Céges buli

14.rész~Bizalom

George szemszöge:

Totálisan kikészültem. Tartotta bennem a lelket, hogy a többiek itt vannak és most Will kocsijában vagyok már, valamennyire biztonságban. Csak ültem és néztem ki a fejemből. A hátam piros volt és sajgott a fájdalomtól, szemeim égtek a folyamatos sírástól.

-Hogy vagy George?-kérdezte Niki, közben levette a hátamat takaró textilt és bekente valami krémmel.

-Áucs ez csíp! Mi ez?-néztem rá értetlenül.

-Kamilla-virágos krém. Kicsit megnyugszik tőle a bőröd. Ne aggódj nem fog sokáig csípni.

-Okés.. Egyébként most egy kicsit jobb az állapotom.. de nagyon csalódott vagyok.-szemeim megint kezdtek megtelni könnyekkel.-Nem értem hogy miért nem említette a családját. Ennyire nem volt neki fontos?

-Biztos hogy el akarta mondani, csak esetleg nem volt rá lehetősége. Tudod mennyire aggódott érted?

-T..tényleg?-kicsit meglepődtem.

-Igen, tényleg. Az ő ötlete volt, hogy mi jöjjünk el érted, hiszen a rendőrök már jó pár napja kerestek téged. Wilbur beszélgetett vele a nappaliba, rájöttek hogy ki lehet az elrablód. Utána összehívott minket és amilyen gyorsan csak tudtunk elindultunk. Végig feszült volt, de jól kezelte a helyzetet. Szeret téged George. Látszik rajta.. végig átkozta magát amikor hazaesett az étteremből.

-Nahát.. nem gondoltam volna hogy valakinek.. hogy valakinek ennyire fontos lennék..

-Mindenkinek fontos vagy George. Dreammel meg szerintem minél előbb beszéljétek meg ezt az egészet.

-Rendben. Köszönöm-mondtam, majd fejemet vállára hajtottam. Wilbur időközben elment egy közeli benzinkúthoz vízért, de nem kellett sok idő vissza is tért.

-Sziasztok visszaértem. Ahogy látom már jobban vagy.-nézett ránk

-Igen. Jobb már.-húztam egy kisebb mosolyra a számat.

-Ez a beszéd. Tessék hoztam egy kis csokit, meg egy palack hideg vizet.-adta át az élelmi szekeret.

-Köszönöm. Ez most jól fog esni.-mondtam, majd neki is láttam az evésnek.

10 perc múlva megjelentek a rendőrök a többiekkel. Ki kellett szállnom a kocsiból, mert az egyik férfi beszélni szeretett volna velem. Azt mondta hogy majd pár kihallgatáson részt kell vennem, persze ha ez nekem nem annyira kellemetlen. Belegyeztem hiszen mégiscsak kéne nekik valami féle információ a cégről. Időpontot nem beszéltünk, de a telefonszámomat megadtam. Elköszöntem majd visszaültem a kocsiba. Természetesen Dream már nem az anyósülésen ült hanem közvetlenül mellettem. Elindultunk. Beszélgettünk többek között arról hogy miket mondtak a rendőrök és hogy hogyan élték meg az eltűnésemet. Jó volt hallgatni, hogy ha másnak nem, legalább nekik fontos vagyok valamennyire. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy barátom gyengéden megfogja a kezemet és rám szegezi tekintetét. De az a tekintet olyan megbánó és érzelmes volt, hogy ott helyben megbocsájtottam volna neki, de nem tehettem. Hallani is akartam az okokat. Azokat, amiknek köszönhetően én szenvedtem.

Hamarosan haza is értünk. Mindenki hulla fáradt volt, úgyhogy amikor beléptünk az ajtón valaki elment fürdeni, de voltak olyanok is akik egyből az ágyra vagy esetleg a kanapéra zuhantak. Én célba vettem a konyhát, mert a csokival nem laktam jól, ott meg nem kaptam túl sok ételt. Elővettem a hűtőből egy kis maradékot majd egy hell kíséretében elfogyasztottam. Nem maradtam a gondolataimmal egyedül sokáig. Hirtelen hátam mögött találtam a szőkét.

-Jó étvágyat!-simított vállaimra.

-Köszönöm-mondtam halkan.

-Figyelj.. tudom hogy haragszol rám. Megengeded hogy elmagyarázzam? nézett rám reménykedve.

-Igen.. mond.

-Szóval-kezdte el mondanivalóját miközben leült mellém az asztalhoz.-Szerettem volna mesélni a családomról is.. Habár a többiek is csak annyit tudnak amennyit elmondtak, neked tényleg mindent el akartam mondani, azt is amit másnak nem mondtam még. Neked el mertem volna mondani, mert benned bízok meg egyedül. De nem volt rá alkalmam.. Azt meg nem gondoltam volna hogy apám 'észreveszi' az érzéseimet irántad és meg is talál téged.. Nagyon sajnálom George.. Ne haragudj. Nem így kellett volna megismerned..

-Semmi baj. De adnod kell nekem egy kis időt. Nem azt mondom, hogy nem bízom már benned. De mindenhez idő kell.

-Rendben. Adok időt, amennyi szükséges.

-És.. most mi lesz apukáddal?

-Életben van. Nincs jó állapotban, de kórházba már nem viszik csak a börtönbe egyenlőre bizonytalan időre.

-Értem.. Én.. sajnálom.

-Te ne sajnálj semmit.-simított arcomra.-Nem a te hibád. Legfőképp apáé de az enyém is. Vele meg ne törődj. Ott a helye.

-Rendben.. I-itt akarsz aludni?-kérdeztem.

-Szeretnéd hogy itt aludjak?

-Jó lenne..

-Rendben. Gyere menjünk fel. Illetve előtte kicsit vezess körbe mert nem nagyon tudom hogy mi hol van.-kuncogott, közben a tányéromat beletette a mosogatóba. Istenem..

-Okés.-mondtam, majd karon ragadtam. Megmutattam neki, hogy hol található a mosdó illetve bemutattam neki a vendégszobákat is persze nem nyitottam be, mert bizonyára már mindenki alszik. Utoljára hagytam a saját szobám. Hagytam hogy ő érjen be elsőnek.

Nos, nem volt egy bonyolult megoldású szobám, de úgy láttam hogy tetszett neki. Krémes barna (Elnézést micsoda?) színek borították főként a falat, helyenként fehér színek is kombináltak vele. A berendezése sem volt nagy szám, a bútorok többsége fekete volt kivéve az ágyam. Az ugyan úgy fehéren virított a szoba bal oldalán mint eddig.

-Tetszik?-mentem oda a szőke mellé.

-Igen. Szép és tiszta.-jegyezte meg majd helyet is foglalt az ágyon.-és az ágy is kényelmes.

-Aludjunk.-kuncogtam, majd befeküdtem mellé.

Fejemet mellkhasára döntöttem. Meglepődhetett, mert kicsit kezitálva de bal karjával átkarolta vállamat, majd egy puszit hibtett fejbőrömre. Őszintén hiányzott a társasága és abban a pillanatban egyáltalán nem érdekelt hogy néha mennyire meggondolatlan tud lenni. Csak érezni akartam a közelségét, és a karjaiban elaludni. Néha hátamat, néha hajamat simogatta. Nem kellett sok idő mindkettőnket elfogott az álom.

Szép napot!
Ez egy kicsit unalmasabb rész lett de nem akartam az izgi résznél befejezni és addig még húzni. Eleget szenvedtetek már szerintem. 🥲🥲
Igyekszem a következő résszel! Vigyázzatok magatokra CSÓK<33