34.

605 59 0
                                    

Végül Geri és a Felemásszemű is elvonult váltani.

Kell egy jó kilátóhely. Az első sorba nem állhattam, mert a közönséget semmi nem választja el a csatától, és... hát én nem vagyok farkasember.

Vajon melyik ágról látnék a legjobban? Olyan kell, ami biztosan elbír.

Ben lépett hozzám a kiválasztott tölgyfa mellé. Tisztán sütött róla az aggodalom.

– Mi a halált csináltál? – suttogta. – Még egy szó, és kitör, és mi semmit sem tehettünk volna ellene.

– Semmi olyasmit, amiről neked most tudnod kell – zártam le a dolgot. – Tartasz bakot?

~

A mi szürke-fekete farkasunk megállt az üresen hagyott terület egyik szélén.

Ezt már a fa ágán ülve láttam.

Ben alattam maradt, pipiskedve igyekezett átlátni a nézők feje felett.

Kiszúrtam Nanukot, és persze Felemásszemű bandájának egy kupacba tömörült tagjait is.

Látszólag nem igazán hatotta meg őket a lehetőség, hogy hőn tisztelt atyjuk változtatta át őket. Vagy csak nem érdekli őket. Vagy most túlságosan leköti őket a párbaj. Valószínű, hogy még soha nem láttak ilyet. Meg ennyi farkast sem egy rakáson. Lehet, egyszerűen csak túlságosan meg vannak illetődve az egész falka jelenléte miatt. Idősebb Eden és Ken babán kívül a többiek... megszeppentnek tűntek. Talán meglegyintette őket a gondolat, hogy ha itt háború lenne, semmi esélyük. Vajon eszükbe jutott ezelőtt, hogy mi lesz, ha Felemásszemű veszít? Ennyire bíztak benne?

A szabad rész másik szélén egy hatalmas, barna bundájú farkas állt. A hátsó lábai és a hasa zsemleszínű, a fél szeme világító zöld. Nagyobb volt. Nem sokkal, és tudom, hogy amíg alfa lett, Gerinek le kellett győznie nála nagyobb farkasokat is, de...

Félek.

Végül is nagyrészt ettől a meccstől függ az életem.

Mozdulatlanul álltak.

Szemerkélni kezdett az eső.

Azt hittem, mínuszok vannak.

Nem tudom, honnan tudták, de pontosan a megadott időben, egyszerre mozdultak meg.

És én lefagytam.

Azt hiszem, a szám is tátva maradt.

A barna farkas frontális támadását Geri az utolsó pillanatban kikerülte, közben visszafordult és valahogy végig hasította a másik oldalát.

Hogyan lehetnek ennyire gyorsak?

Félek, hogy ha pislogok, lemaradok valami fontosról.

A következő találkozás már kaotikusabb volt. Nem láttam, mi történt, pedig ennél jobban nem tudok figyelni!

Amikor a barna vérző lábbal sántikálva elhátrált, láttam, hogy az alfa is vérzik, de a sérülést nem találtam. Aztán a barna ugrott. Elkapta Gerit a sörényénél és nem eresztette. A karmai mély sebeket vájtak.

Aztán Geri oldalra vetette magát, addig tekergett, amíg...

Nem tudom, mi történt, mert valaki beugrott a képbe.

Keress magadnak jobb helyet, ha nem látsz!

Felemásszemű egyensúlyát vesztve csúszott a nedves füvön.

A falkavezér hirtelen fordult egyet és ráharapott a nyakára. Vér serkent a fogai nyomán, de a torkát nem sértette meg.

És várt.

Hagyott esélyt a megadásra.

Nem hiszem, hogy az egész tovább tartott volna egy percnél. Vagy inkább fél percnél.

De a barna farkas nem reagált.

Mintha várna valamire.

Ami nem történt meg.

Rám vicsorított.

Csak egy pillanat volt, de a csókaszín farkas állkapcsa megfeszült.

A barna farkas a hátára fordult, a fejét hátrahúzta és halkan felvinnyogott. Feladta.

Pár másodpercig nem történt semmi. Aztán Geri elengedte és távolabb lépett tőle.

A feszült csend véget ért. Többen azon értetlenkedtek, hogy az Alfa miért várt ilyen sokáig az idegen megadására, de a többség csak a győzelmet ünnepelte.

Én a barna farkast figyeltem.

Valami nem volt rendben.

Még mindig ott feküdt, de a „gyermekei" közül egy se ment oda hozzá. Egy külön csoportban álltak, messzebb a falkatagoktól, és tisztán látszott rajtuk, hogy valamire várnak.

Ők is csak várnak.

Közben feltámadt a szél, vihart jósolva. A fákról száraz gallyak törtek és örvénylettek a levegőben.

Rám villant egy világító zöld szem, és meghasadt az ég.

Méregváltó (Sophia Gift I.)Où les histoires vivent. Découvrez maintenant