my dear muse | taekook

14. fejezet (18+)

JUNGKOOK SZEMSZÖGE

FÉLRETÉVE A SZOKÁSOMAT, miszerint akció után egyből lépek, vagy nemes egyszerűséggel hazaküldöm az aktuális szexpartnerem, kivételesen maradtam még Taehyungnál egy kicsit. Amíg ő letusolt gyorsan, én jobb elfoglaltság híján körülnéztem kicsit a szobájában. Persze, mindezt diszkréten tettem, nem nyúltam hozzá semmihez. Vagy legalábbis nem annyira. Az éjjeliszekrényén találtam egy képet, amelyen ő és a barátai voltak – a nevükre nem emlékeztem, de mivel Taehyunghoz jöttem, ez nem is volt fontos –, és nem bírtam megállni, hogy ne nézzem meg közelebbről.

Remélve, hogy nem fog lecseszni érte, felvettem a bekeretezett fotót, hogy jobban szemügyre vehessem. Mindhárman szélesen mosolyogtak rajta, látszott, hogy nagyon jól érezték magukat akkor, amikor készült. Egy kicsit irigykedtem, ami azt illeti. Elképzelni sem tudtam, milyen lehet hármasban programokat szervezni, több emberben megbízni. Ha Eunwoo anno nem lett volna erőszakos, talán most még őt sem nevezhetném a barátomnak. Néha jó lett volna egy kisebb közösséghez tartozni, olyan barátság részese lenni, amely Taehyungnak is megadatott. De aztán hamar el is hessegettem ezt a gondolatot, ahogy rájöttem, többször is lennék kirángatva, és szinte semmi időm nem lenne magamra. Az egyedül töltött órák pedig piszkosul hiányoztak volna.

Éppen akkor helyeztem vissza a képet a helyére, mikor Taehyung még nedves hajjal, egy pár számmal nagyobb pólóban sétált ki a fürdőből, és megállt a szobaajtóban. Felé pillantottam, majd automatikusan végig is néztem rajta. Eddig nem szenteltem neki túl sok figyelmet, de a felső miatt – ami azért olyan sokat nem takart – most már nem kerülte el a figyelmemet, mennyire szép lábai vannak. Nevetségesen hangzott, főleg egy másik srác végtagjaira ilyet mondani, de tényleg így volt. Bármelyik nő megirigyelhette volna, ez pedig még inkább elgondolkodtatott. Miért is kellek én neki? Sokkal többet keresne, ha a kamera másik oldalán állna és őt fényképeznék. Komolyan, még senki nem vetette fel neki ezt az opciót?

– Szóval, hogy szeretnél lefotózni? – kérdeztem, ellépve az éjjeliszekrénytől. – Álljak a falhoz? Vagy feküdjek végig az ágyon és úgy pózoljak?

– Ó, ne! Csak a pózolást ne – tiltakozott egyből, színtiszta undorral az arcán, ami miatt éreztem, hogy felszalad az egyik szemöldököm. Mit is várt tulajdonképpen tőlem, ha nem akarja, hogy beálljak pár kép erejéig? – Ennek... spontán kell jönnie, tudod? Meg kell lennie hozzá egy bizonyos hangulatnak, és... szeretem, ha természetesnek hat. Nehéz elmagyarázni, és valószínűleg úgysem értenéd, úgyhogy... – A kameráért nyúlt, de csak tartotta a kezében, semmi mást nem csinált vele. – Inkább csak kivárom a megfelelő pillantott – mosolyodott el kissé.

Lehet, mégsem ártott volna megbeszélni a részleteket, mielőtt vakon belevágtam volna ebbe az egészbe. Most akkor akarta a képeket vagy sem?

– Mi lenne, ha nem is tudom? Megpróbálnád elmagyarázni?

– Ezerszer próbáltam, még Jiminnek is. Kicsit különbözik a látásmódom az átlagétól és ezt nehezen fogadják el. Már ismerem ezt a forgatókönyvet, Jungkook. Teljesen félreérted, amit mondani akarok, elkönyvelsz valami kettyós alaknak, aztán lelépsz és soha többet nem keresel.

Miközben beszélt, végig a fényképezőgépet piszkálta, mereven tartotta rajta a tekintetét és egy pillanatra sem nézett rám. Még egy egészen kicsi, szomorú mosoly is megjelent az ajkain, ami miatt egy kicsit megsajnáltam. Biztosan nem lehetett könnyű számára, hogy senki nem tudta megérteni azt, amit ő szeretett csinálni, ráadásul, ha jól vettem ki a szavaiból, voltak, akik el is hagyták miatta. Tényleg megesett rajta a szívem, és már majdnem felajánlottam neki, hogy azért próbálja csak elmagyarázni, majd jobban odafigyelek rá, mint mások tették, de... egy nagyon picit talán tartottam attól, hogy én is bolondnak tartanám miatta és ennek az egésznek elmúlna a varázsa. Most kifejezetten élveztem, hogy egy olyan szexpartnert találtam magamnak, aki nem hisztizett semmi miatt, nem volt kényes, és nem jött zavarba egyetlen nézésemtől. Nyilván nem akartam Taehyungot elveszíteni, hiszen stresszes napokon, vagy amikor éppen álmatlanságban szenvedek, kifejezetten hasznos tudna lenni.