Méregváltó (Sophia Gift I.)

7.

Kísértik a falkát?

Egy rakás megmagyarázhatatlan, de legalábbis különös eseményről számoltak be a falkatagok. Valaki ismertetett egy általa észlelt esetet, és azonnal vagy három másiknak jutott eszébe valami hasonló. Túl sok, hogy véletlennek lehessen nevezni.

Eltűntek dolgok. Többen is úgy vélték, hogy figyelik őket, de soha nem láttak vagy szagoltak ki senkit. Balesetek történtek, amik mégsem tűntek igazán balesetnek. És ami a legrosszabb, farkastámadásra utaló állattetemek kezdtek feltünedezni a városban és környékén, az elkövetőket pedig egyszer sem sikerült azonosítani. Aztán itt volt a mostani mérgezéses ügy, amit még nem is említettek.

Ahogy lassan elfelejtkeztek a jelenlétemről, az ingerültség helyét lassan átvette az érdeklődés, az aggodalom, végül itt-ott a félelem is.

Úgy tűnik, sikerült belekeverednem valamibe. Valami olyasmibe, amitől még egy farkasfalka is tart.

Felnyögtem.

– Az meg miért van itt? – Az „az" természetesen én voltam.

Felhívtam magamra a figyelmet.

A vöröseshajú kérdezőt nem ismertem, nem ért el hozzám tisztán a szaga sem. Hirtelen összehúzta magát, és lesütötte a pillantását.

A falkavezér némán rendreutasította. Valószínűleg, mert nem kapott engedélyt a megszólalásra.

Azért köszi.

Most következett a mérgezéses sztori. Eddig ez tűnt a legveszélyesebbnek. Bár sérülések előfordultak korábban is, de ebbe mindketten belehaltak volna. A dolog érdekessége, hogy fogalmuk sem volt, hogyan mérgezték meg őket.

De miért engem vizslat mindenki?

Most derülhetett ki a szerepem a dologban.

Jobban kellene figyelni.

– Tudsz valamit a méregről? – kérdezte Hófehérke. Tőlem.

Ösztönösen felfelé pillantottam.

Geri biccentett.

Csillagos egek. Épp szót kapok egy falkagyűlésen.

– Néhány dísznövény, egy kis mágia és... – Ostoba! Már késő. Ha most abbahagyom, nem engednek el, amíg el nem árulom. Ennyit arról, hogy tudok titkot tartani. – ...sárkányméreg. Biztosra mentek. – És én valószínűleg most ölettem meg magamat. Hurrá. – Szinte szagtalan. Közvetlenül vérbe juttatva hat a leggyorsabban, de szájon át is működik. Ha eddig nem derült ki, hogyan juttatták be a szervezetetekbe, valószínűleg már nem is fog.

Nagy csönd. Közöltem egy falkányi farkasemberrel, hogy léteznek sárkányok. Ennél azért egy icipicit kevesebb hitetlenkedésre számítottam.

– Mi az, hogy sárkányméreg? – érdeklődött ismét Hófehérke.

– Egy sárkány mérge.

– Mégis milyen sárkányról beszélsz? – kérdezte Ben izgatottan.

Na, ő az egyik farkas, akivel már többször is beszéltem. A majdnem barát. Negyedik a falkarangsorban, ami nem is csoda. Elég, ha minden második farkassal megküzdött, akinek a dolgába beledugta azt a kíváncsi orrát.

Úgy tűnik, egy sárkánnyal is szívesen ujjat húzna.

– Egy zöldsárkányról – pontosítottam, bár nem így értette. – De jobb lenne, ha elfelejtenétek, hogy ezt mondtam. Sokkal nagyobb biztonságban van az ember, ha a sárkányokat tündérmesének hiszi.