Céges buli

20.rész~Visszatérő barát

Dream szemszöge:

Elmentem. Belementem és most tartok a reptérre, majd San Diegoba, több mint 4000km-re Floridától. Floridától, ahol felnőttem és a barátaimtól akikkel sok éven keresztül együtt játszottunk.. És az egyetlen embertől akit igazán szerettem.
Vajon mit csinálhat? Hiányolhat? Érdeklem még egyáltalán?
Ezek a kérdések forogtak le fejemben egymás után, miközben úton ültem a kocsiba. Apám megtiltotta hogy a barnával bárhol is tartsam a kapcsolatot, ezért letiltatta velem mindenhol és folyamatosan ellenőrzi a közösségi oldalaimat. Bár ő maga nem jött velem, az emberei velem lesznek összezárva egy luxus házban. Teljesen magamra leszek utalva egy ismeretlen városban, hiába lesznek ott a maffia tagjai.
Sajnos én sem és édesanyám sem tud tenni ez ellen semmit. Túl erősek ellenünk.. És hiába vagyok 22 éves nem tudok beleszólni semmibe sem, különben valakinek baja esik. Apám egy őrült és bármire képes. Túl nagy hatalma van.
Ő mindig is azt akarta hogy én is a maffia tagja legyek, de engem jobban érdekelt a külvilág. Nem azzal a munkával fogom leélni az életem aminek lényege az erőszak. Nehezen, de megértette, azonban ugyan úgy fent áll az a helyzet, hogy ha meghal, én öröklöm tőle a céget. Egy 16 éve működő cégről beszélünk, amivel én semmit nem tudnék kezdeni. Muszáj lenne átállnom hozzájuk azt pedit nem szeretném, a karrieremet meg a barátaimat a kukába dobni meg még inkább nem. Már ha továbbra is a barátaim maradnak azok után amik most történnek.
Pár perc múlva meg is érkeztünk a reptérre. Keservesen szálltam ki a kocsiból, és vettem ki magam mellől a cuccaimat. Könnyes szemekkel indultam el a fekete öltönyös figurákkal körülöttem.
Lassan lépkedtem a magánrepülőhöz vezető lépcsőn és még utoljára visszanéztem. Körbenéztem és eszembe jutott a sok emlék. A park, ahova olyan sokat jártunk a srácokkal, a vidámpark ahol George életében először volt ott velem, és bár félve azért felült velem a hullámvasútra.. A kórház.. ahol annyi ember szenvedett halált feleslegesen miattam és apám miatt.

Kényelmesen elhelyezkedtem az üléshelyemen, majd kezembe véve telefonomat kezdtem el kutakodni a neten. Jó pár órán keresztül repülni fogunk, szóval le kell magamat foglalnom.

Már egy jó ideje aludhattam, amikor szólítottak hogy landolunk. Időközben elkezdtem a legújabb Manhunt videómat megvágni, igyekszem kitenni minél hamarabb. Szerencsére itt ugyan úgy lesznek eszközeim amikkel fent tudom tartani a frontot. Nem tűnhetek el egyik napról a másikra több hónapra, vagy évre csak úgy. Fogalmam sincs meddig maradok itt, lehet hogy ide is költözök, elvégre csak a telefonomat hoztam magammal.. Illetve egy plüss mackót amit még Georgetól kaptam. De miért nem hozhattam el semmit otthonról?
Kérdésemre a választ egyből megkaptam mikor beléptem a házba. Hatalmas nappali amiből kinyílt a konyha, a másik oldalról pedig beláthattunk egy terembe ami két fele volt választva. Balra találtam a gépem helyét, jobbra a hálószobámat, saját gardróbbal és egy hatalmas televízióval ellátva. Az egész ház fekete-zöld színekben adott hangulatot a luxus bútoroknak és használati eszközöknek.
Nem akartam magamnak hazudni. Nagyon megtetszett ez a hely. A baj csak az volt hogy egy rettentő fontos személy nem volt velem.

Mint kiderült szomszédaim nincsenek, mert mind a két hatalmas ház eladó ami mellettünk van. Az utcába alig ha volt ember, amit nem is bántam mert nem terveztem barátkozni.

Ruhákat sem kellett vennem, mindenem ott volt. Szinte kimásolták a ruhatáramat, bár egy két új darabot azért találtam a fogasokon.

A mellettem elhelyezkedő szobába vettem az irányt. Szemeim kikerekedtek, ugyanis a legújabb fejlesztésű eszközökkel volt felszerelve a hatalmas matt fekete asztalom. Mindkét szobában voltak LED csíkok, amiket a géppel együtt be is kapcsoltam. Elég későre járt, így tökéletesen mutattak a színek. A fülesem, a mikrofonom, az egerem, a billenytyűzetem sőt még a monitorom, a stream kezelő táblám (ennél jobb magyar megfelelőt nem találtam lol) és az egész gépházam is szivárvány színekben úszott. Lassan beültem a gépem elé, és az első dolgom volt letölteni a játékot amivel elkezdtem a karrieremet.
Nem telt bele 10 perc és már bejelentkezve léptem fel a szerverre, mikor hatalmasat csattantam. Ha máshol nem itt tudom a barnával tartani a kapcsolatot. Apám nem ismeri a játék világát, és nem is érdekli.
Gondolataim főszereplője meg is jelent a képernyőmön amint betöltött a játék.

GeorgeNotFound: DREAM!

Dream: Szia George..

GeorgeNotFound: Hogy vagy..?

És ezzel telt el a hátralévő estém. Elmondtam neki mindent, a hellyel és a helyzettel kapcsolatban illetve megbeszéltük a következő időpontot amikor majd 'találkozunk' a szerveren. Máshol nem tudunk beszélni, mégcsak streamben sem mert apám emberei folyamatosan számratartják hogy miről beszélek, és egy rossz szó, többet nem streamelhetek.
Nem viseli olyan rosszul a helyzetet, mint ahogy gondoltam. Nagyon megkönnyebbültem hogy tudtunk beszélni és játszani is.
Mosolyogva kapcsoltam ki a gépet és a fényeket, majd átsétáltam a szobámba. Kezembe vége a plüssállatot hajtottam álomra fejemet, a meglepően kényelmes ágyon.
10 óra körül ébredtem meg arra, hogy kopognak az ajtómon. Kómásan felálltam, majd kinyitottam az ajtót.

-Clay? Tényleg te vagy az?

-Corpse?

Corpseot általános iskolás korom óta ismerem. Osztálytársak voltunk, de utána ők Floridából visszaköltöztek szülővárosába San Diegoba. Teljesen elfelejtettem, hogy ő itt folytatta a gimit, mert eltávolodtunk egymástól.

-El sem hiszem, hogy itt vagy!-nézett rám csodálkozva.

-Honnan tudtad, hogy ide jöttem?

-Apukád felhívott. Azt mondta hogy keresselek meg, mert magadtól nem fogsz kimenni az utcára. Hogy is kerültél te ide?

-Miután te elköltöztél, én elmentem egy Floridai Gimnáziumba. Miután letettem az érettségit elkezdtem streamelni és megismertem a srácokat. Csináltam egy Minecraft szervert és órákat töltöttünk el azzal hogy játszottunk és folyamatosan megismertük egymást. Aztán apám megtudta, hogy barátom van. Nem viselte túl jól és mostmár annyira szétválasztott minket, hogy csak a játékon belül tudunk beszélni, mert a közösségi médiám folyamatosan ellenőrizve van. Nagyon sok mindenen keresztül mentem, de erről majd később.

-Azta.. Sok infó egyszerre de úgy látom érdekes életed van. Ki a szerencsés?-húzogatta a szemöldökét.

-George Henry Davidson.

-Hmm őt nem ismerem.

-Divatcég vezető, és streamel ő is. GeorgeNotFound néven van fent.

-Ránézek majd! Na és most meddig maradsz itt?

-Fogalmam sincs..-sóhajtottam. -Most hogy itt vagy, sokkal könnyebb lesz az biztos. Mesélj te is magadról!

-Hát.. Apukám meghalt, és mivel Floridában eléggé szoros volt az anyagi helyzetünk vissza kellett ide jönnünk. Több évig játszottam a bújócskát, kamunevekkel hogy a neten ne ismerjenek fel de én tudjak kutakodni. A gimis osztálytársaim nagyon megkedveltek, így lett egy baráti társaságom akivel tartom a kapcsolatot a mai napig. Anyukám időközben beteg lett és sajnos belehalt, így el kellett mennem dolgozni. Most kiszolgáló vagyok egy étteremben, nem egy vagyon a kifizetés de bőven megélek belőle.

-Hűha.. Sajnálom, biztosan nem lehetett könnyű. De örülök hogy megtaláltad a helyed.

-Én is. És örülök hogy megtaláltalak.

-Szintén! Gyere fedezzük fel a konyhát, mert éhes vagyok, aztán nézzünk körül mert ez a ház hatalmas és nem ártana körbejárni.

-Rendben, menjünk!-nevetett barátom, majd el is indultunk.

Barátok, majd lakótársak is lettünk. És itt kezdődött minden.

SZÉP ESTÉT!
Bocsánat, hogy eddig elhúztam ezt a részt ráadásul kicsit unalmas is lett, de azért a végére kicsit belehúztam. Fogalmam sincs hogy mikor tudok majd jönni a részekkel, hamarosan suli is lesz úgyhogy ritkábban fogok jelentkezni. Türelmeteket és megértéseteket köszönöm, és továbbra is kérem!
Vigyázzatok magatokra, puszi<33