Céges buli

13.rész~Csalódás

George szemszöge:

Felébredtem. A fejem sajgott a fájdalomtól, szemeimet alid tudtam kinyitni. Hol vagyok? Csak arra emlékszem, hogy a lövöldözések közepette valaki felkapott a vállára és nem kímélve allapból sérült testemet, dobtak be egy autóba. Ott adtak valamit aztán elkábultam és most.. itt vagyok. Valahol.
Lassan felálltam és körbenéztem. Egy teremben voltam. Össz-vissz egy ablak és egy kanapé volt a helyiségben. Szemeimbe könnyek szöktek. A vállam szerencsére be volt kötözve, úgyhogy azzal legalább nem volt gondom. Azonban volt ezer más problémám.. Gondolataimat egy ajtócsapódás zavarta meg. A hangra azonnal megugrottam. Egy idegen, kissé izmos férfi állt az ajtóban, kezében tálca volt rajta szendviccsel. Legalább éhen nem maradok..

-Látom felébredtél. Nesze, itt a vacsorád.-tette oda mellém az ételt.

-K-köszönöm.

-Fél órád van megenni, utána programunk van.-mondta kemény hangon majd becsapta maga mögött az ajtót.
Próbáltam nem sírni kisebb-nagyobb sikerrel. A szendvicset megettem, majd elfeküdtem a kanapén. Egyáltalán ki volt ez a pasas? Olyan ismerős volt.. Nem láttam még, de valakire nagyon emlékeztetett..
Hosszas gobdolkozás után sem jöttem rá, hogy ki lehetett a férfi arca mögött de ez ki fog derülni. Gondolataim főszereplője ismét ajtót nyitott, ezúttal talán kicsit nyugodtabb volt, de nem tartott sokáig a pillanat.

-Kelj fel!-jött oda hozzám. Felálltam és valami éleset érztem meg csuklóimnál. Bilincset rakott rám. Mi vagyok én rabszolga?

-Egy mukkot nem szólhatsz amíg átmegyünk egy másik szobába beszélgetni.-az utolsó szót valahogy sokkal másabb hangnemben mondta mint a többi. Hazudna?

Karomnál fogva rángatott ki a folyósóra. Mivel nem vagyok egy erős alak, nem volt nehéz dolga. Hamarosan el is értünk egy másik ajtóhoz. Kinyitotta, majd belökdösött, mire felszisszentem. Csúnyán nézett rám.

-Ülj le oda!-mutatott egy vasszékre. (Ilyen létezik?)

Volt még mögöttem két férfi akik tetőtől talpig fel voltak öltözve valamilyen katonai ruhába.. Nem nagyon tudtam megállapítani, és nem is akartam hátha azért is szólnak.

-Szóval. Bizonyára nem tudod hogy ki vagyok. Beszélhetsz mostmár nyugodtan. Kérdezgetni fogok, de ha nem jól válaszolsz, vagy olyat mondasz ami nekem nem tetszik akkor büntetés lesz.-nézett rám.

-Dream..-suttogtam.

-Hogy mondtad?-húzta gonosz mosolyra a száját.

-Maga Dream édesapja. I-igazam van?-kérdeztem.

-Hmm nem vagy te olyan butus.

-Mit keresek itt?-hirtelen kicsit hangosabban kérdeztem mint kellett volna, ugyanis az egyik fazon a hátam mögül erősen megszorította a vállam. Fogaimat összeszorítottam, mire kijött pár könnycsepp a szememből de nem akartam gyengének tűnni.

-Velem nem beszélhetsz velem ilyen hangnemben te kis mocsok! Azért vagy itt mert miattad homokosodott meg az EGYETLEN FIAM! AMIÓTA TÉGED MEGISMERT AZON A CÉGES BULIN, FEL SEM ISMEREM!

-Na várjon. -néztem rá. -E-egyáltalán honnan tudott erről az egészről?- annak ellenére hogy mocsoknak nevezett és lehordott egészen nyugodtan kezeltem a helyzetet. És nem féltem pedig lett volna rá okom.

-Mivel elváltam az anyjától ezért nem nagyon tartom vele a kapcsolatot. A buli előtti napon beszéltem vele. Említett téged is de nagyon nem beszélt rólad. Nekem már itt furcsa volt.
Mivel azt sem tudtam ki vagy ezért idehoztalak. Azt hogy mit kezdek veled még nem tudom pontosan, de majd elválik.