Céges buli

22.rész~Rácsok mögött

Dream szemszöge:

Reggel elég váratlanul ért George rövid üzenete. Csak egy telefonszám. Az Ő telefonszáma. Csak nem azt várja hogy hívjam fel? Szinte lehetetlen.. hacsak meg nem kérem lakótársamat.
Felálltam asztalom mögül, és a konyhába siettem. Corpse korán kelős és általában vagy ott csinál valamit, vagy a teraszon bámészkodik egy kávé mellett. Szerencsémre nem az utóbb említett helyen találtam meg.

-Jó reggelt-ásítottam.

-Neked is-mondta unottan, ijesztően mély hangján.

-Csinálsz nekem is egy kávét?

-Persze.-húzta kisebb mosolyra a száját, majd neki is állt.

-Figyelj.-kezdtem el mondani valómat, mire félig felém fordult.-Meséltem neked Georgeról.. Hetek óta nem értem el, de aztán hirtelen fellépett a szerverre. Leírtam neki a jelenlegi helyzetemet, mire odaírta a telefonszámát. Én viszont képtelen vagyok felhívni, mert különben lenyomoznak. Esetleg..

-Hívjuk fel az én telefonomon?-fordult hátra felém immár teljes testével barátom.

-Megköszönném..-mosolyogtam rá, mire viszonozta azt.

-Tessék.-adta kezembe a készüléket.-Menj ki a teraszra, nem akarom itt hallgatni a nyalizásotokat.-morgott magában, mégis értettem mit beszél, mire felnevettem.

-Rendben, kimegyek.-álltam fel az asztaltól fejemet csóválva, és meg is indultam a terasz ajtaja felé.
Kissé remegve, de tárcsáztam a számot. Kicseng. Vártam pár másodpercet, de mire feladtam volna hirtelen megszólalt a végén valaki.

-Haló?-Ő az.. felismertem a hangját.. Hirtelen mellkhasomba meleg érzés költözött, szívverésem felgyorsult. Essünk túl ezen..

-Szia.. -szólaltam meg hallkan.

-Dream? T-te vagy az..?-hallottam hangján hogy meglepődött.

-Igen.. én vagyok. Corpse telefonjáról hívtalak.. Örülök hogy elértelek más különben lenyomoznak.

-Értem.-sóhajtott egyet.

-Mi a baj?-kérdeztem aggódóan. Nem szokott ennyivel elintézni. Furcsa.

-Clay, rendben van ez így szerinted?

-Hogy érted?-éreztem hogy a sírás kerülgeti már barátomat.

-Mi az hogy hogy értem? Hetek óta nem hallottam a hangodat, nem tudtam veled beszélni mert dolgozok! Nyúznak minket folyamatosan és NEM BÍROM ÉRTED? Ott van melletted az a srác is ÉS ÉN SEMMIT NEM TUDOK TENNI. Képzeld még repjegyet is néztem és terveztem. Terveztem hogy MEGLÁTOGATLAK. De egyedül kevés vagyok. Nem tudok mindent irányítani, nem én vagyok a Jóisten. Nem megy. Kétségbe vagyok esve, mert nem tudom mit csináljak. De ha van tanácsod azt meghallgatom.-eddig bírta, elsírta magát.
Szemeimbe könnyek szöktek, és iszonyatosan marrt a torkom. Fájt mindenem. Csak merengtem magam elé és szinte ketté törtem annyira megütött a mondanivalója.

-Csak.. Csak azt tudom javasolni hogy bízz bennem. Kérlek. Corpsenak elmondtam hogy Te a párom vagy. Megértette. Amúgy sem volt semmi rossz szándéka, kiskorunk óta ismerjük egymást. George, sajnálom. Kérlek higyj nekem, nem tudok ennél többet csinálni. Kiszolgáltatott a helyzet.-sóhajtottam.
Percekig csak csend volt.

-Istenem.. Jól vagy?

-Adj időt..-mondta hallkan, majd letette a telefont. Kinyomott.
Szívem szerint eldobtam volna olyan messzire azt a készüléket amennyire csak tudnám. Borzasztóan csalódott voltam. Idegesen visszamentem a nappaliba, majd felkapva egy pár cipőt és a kocsikulcsomat indultam meg az ajtóhoz.