my dear muse | taekook

26. fejezet

JUNGKOOK SZEMSZÖGE

– MI A...

Még időben sikerült a nyelvemre harapnom és visszanyelnem a káromkodást, ahogy anyámat figyeltem. Már csak alig pár lépés választott el minket, én pedig még mindig képtelen voltam túllendülni a döbbenetemen, és mosolyt erőltetni az arcomra. Az ő ajkain azonban széles vigyor ült, és amint közvetlenül elém ért, körém fonta vékony karjait és egy szoros ölelésbe húzott. Én pedig, még mindig nem térve magamhoz, gépiesen emeltem a kezemet, hogy legalább visszaöleljem.

– Nem számítottam rád – jegyeztem meg néhány pillanattal később, ahogy elhúzódtam tőle, és zavartan vakartam meg a tarkómat. – Azt hittem, csak jövő héten jöttök haza.

– Úgy volt, de apádnak sikerült minden tárgyalást előbb lerendeznie. Látnod kellett volna, lenyűgöző volt. Pillanatok alatt meggyőzött mindenkit, tegnap este pedig az utolsó szerződést is aláírtuk. Ki a barátod?

Nos, ha valaki, akkor apám aztán értett az üzlethez, na, meg ahhoz, hogy manipuláljon másokat. Szerencsétleneknek fogalmuk sem volt, mibe keveredtek, amikor besétáltak a tárgyalóterembe. Na, nem, az ősök nem foglalkoztak semmiféle illegális dologgal, teljesen legitim volt, amit csináltak, de érthető módon meg kellett tanulniuk befolyásolni leendő partnereiket. Máskülönben nem tudtak volna ekkora sikereket elérni.

Lassan pillantottam Taehyung felé, aki egy kicsit megilletődött anya vizslató tekintete miatt, de nem túl meglepő módon hamar összekapta magát. Kedves, tisztelettudó mosoly jelent meg ajkain, amelyet még sosem láttam tőle, és mélyen meghajolt, hogy még véletlenül se tűnjön illetlennek.

– Kim Taehyung vagyok, örülök a találkozásnak, asszonyom!

Anya még akkor sem vette le róla a pillantását, amikor Tae felegyenesedett. Kíváncsian méregette, kissé talán gyanakodva. Ő ilyen volt. Nehezen bízott meg bárkiben is, főleg olyanokban, akiket én hoztam haza. Eunwoo volt az egyetlen kivétel, őt szinte az első pillanatban megkedvelte, talán azért, mert örült, hogy végre barátkozom valakivel. Hyun az elején egy kicsit sem volt szimpatikus számára, nem repesett az örömtől, hogy összemosom a magánéletemet a munkával, de a volt barátomnak végül sikerült levennie őt a lábáról. Néha olyan érzésem volt, mintha a fogadott fiaként tekintett volna rá, én pedig boldog voltam, hogy a családom nem ellenzi annyira kapcsolatomat vele – nem mintha ez olyan sokat számított volna. Felnőtt voltam, és nem éreztem úgy, hogy szükségem van az engedélyükre ahhoz, hogy járjak valakivel.

Anyámat ismerve, biztos voltam benne, hogy most még nem szimpatizál Tae-vel. Viszont arra is mérget vettem volna, hogy a következő percekben Taehyungnak sikerül majd teljesen elbűvölnie őt, hiszen lássuk be. Őt nehéz lett volna nem kedvelni.

Most azonban még maradtak a gyanakvó pillantások, és ha Tae nem menekül el most rögtön, anya valószínűleg megpróbálja kellemetlen helyzetbe hozni majd. Mint minden olyan ismerősömet, akivel valaha találkozott.

– Részemről az öröm, Taehyung – biccentett felé, már nem mosolygott annyira, mint amikor engem meglátott. – Mondd csak, tudsz főzni?

– H-hogy? – kérdezett vissza meglepetten, nekem pedig muszáj volt az ajkamba harapnom, hogy még véletlenül se nevessek fel hangosan az arcát látva. – Egy kicsit igen.

– Nagyszerű. Gyere, segíts nekem a vacsorával. – Fejével a konyha felé bökött, majd ismét rám szegezte a tekintetét, vonásai pedig rögtön megenyhültek. – Édesem, te meg menj és köszönj apádnak! Biztosan nagyon fog örülni, hogy hazajöttél.

– Ja, el tudom képzelni, mennyire.

A gúnyos hangsúly miatt kaptam egy szúrós pillantást anyámtól, ami azon nyomban eltűnt, hogy odaléptem hozzá, és a hajába pusziltam. Mosolyogva megsimította a felkaromat, majd Tae-re nézett, mielőtt a konyhába sétált volna.