Jégre születettek

*19. Zack

Mégis mi a francot tudtam volna tenni? Ha az apja tényleg olyan amilyen, akkor tuti, hogy valami háziőrizetben lenne legalább fél évig! De nem volt jobb ötletem. Maradt a koli.

A portán ennél simábban még soha nem jutottam át. A kedves néni ugyanis úgy horkolt, mint egy traktor.

Örültem, mert Daria már az út mellett kiadta magából azt, amit én tuti nem takarítanék fel. Nem is értem, hogy pár pohárka bortól, hogy készült ki ennyire. Ivott egyáltalán már életében ennél erősebbet?

Mire a szoba ajtajához értem, a lány már lógott a kezeim között. Babráltam a kulccsal, aztán Damien nyitotta ki végül. Basszus őt el is felejtettem!

- Haver ez meg mi? Akarom mondani ki? - tárja ki az ajtót, közben mutogat a lányra.
- Daria felöntött a garatra. Így nem vihetem haza.
- Zack, ha az apja megtudja, hogy nem aludt otthon nem csak neki lesz kampó - oktat ki, közben azért segít ledobálni a cuccaimat az ágyamról, hogy Dariát végre letehessem.
- Én is tudom, de amíg nem ismer a fószer addig jó. Talán vasra is veretne, ha így vinném haza a lányát - válaszolom, miközben leveszem a kabátomat és a cipőmet. Karba tett kézzel állok a lány fölött, aki mint egy zsák fekszik az ágyamon. - Most mit csináljak veled?
- Nekem lenne pár ötletem - nevet fel Damien, én meg egyből beleboxolok a vállába.
- Mekkora paraszt vagy! Figyelj, tudnál ma máshol aludni? Nem lenne szerencsés ha reggel hozzám dörgölődznél - nevetek én is, de egy pillanattal később már komolyan meredek rá.
- Ez igazából nem is kérdés volt, hanem utasítás mi? - Damien nagyon jól látja a helyzetét. - Vágom kapitány. Már itt sem vagyok - szalutál, aztán összeszed néhány ruhát meg könyvet és már itt sincs.

Végre foglalkozhatok ezzel a problémával itt előttem. De milyen szép probléma!

Első körben leveszem a cipőjét meg a kabátját, igyekszem nem meghúzni a haját. Tudom, hogy arra minden lány háklis. Viszont, hogy hogyan tovább, azt nem tudom. Le kéne vennem a felsőjét is? És a szoknyája? Biztos nem kényelmes így aludni. De ehhez nem lenne jogom.

Végülis nem vittem haza, itt biztonságban van. Reggel meg majd lesz, ahogy lesz az apjával. Előtte biztosan elmondok egy imát és megbánom minden bűnömet.

Végül a többi ruhájához nem nyúltam. Az ágy mellé tettem egy üveg vizet, mivel fájdalomcsillapító nem volt nálam, így az kimarad, de talán nem lesz rá szükség.
Sajnálatos módon Damien ágyában kell aludnom, ami azért zavar, mert tudom, hogy hány csaj tette itt tiszteletét. Nem vagyok finnyás de azért na. Valami hülye videót néztem, amikor elaludtam. Több emlékem nem is nagyon van egészen addig, amíg valami istentelen hánykolódasra és sikoltásra ébredek.

Mi a fasz? Gyilkolnak valakit?
Körülnézek a feketeségben, vajon hány óra lehet? Tisztul a fejem, ebredezek, ezért már be tudom azonosítani, hogy a hangok tőlem balról jönnek. Daria az.

Lámpát kapcsolok és térdre borulva az ágy mellett próbálom felébreszteni.
Szerencsére hamar reagál.

- Nyugi, csak álmodtál.
- Sajnálom - feleli halkan, közben a szemét törölgeti. Ránézek az órára, fél 3. Nem sokat aludtunk.
- Semmi baj, hozzak neked valamit? - nyújtom a vizet, de nem fogadja el.
- Inkább kimennék a mosdóba - mondja és kezd feltápászkodni.
- Rosszul vagy? - nem akarok hányást takarítani, akkor se ha ilyen bombázó csinálta.
- Nem, nem, de jó lenne megmosnom az arcomat - bólintok és segítek beki kitámolyogni. Ott aztán becsukja az ajtót és nem tudom mi történik.
Vajon mi rémiszthette meg így?

Mire kijön a fürdőből majdnem elalszok a padlón ülve. A pulcsi már nincs rajta, és ahogy látom a fekete harisnya is eltűnt. Tudtam, hogy kényelmetlen! Szótlanul visszasétlunk az ágyamhoz. Ő lefekszik én továbbra is a földön vagyok, nem is olyan kényelmetlen.