my dear muse | taekook

34. fejezet

JUNGKOOK SZEMSZÖGE

TELJES SZÍVEMBŐL GYŰLÖLTEM MAGAM, amiért ezt tettem Taehyunggal. A szavak, amelyek elhagyták a számat, még nekem is fájtak, utáltam őket kimondani is, hiszen még csak nem is álltak közel a valósághoz. De látva a csalódottságot az arcán, rádöbbentem, hogy az én fájdalmam valószínűleg semmi ahhoz képest, amelyet ő érzett. Nem csupán megbántottam őt: összetörtem a szívét, és ez az, amit sosem leszek képes megbocsátani magamnak. Elvégre megígértem, hogy többet nem fogom bántani.

Mondhatnám, hogy az indulat beszélt belőlem, nem gondolkodtam, csak cselekedtem. De ez hazugság lett volna. Tisztában voltam azzal, mit csinálok, és tudtam jól, hogy ezzel végleg el fogom őt veszíteni. Meg is érdemeltem. De pont az volt a célom, hogy ellökjem őt magamtól, annyira, hogy soha eszébe se jusson keresni. Jobbat érdemelt nálam. Olyat, aki meg tudja óvni őt, és aki mellett nem kell rettegnie attól, mikor próbálják meg eltenni láb alól.

– Ez nem volt szép tőled, Jungkook.

Lassan elszakítottam a tekintetem arról a pontról, ahol alig egy perccel ezelőtt még Taehyung állt, és a legjobb barátomra néztem. Teljesen megfeledkeztem Eunwoo jelenlétéről. Talán azért, mert szinte végig csendben volt és alig szólalt meg, talán azért, mert a bennem tomboló érzések minden érzékszervemet kikészítették egy pillanat alatt – már az is hatalmas csoda volt, hogy létezni és gondolkodni képes voltam, így hát nem is volt meglepő, hogy alig érzékeltem valamit a körülöttem lévő dolgokból.

Figyelmen kívül hagytam Eunwoo szavait és lerogytam a kanapéra.

– Menj haza, Eunwoo.

Nem akartam beszélgetni, nem akartam magyarázkodni. Csak arra vágytam, hogy egyedül lehessek, hogy senki ne zavarhasson, amíg feldolgozom mindazt, ami történt. A gondolataim csak úgy cikáztak, és tudtam, hogy idő kérdése csak, hogy összecsússzak. Márpedig, ha ez megtörténik, jobb, ha senki nem lesz a közelemben, hogy lássa. Szerettem Eunwoo-t, megbíztam benne, de voltak dolgok, amelyekről jobb, ha ő sem tudott.

Eunwoo azonban makacs volt, és ahelyett, hogy a bejárati ajtó felé indult volna, leült mellém, átkarolva a vállamat, ám hamar le is ráztam magamról a kezét. Abban a pillanatban a legkevésbé sem volt szükségem érintésekre és sajnálkozásra, vigasztalásra.

– Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne egyedül hagyni most téged – felelte, miután egy nagyot sóhajtott. – Nem értelek, Jungkook. Mielőtt Taehyung ideért volna, azt mondtad, randira fogod hívni. Mégis miért...

– Meggondoltam magam, jó?! – csattantam fel. Nem állt szándékomban rajta letölteni a dühömet, de nos, most képtelen voltam az érzéseimen uralkodni. Ha valaminek ki kell jönnie, akkor az bizony ki is fog jönni. – Mit csináltál, amikor lejátszotta a videót, hm? Nem hallottad, mi történt? – Frusztráltan sóhajtottam egyet. – Láttad a nyakát, Eunwoo. Mégis, hogy vihetném el randizni, amikor az imént bántották azok az emberek, akik Hyun haláláért is felelősek? Nem tehetem ki őt ekkora veszélynek.

– És inkább megsérted őt, ahelyett, hogy tennél azért, hogy azok ketten ne bánthassák többé őt? – Eunwoo értetlenül meredt rám, amikor pedig nem válaszoltam neki, lassan megingatta a fejét. – Nem lett volna szabad így beszélned vele. Taehyung csak segíteni akart neked. És tudod, miért? Mert fontos vagy neki. Ez a srác kedvel téged, Jungkook, és bármit hajlandó lenne megtenni azért, hogy neked egy kicsit könnyebb legyen. Csak nézd meg, olyan bizonyítékot szerzett, amivel simán börtönbe tudnád küldeni Minjunt és Jeongmót is. Köszönetet kellett volna mondanod, nem pedig elhitetni vele, hogy semmit sem jelent számodra.

– Nem fogom neki megköszönni, hogy kockáztatta az életét. Hülye ötlet volt, és sokkal nagyobb baj lehetett volna belőle.

– De nem lett. Sőt, egyből idejött, hogy beszámoljon mindenről. Hidd el, nem aggódott a saját épsége miatt. Az lebegett a szeme előtt, hogy te cselekedhess, és azok ketten megkaphassák végre a büntetésüket. – Újabb szünetet tartott, és ismét megpróbált hozzám érni, ám mielőtt ezt megtehette volna, felpattantam a kanapéról és a konyha felé indultam. – Jungkook...