Céges buli

12.rész~Hova tűntél?

Dream szemszöge:

-GEORGE BUKJ LE!-ordítottam barátomnak, ám hiába.

Sorra hallottam a lövéseket és az egyik sikeresen eltalálta a vállát. A fájdalomtól összeesett, de mire odamentem volna hozzá közénk lőttek. Hirtelen hátraestem, majd amilyen gyorsan csak lehetett bekúsztam egy már félig meglőtt asztal mögé. Befogtam a füleimet és csak reménykedtem hogy minél előbb vége lesz ennek az egésznek, bármi is történik. Halkult a környezet ezért felnéztem az asztal mögül. Bár ne tettem volna. Mindenhol vér, üvegszilánk, összetört bútor, félholt emberek. Ijedten kaptam tekintetem oda ahol néhány perce még George feküdt, ám nem volt ott. Szemeimből iszonyatos tempóban eredtek meg a könnyek és szívem szerint ott lettem volna öngyilkos de mégsem tehettem. Amilyen gyorsan csak tudtam összeszedtem magam, felálltam és jobban körülnéztem. Sehol nem láttam. Sem Őt, sem az elkövetőket. Ugye nem.. elrabolták? Nem az nem lehet. Nem.

Kicsaptam az ajtót és körbejártam az éttermet. Az ég beborult, az eső nekiállt szakadni de én ezekkel nem foglalkozva kerestem még mindig a fiút. Szirénát hallottam. A rendőrök voltak azok. Mivel nem akartam hogy kérdezősködjenek, inkább fogtam a telefonomat, majd a kocsimhoz rohanva tárcsáztam Tommyt.

-Háló? Clay?-szólt bele.

-Tommy.. Quackityvel hívjátok össze az összes olyan barátunkat akiknek köze van Georgehoz.

-M-Miért? Mi történt?

-Igyekezz, kérlek. Fél perc és ott vagyok.-Letettem a telefont.

Mint egy őrült úgy száguldottam haza, ha nem büntetnek meg összeteszem a két kezem. Szörnyen éreztem magam. Szemeim duzzadtak voltak és kisírtak. A fejem sajgott, fülem csengett a lövések hangjától, amik még mindig a fejemben voltak. Nem szabadott volna ott hagynom ha bele sérülök akkor sem. De mit csinálok? Elbújok. Elbújok már tőle is. Félek, hogy nem találjuk meg. Mi lesz ha nem kapom vissza? Belehalok..

Berontottam a lakásba. Csak Tommy és Alex ült a kanapén kissé türelmetlenül. Fejemet rám szegezték ahogy megjelentem.

-Jesszusom Dream hogy nézel ki?-nézett rám Quackity.

-Bármi is történt, menj és öltözz át! Mosd meg az arcod is. Sapnap, Karl, Will és Niki hamarosan jön.

-Rendben.. Köszönöm. Utána mesélek.

Besiettem a fürdőbe, majd megnéztem magam a tükörben. Borzalmas volt az állapotom, de nem gyengülhettem el. Mielőtt könnyeim újra utat törtek volna maguknak, megmostam az arcom és szobámba beérve öltöztem át tiszta ruhákba. Kopogást hallottam ezért lesiettem a lépcsőn. Barátaim ott álltak az ajtóban, kicsit megázva.

-Sziasztok.. -köszöntem halkan.

-Sziasztok srácok.-néztek ránk aggódóan.-Meséljetek, mi a baj?

-Gyertek, üljetek le-invitáltam őket a nappaliba.-Szóval.. Tudjátok a bulin találkoztam Georgeval.. A részletek most nem fontosak. Ma délután 3-kor elvittem egy étterembe. Beszélgettünk, majd mikor kihozták a rendelésünket hirtelen lövést hallottunk. Folyamatosan lőttek, az egyik eltalálta őt is. Odamentem volna hozzá de közénk lőttek u-utána.. Utána meg elbújtam. Azonban.. Mikor visszaértem n-nem volt ott.-mondtam majd torka szakadtamból sírni kezdtem.

-Shh Dream nyugalom!-simogatta hátamat Karl azonban belőlem kijött minden.

-NEM, NEM NYUGSZOM! AZ ÉN HIBÁM. MAGAMAT MENTEM, PEDIG ŐT KELLETT VOLNA MEGVÉDENEM! AHH HOGY ÉN MEKKORA EGY SEGGF-fejeztem volna be de valaki közbeszólt, pontosabban ordított.