Jégre születettek

* 21. Daria

A híres versenyreggeli után, ami nem állt kevesebb dologból, mint bab, tojás, pirítós, zabpehely, felvágott, kétféle lekvár, gyümölcs, kávé és tea, Zackkel elindultunk Southamptonba.

A kb. másfél órás utat két és fél óra alatt tettük meg. Mivel aznap a southamptoni futballcsapat hazai pályán játszik a Chelsea-vel így már most tele volt minden túristákkal. Szerencsére a szállás nem volt messze a csarnoktól.

- Belova és Larson - közli Mr Bergen a recepciós hölggyel, aki már nézi is a szobákat.
- Belova - Larson páros, 6. emelet, 611-es szoba. Van itt még két edzői szállás is, ezek a 4. emelet 405-ös es 406-os szobák - nyújtotta a kulcskártyákat és az aláírandó papírokat a hölgy.
- Pillanat - ötlött az eszembe valami, ahogy Zack aláírta a papírt. - A versenyző partnerek egy szobában vannak? - neztem ijedten a recepciós lányra.
- Igen Miss, eddig minden párost így helyeztünk el. A szabályzat szerint a hotel akkor köteles külön szobát kiosztani, ha ezt legalább egy héttel a verseny előtt közlik a versenyzők.
- Ó basszus! És nincs véletlenül egy fölösleges szobájuk?
- Daria mit művelsz? - kérdezi halkan Zack.
- Nyilván nem fogok veled aludni a reggeli műsor után - húzom el a szám.
- Sajnálom hölgyem, de tele vagyunk a hétvégére.
- D, ugye nem fogunk egy szobán összeveszni? Csak ket éjszaka az egész - próbál győzködni Zack. Igaza van, ebbe még nem halt bele senki. De a fenébe is, miért nem tudtunk erről a szabályról?
- Nem, igazad van. Csak két nap! - adom meg magam, és elindulunk a liftekhez.
Mr Bergen és Anastasia elköszönnek a negyediken. Mi némán haladtunk tovább.
A szoba átlagos volt, két embernek éppen kényelmes. Kis előszoba, mosdó és az alvótér, egy nagy franciaággyal. Volt még egy kis asztal két székkel, meg egy tv a falon, egy minihűtő az erkélyajtó mellett és egy ruhásszekrény. Mogyoróbarna falak, fehér fa bútorok, feher, ropogos ágynemű. Nagyon steril. Kicsit a korházra emlékeztet, ahol anyu heteket töltött el.

- Mi a baj? Olyan fura képet vágsz - Zack észrevehette, hogy valami máson gondolkodok.
- Kicsit egyhangú ez a szoba. Semmi érdekes.
- Hát ez csak egy regionális verseny. Nem jár lakosztály - nevet fel, amivel jobb kedvre derít engem is.
- Igaz!
- Mit szólnál, ha elmennénk enni valamit. Aztán lemegyünk a pályára és megnézünk mindent - javasolja Zack. Én mondjuk előbb nézném meg a pályát és a beosztást, meg gyakorolnék vagy ezer kombinációt, de hallgatok rá. Tudja mit csinál, hiszen van gyakorlata.
- Benne vagyok!
- Na ha ilyen bárányka leszel egész hétvégén, sima lesz a verseny! - neveti el magát.
- Ezt most hogy érted? - húzom össze a szemöldökömet.
- Ó hát csak arra gondoltam, hogy minden beszélgetésünk vitába fordul. De ha ilyen engedékeny leszel, még akár jól is érezhetjük magunkat!
- Ez nem igaz! És ez nem engedékenység, szimplán csak egyetértek veled.
- Na de az is ritka azért! - feszíti a húrt, közben a fürdőbe viszi a cuccait. A ruháit beteszi a szekrénybe. De vajon miért? Hisz csak két napig leszünk itt, az időnk nagy részét meg a jegcsarnokban töltjük. Mindegy, inkább ráhagyom.

Az erkélyen ücsörögtem és az első nagyobb versenyemre gondoltam. Anyu akkor azt mondta, hogy én vagyok a legjobb. Megkérdeztem, hogy eut honnan tudja. Annyit mondott, mert az anyukád vagyok! Ebből a letargiából rángatott ki Zack, amikor elmentünk enni. Azután pedig a közeli parkban nyújtóztunk egyet. Már délután 2 felé járt az idő. Kezdtem idegeskedni a pályavizit miatt. Anastasia is hívott, hogy merre vagyunk mert délután eligazítást tartanak a versenyszervezők.

Zack vicceskedett, és úgy tett, mintha semmit nem venne észre abból, amit én érzek. Pedig láttam rajta, hogy felfigyelt rá. De nem szólt, és ezért hálás voltam. Ezt magamban kellett lerendeznem.

3kor már a cuccunkkal a kezünkben mentünk a kocsihoz, hogy átmenjünk a csarnokba. A röpke 10 perces út alatt kétszer rókáztam képzeletben és ez nagyon nem tetszett. Sosem voltam ilyen ideges verseny előtt. És ez még csak a nulladik nap. Mi lesz még velem?