. Érdekes módon az összkép varázslatos.

– Tudsz állva pisilni, mert ha nem férsz oda tőlem, akkor én vagyok az első! – fordul velem szembe kihívóan, kizökkentve ezzel a bámészkodásból, és nem enged tovább a fürdő küszöbénél.

– Hogy mi a szar van? – nevetek fel hangosan – Will, három gyerekem van, kurvára nem érdekel, hogy ki van bent közben, ki pisil mellettem, nyitva van-e az ajtó vagy nincs, éppen szól-e a zene vagy sem – tolom félre az útból.