Méregváltó (Sophia Gift I.)

28.

Álmomban egy félszemű, szürke farkas üldözött. Csak ennyire emlékeztem, mikor összeszoruló mellkassal felriadtam.

Viszont a szívszakadt menekülés, a zsákmánylét érzete megmaradt.

Elindultam le, hogy keressek valamit, ami megnyugtat.

Csak akkor jutottak eszembe a farkasok, mikor megláttam Gerit.

Sötét bundás foltja elfoglalta a lépcső tetejét. Bárki akart le vagy felmenni, át kellett lépnie felette.

És itt vagyok most. Félúton a szobám és a főfarkas közt.

Mennyi lehet az esélye, hogy nem veszi észre, ha lemegyek? Aztán vissza...

Semmi.

A szeme megcsillant a gyér fényben. Felemelte a fejét.

Most továbbmehetnék, mintha mi sem történt volna. Hogy felzavarjam a többi farkast is a házban. Vagy meg is fordulhatok, és visszazárkózhatok a szobámba.

Egyedül. Mintha minden rendben lenne.

Vagy akár...

Farkas mellett aludni jó. Biztonságos.

De mi lesz, ha nem akarja?

Megfordultam, és olyan csöndesen lépkedtem vissza a szobám nyitott ajtajáig, amennyire csak tudtam.

Megfogtam a kilincset. Aztán visszanéztem.

Geri farkasa még mindig engem figyelt.

Oldalra lépve adtam szabad utat.

Ez elég biztonságos megoldásnak tűnt. Szinte véletlennek.

Hogy ne érezzem visszautasításnak, ha nem jön.

Tudom, hogy ez hülyeség.

Geri enyhén félrebiccentette a fejét.

Na jó, ebből elég volt. Mióta az eszemet tudom, egyedül alszom. Kislányként sem lopództam át a nevelőszüleimhez, csak reggel, ha azt akartam, hogy korábban felébredjenek. Nagylány vagyok. Nem most fogok ezen változtatni.

Fordulás közben csuktam be az ajtót.

Az utolsó pillanatban surrant át, és azzal a lendülettel fel is ugrott az ágyra.

Hát...

Most már csak nem zavarhatom ki.

~

A farkasom megint eltűnt.

Kinyújtózkodtam az ágyon.

Izomláz. De az oldalam már alig fáj. Egész jó.

Találomra húztam ki egy felsőt meg egy nadrágot a szekrényből, mielőtt kidugtam az orrom a szobámból.

Odalent halkan nyüzsögtek a farkasok.

Cinti átalakult, és Ben mellett ücsörgött a kanapén.

A mókamester úgy nézett ki, mintha nem is kólintották volna fejbe néhány órája egy tömör vasdarabbal. Már amúgy is teli szájába rántottát lapátolt az egyik kisebb keverőtálamból.

Valaki bevásárolt?

– Jó reggelt, Szofi! – üdvözölt Ben. Vagyis, gondolom, ezt mondta, de az artikulációját erősen akadályozta az ajkai közt kikandikáló tojásmennyiség.

Cinti rám mosolygott, és páran még motyogtak valamit.

– Jó reggelt.

A konyhába indultam, de odabent három falkatag sürgölődött az újabb rántottaadagon dolgozva. Illetve az egyikük mosogatott.