Céges buli

15.rész~Vágások és vallások

Dream szemszöge:

Soha nem aludtam ilyen jól. Annyira megnyugtatott George közelsége hogy fel sem akartam kelni. Lehetett már 11 óra amikor az utóbb említett nyitogatni kezdte szemeit.

-Hmm.. jó reggelt Dream.-fordult felém.

-Jó reggelt! Hogy aludtál?

-A lehető legjobban..-húzta mosolyra a száját. -Te?

-Ugyan így vagyok vele.-mondtam.

-Éhes vagyok. Menjünk le reggelizni.

-Reggelizni? Lassan ebédelni kéne-kuncogtam.

-Jesszusom nem is néztem az időt.-nézett rám még mindig álmos fejjel. -Mindegy, Will biztos csinált valamit. Gyere!-mondta,majd karomnál fogva húzott le a lépcsőn.

-Jó reggelt!-vigyorgott Wilbur. George nem hazudott, tényleg a konyhában sütkérezett barátunk.

-Jó reggelt. Mit csinálsz?-léptem oda hozzá közelebb.

-Paprikás tojást. (Másik kedvencem lol)

-Hmm az fincsi. Hova tűnt George?-kérdeztem hiszen sehol sem láttam magam körül.

-Biztos fent van. Megkeressük?

-Hagyjad csak. Majd megyek én.-mondtam és meg is indultam. Nagyon gyanús volt ez nekem. Nem szokott csak így eltűnni..
Először benyitottam a szobájába semmi.. kerestem mindenhol és amikor már éppen kezdtem feladni a fürdőszoba felől rettenetes sírást hallottam. Nyitottam volna be de persze az ajtó zárva volt.

-GEORGE! ENGEDJ BE KÉRLEK!! MI TÖRTÉNT? GEORGE? GEORGE!!-ütöttem az ajtót, de hiába. Nem nyílt ki. Csak sírt. Ennyit hallottam.

-George kérlek.. bármi van.. ne bántsd magad.. szükségem van rád.. nyisd ki az ajtót..-rettenetes bűntudatom volt. Figyelnem kellett volna rá, mégsem tettem. Mi történik.. miért csinálja ezt?
Nem kellett sokat várnom kattant a zár. Felálltam majd lassan benyitottam. Összegyűrt zsepik hevertek a földön a mosdókagylón pár halvány vérfoltot is felfedeztem. Ránéztem barátomra. Szemei kisírtak voltak és duzzadtak. Mikor a karjára emeltem tekintetem rögtön elhúzta azt. Szemeimbe könnyek szöktek. Lassan kezeim közé vettem állát és megsimogattam arcát.

-George.. mutasd meg.-próbáltam a lehető leglágyabban megszólítani.
Lassan felemelte karját és elém rakta. Olyan haragot és csalódottságot nem éreztem még mint abban a pillanatban mikor megláttam a vágásokkal teli bőrt. Nagyon frissek voltak mert bárhol is megérintettem fájdalmasan felszisszent.

-Gyere bekötözöm.

-N-nem kell..

-De igen kell. Ne ellenkezz kérlek. Jobb lesz hidd el.-pusziltam fejére majd elővettem a kötszert. Lefertőtlenítettem és be is kötöztem.

-Köszönöm-suttogta.

-Igazán nincs mit. De szerintem annyit megérdemlek hogy elmagyarázod ezt az egészet.

-M-most nem szeretném.. Majd ha összeszedem egy kicsit magam. Ne haragudj.-mondta, majd mielőtt bármit is csináljattam volna, felrohant a szobájába. Sóhajtottam egy nagyot és elkezdtem takarítani. Feltöröltem a vért illetve kidobtam a zsepiket. Mive tudtam, hogy Will hamarosan fel fog jönni és kérdésekkel ellátni inkább lementem hozzá mint hogy Georgeot zavarjam.

-Mi történt? Sírást hallottam-nézett rám aggódóan.

-Elmesélem de arra kérlek hogy Georgeot ne faggasd. Majd én beszélek vele.

-Rendben. Gyere együnk, közben mesélhetsz. Mondta majd tálalta is a tojást.

-Szóval..-kezdtem bele. -Kerestem mindenhol, mikor a fürdőben sírást hallottam. Zárva volt de mikor be nyitottam azt hittem elsírom magam.

-Jézusom Dream.. Ugye nem..

-Megvagdosta magát. Mindenhol zsepik és vérfoltok voltak amit bizonyára el akart tűntetni de nem nagyon sikerült neki.

-Francba.. jól van?

-Hogy lenne már jól? Csak tudnám mi a baja.. bekötöztem a kezét de utána felrohant a szobájába..

-Jó jó nyugalom! Viszel fel neki kaját esetleg? Hátha eszik.

-Igen ez jó ötlet.-majd fel is álltam és szedtem ki neki. Tettem a tálcára mellé egy pohár vizet is.
Lassan felmentem a szobába. Benyitottam és legnagyobb meglepetésemre aludt. Odamentem, letettem a tálcát majd leültem mellé. Megsimogattam fejét mindaközben azon gondolkoztam hogy mi történhet vele. Sajnáltam, magamra pedig iszonyatosan mérges voltam. Nem akartam felébreszteni ezért megfogtam egy ceruzát meg egy lapot és firkantottam neki egy szöveget.

George! Remélem felkeltél. Edd meg a reggelit, ha szükséges nyugodtan menj le a konyhába megmelegíteni, Wilbur nem lesz itthon. Én a szobámban leszek ha úgy érzed beszélni szeretnél gyere be.
Szeretlek.
Dream<3

Könnyeimmel küszködve léptem ki a szobából és mentem át a sajátomba. Lefeküdtem, majd a fülhallgatót kezembe véve raktam be egy számot és csak hallgattam. Kisírtam magamból az összes feszültséget.
Már majdnem aludtam amikor mozgolódást hallottam. Kopogtak az ajtón. Egy "gyere" után meglàttam barátomat az ajtóban. Egy fekete pulcsi volt rajta az én mintámból és egy kék rövidgatya.

-Szia.. B-beszélhetnénk?-tűrögette kezén a pulcsit.

-Persze. Gyere csak!-mutattam magam mellé az ágyra.

-Dream.. Én.. Mondanom kell neked valamit.

-Hallgatlak.

-Én rettenetesen szerelmes vagyok beléd.-mondta majd sírva az ölembe borult. Én csak simogattam a hátát, mikor kicsúszott a számon az amit eddig nem tudtam hogy hogyan közöljek vele.

-Én is George. Én is.

Sziasztook!
JÉZUSOM NE HARAGUDJATOK TUDOM HOGY NAGYON ELTŰNTEM! Csak egyszerűen nem volt időm írni és vendégem is volt. Igyekszem a részekkel!!
Vigyázzatok magatokra!!<33