Céges buli

21.rész~Repülőjegy

George szemszöge:

Eltelt már néhány hét, mióta sikerült kicsit beszélnem a szőkével. Hiába beszéltünk meg időpontot, egyszerűen nem tudtam felmenni a szerverre. Egyáltalán nem volt rá időm, pedig rettenetesen hiányzik. Számtalanszor eszembe jutott az, amikor megismertette velem a játékot és a szervert egyaránt.

George! Figyelj rám!-legyezett kezeivel előttem barátom.-Megjegyezted nagyjából a játék lényegét?

-Hát.. túl kell élnem, és.. megölnöm valami sárkányt..

-Ez így kevés. Gyere megmutatom még egyszer!

Mindent elmagyarázott, a legfontosabb dolgoktól a legapróbb részletekig. Megmutatta mit hogyan kell, és türelmesen várta amíg belerázódok a játékba.

-Ügyes vagy! Most menj át, de vigyázz a piglinekkel és a hoglinokkal, amiket említettem már.

-Rendben! Igyekszem.-mondtam izgatottan.

Nem telt bele sok idő, a sárkányt is sikerült megölnöm.

-EZAAAZZZ!!-kiáltott barátom hirtelen, majd önfeledten nevetve, felkapott az ölébe és egy ünnepélyes csókot nyomott ajkaimra.
Utána még ismertette velem a Dream SMP szervert is, és segített elkezdeni felépíteni a saját kis bázisomat.
Hiányzik...

Csak merengtem magam előtt, könnyes szemekkel, mosolyogva. Ránéztem az órára. 21:13. Lassan aludnom kéne..
Kikapcsoltam a gépemet és elmentem zuhanyozni. 10 perc múlva már végeztem is és hulla fáradtan zuhantam az ágyba. Iszonyatosan hosszú napjaim vannak mostanában a cégnél, és nem tudom mikor lesz szabadságom legközelebb.
Nem kellett sok idő, elragadott az álom.

Csak Ő volt és én. Néztük a kis sorozatunkat, közben beszélgettünk, nevetgéltünk. Fejem a mellkasán helyezkedett el, karommal átfogtam derekát.  A nap lemenőben volt, de a mellettünk elhelyezkedő ablakból kiválóan lehetett látni San Diego csodálatos táját.

-Dream.. Lassan el kéne mennem nekem is fürdeni.

-Látom álmos vagy már. Gyorsan zuhanyozz le, aztán aludjunk. Hosszú napunk volt.-puszilt homlokomra.

-Rendben-mondtam ásítva, majd meg is indultam a helyiség felé.

Hamar letudtam a tusolást, majd felöltözve visszamentem a szobába. Nem szóltam semmit, csak befeküdtem mellé, és szorosan átöleltem, hasonló pozícióban, mint ahogyan előtte voltunk. A tv-t kikapcsolta, és kisebb csend telepedett le, amit én törtem meg.

-Énekelsz nekem?-néztem fel rá.

-Természetesen.-kacsintott, majd kezét tincseimbe vezetve kezdett el dudorászni, közben cirógatta a hajamat.

Imádtam a hangjára elaludni. Megnyugtatott, akárcsak kiskoromban egy esti mese. Általában így alszunk el, és ennél jobb érzés nincs a világon. A közelsége, a hangja, az érintése.. Fantasztikus.

Könnyekkel a szememben ébredtem fel. 5:47. Fáj. Fáj, hogy nincs itt, hogy nem hallhatom a hangját, nem érezhetem a közelségét. Egy valamit azonban nem értettem. Mit kerestünk mi San Diegoban? Nem lehet.. Nem lehet, hogy előre megálmodtam valamit, megint. és ha mégis? Ha most is ott tartózkodik, és később én is ott leszek vele?

-Jézusom..-mint a villám, úgy kapcsoltam be a gépemet és léptem fel a szerverre. Ami hirtelen eszembe jutott, az az volt hogy megfogtam egy könyvet és elkezdtem bele gépelni. Bocsánatot kértem, amiért több napig nem voltam elérhető, illetve az álmomat is elmeséltem neki. Reméltem, hogy elolvassa, mondjuk elég látható helyre raktam a könyvet. Sóhajtva feküdtem vissza az ágyba,a készüléket nem kapcsoltam ki, hátha válaszol, hiszen ott 3 órával előrébb járnak, bár ez kevés ahhoz hogy még fent legyen. Apró kis reményemmel együtt próbáltam visszaaludni néha-néha rásandítva a monitorra. Hiába a sok gondolat, lassan elnyomott az álmosság, ám nem sokáig mert rá egy órára az ébresztőmre riadtam fel.