Nem csak színjáték... {Befejezett}

59.rész: Az új családtagok...

Este...

/Tom/

Az éjszaka egy szõke kislánnyal álmodtam, akivel a kertben fogócskáztunk. Nevetése édesen csilingelõ volt, s szemei kéken csillogtak vidám arcán. Tudtam, hogy õ az én lányom, mert amikor "elkapott", mindig ezt mondta: "-Megvagy, apa! Te vagy a fogó!" Mikor rám mosolygott, felfedeztem, hogy nagyon hasonlít édesanyjára...-gyönyörûséges álmomból hangos nyüszítés riasztott fel. Mikor felültem az ágyon, a hang elhallgatott, majd erõteljes vonyítás váltotta fel azt. Ekkor már Kate is felébredt és riadtan meredt rám:

-Árnyék! Te jó ég, mi lehet a baja???-szegénykém kezdett egy kicsit pánikolni, ezért egy percre megöleltem:

-Nyugalom, szívem.... Megyek és kiderítem! Addig kérlek maradj itt, rendben?

-Ne-nem! Látnom kell, hogy jól van-e! Veled megyek!-ellenkezett, amikor leszálltam az ágyról és elindultam az ajtó felé, majd gyorsan utánam eredt és hátulról megfogta a kezem.

-Maradj mögöttem!-súgtam reszketõ szerelmemnek, aki erre bólogatva megszorította a kezem.

A biztonság kedvéért nem kapcsoltam lámpát arra az esetre, ha mondjuk betörõvel lenne dolgunk, így csak egy zseblámpával világítottam meg a sötét folyosót. A nappaliba érve a feleségem kiskedvence ismét felnyüszített, mire Bobby keserves ugatásba kezdett, s amint megérezte a szagunkat, odarohant hozzánk:

-Hé, mi a baj, kishaver? Mi történt?-guggoltam le hozzá, s szemeibe néztem, melyek könnyesek voltak valamiért.

Mikor Kate ki akart bújni a hátam mögül, a kutyusom odaszaladt a kanapé mellé és sürgetõen nyüszített. Gyorsan odamentünk, s megláttuk a földön fekvõ bernipásztort, aki látszólag épp nagyon szenvedett. Letérdeltem hozzá és megnéztem a pulzusát. Nem haldoklott, csak fájdalmai voltak, de sebeknek hûlt helyét se leltem.

-Katy.... Kapcsold fel a villanyt!-a nõ másodperceken belül megtette, amit kértem, majd ahogy a nagy helyiséget beterítette a lámpa fénye, megpillantottam egy kis tappancsot Árnyék lábai közt. Úgy meglepõdtem, hogy teljesen lefagytam...

-Tom? Drágám, mi a baj?-térdelt le mellém életem szerelme, majd kezei közé fogta az arcom és aggódva nézett szemeimbe.

-Katy...Nagyon úgy tûnik, hogy Árnyék hamarabb lesz anyuka, mint te...-mosolyodtam el, mire õ is megnyugodott, majd szorosan megölelt:

-Jaj, de jó! Azt hittem már, komoly baj van!-mondta, majd miután szétváltunk, megkértem, hogy hozzon rongyokat a születendõ kiskutyáknak. Amíg õ keresgélte az említett tárgyakat, én segítettem a nõstény kutyusnak világra hozni a kicsiket.

-Meghoztam a rongyoka....-Kate torkán megakadt a szó, mikor meglátta a négy kis szaglászó apróságot az ölemben.

-Te jó ég, NÉGYEN VANNAK???..... Ó, de kis ennivalóak! Na gyertek, kis csöppségek, megyünk fürödni!-jött oda hozzám, majd intett, hogy vigyem be õket a fürdõszobába.

Amíg én engedtem lavórba langyos vizet, Katy bebugyolálta a kölyköket egy-egy kis törölközõbe. Oly gyengéden és gondosan pólyázta be õket, mintha a sajátjai lennének...

-Kedvesem....belõled csodálatos édesanya lesz, én mondom!-vettem kezembe az egyik "kisbabát", majd alaposan megmosdattam.

-Belõled meg tökéletes apa!-adott egy puszit az arcomra, majd visszament Árnyékhoz....

/Kate/

-Nagyon ügyes voltál, kislány! Négy kölyköt világra hozni nem semmi teljesítmény! Nagyon büszke vagyok rád!-simogattam meg Árnyék buksiját, mire õ megnyalta a kezem.