Méregváltó (Sophia Gift I.)

15.

Fura, ha már sötétedik, mikor felébredsz. Nekem legalábbis az.

Miután ettem, kimentem megnézni, hogy a farkasok mekkora kárt tettek a riasztórendszeremben.

Az alfát bent hagytam telefonon keresztül alfáskodni. Többek között összeszervezett egy kisebb találkozót. Ide.

Igazán nem tudom, mit keres még mindig nálam. Nem mintha bánnám, de biztos van jobb dolga is. Na jó, igazából bánom. Főleg a Sybbel való beszélgetés óta.

Bár az is igaz, hogy jó érzés tudni, hogy van még valaki a házban. Már akkor is egyedül voltam, mielőtt Jakab bá' falkástul elköltözött, de az mégis más volt. Minden ünnepre meghívtak, Jakab bá' minden sulis rendezvényre eljött, farkasok jöttek látogatóba. Talán csak azért, mert a nevelőszüleim falkatagok voltak, mégis majdnem olyan volt, mintha közéjük tartoznék. Eddig fel sem tűnt, hogy ennyire hiányzik.

Lehet, hogy be kellene fogadnom egy kutyát.

Tíz perc alatt helyrehoztam a kárt.

Már láttam az erdőszéli bozótost, mikor az orromba furakodott egy szag.

Csak egy fuvallatnyi, éppen elég, hogy felismerjem, vámpír, de ahhoz kevés, hogy tudjam, kié.

Nem kell kiakadni, lehet, hogy csak Syb az, hogy megnézze, mit alkotott. Még nincs olyan késő, hogy a klántársainak ébresztőt fújjanak.

Aha. Persze.

Vicces, ahogy próbálom nyugtatgatni magamat.

De hékás, van egy farkasember a házamban. A farkasok tudnak vámpírt ölni. Csak szólni kell neki.

A ház felé fordultam, amikor hátulról megragadott... egy vámpír.

Azt hiszem, kiáltottam.

Ne pánikolj!

Az első dolog, amit megtanítanak, akármilyen önvédelmi sportra is jársz, hogy a pánik nem segít. A ledermedés természetes reakció a veszélyhelyzetekben, de ritkán válik be.

Az ellenállásom nagyjából annyit ért, mint tegnap Hófehérke ellen, pedig a stratégiailag fontos pontokra céloztam.

Hideg ujjak mélyedtek a jobb karomba és a nyakam bal oldalába, így emelt el a talajtól. A többi testrészemről nem vett tudomást, hiába próbáltam ütni, rúgni.

Miért nincs kéznél semmi vámpírölésre alkalmas tárgy, ha éppen szükség lenne rá?

Hegyes fogak tépték fel a bőrt, alig vétve el a torkomat. Mi történt az két elegáns kis pöttyel?

Hallottam a szakadó szöveteket, és éreztem is, de nem fájt. Még. A vámpírok nyála érzéstelenítő hatóanyagot is tartalmaz. Amit a szervezetem nemsokára hatástalanítani fog. Ha elélek addig.

Hűvös, cserepes ajkak tapadtak a nyakamra. Én szédülni kezdtem, ő nyelt.

A bal keze elszorította az egyik artériát, ami az agyamhoz szállította volna a vért. A másikat meg épp lecsapolta. Fekete pontok kezdtek ugrálni a szemem előtt. Érdekes, milyen elégtétel tudni, hogy pontosan miért fogok elájulni.

Az egymást sietve követő aprócska kortyokat – talán a nagy sietségben mégsem találta el azt az artériát – egy halk puffanás szakította félbe.

Bármi is történt, az avarban kötöttem ki. A sebre szorítottam a kezemet és sűrűn pislogva vártam, hogy helyre jöjjön a látásom.

Milyen meleg. Nedves és ragacsos. Mindig meglep a vér állaga. Az ujjaim közt már el is kezdett alvadni.

Még mindig nem fájt. Ha nem tudom, hogy el kell állítani a vérzést, eszembe sem jutott volna bármit is rászorítani.

Nem sokkal távolabb onnan, ahol kucorogtam, két folt viaskodott egymással. Szinte hang nélkül.

Egy szürke-fekete farkas és egy hosszúhajú vámpír.

Mire sikerült értelmeznem a látottakat, a nő koszos, szőkés fürtökkel keretezett, szívalakú arca élettelen grimaszba fordult. A feje néhány centi híján elvált a nyakától. Nem vérzett.

Geri néma csendben végezte ki a támadómat.

Alaposan megszaglászta. Végül úgy dönthetett, már eléggé halott, mert otthagyta.

– Mit gondolsz – tudok beszélni, fél siker –, elvérzek, ha leengedem a kezemet? – kérdeztem a fölém magasodó farkastól.

Az orrát a vámpírfogak ejtette seb közelébe dugta. És az odaszorított ujjaimmal együtt nyalogatni kezdte.

A farkasemberek nyála semlegesíti a vámpírokéban lévő anyagok nagy részét.

Ebben nem volt szükségem Geri segítségére, és ezt megis akartam mondani neki, csakhogy megjelent egy másik vámpír.