Nem csak színjáték... {Befejezett}

36.rész: A titok nyitja...

/Kate/

Abban a pillanatban, amikor Tommal odaértünk a pokróchoz, megszólált egy telefon:

-Ez meg kié?-kérdezte Emily.

-Nem az enyém!

-Ó, ez az enyém!-szólalt meg a férfi, majd kivette hátizsákjából a mobilt:

-Jajj, bocsi ezt muszáj most felvennem! Mindjárt jövök!-adott egy puszit az arcomra, majd arrébb vonult telefonálni.

Pár perc kínos csend után megszólaltam:

-Em? Minden rendben...?

-Velem?... Hát...mondhatni igen, de... Tudod, nem Tom a világ közepe! Én is itt vagyok, amúgy!-fordult el tőlem, durcásan.

-Tudom!.... Ne már, Em!... Nem tehetek róla, hogy szerelmes vagyok!...Háh, tudod te, mennyire hiányzott már, hogy végre legyen valakim, mint férfi, akit szerethetek és aki viszont szeret? Van fogalmad róla?..... Persze, hogy nincs! Hisz te nem tudod, milyen érzés amikor egyedül vagy! Neked mindig is volt pasid, akire számíts, de nekem....

-Ugyan Kate, ne beszélj zöldségeket! Még hogy régóta, csak 7 éve szakítottatok Luke-kal! És most meg itt van neked Tom.... Mindig csak vele vagy mostanság.... Engem csak ez bánt.... Úgy érzem, hiába jöttem ide!-felállt, majd eltrappolt a kocsihoz és elment, gondolom haza...

-Mi történt? Hol van Emily?-jött oda Tom, majd leült a pokrócra....

/Tom/

-Elment... Chh! Megsértődött, mert féltékeny! Az a gondja, hogy folyton veled vagyok!.... Pedig ő drukkolt a legjobban, hogy összejöjjünk!-huppant le mellém a lány, szomorú arccal.

-Ou... Ez nem túl jó hír.... Ne félj, nem csak a te barátnőd féltékeny!....Most hívott anyám, hogy Taylor volt nála panaszkodni,....ráadásul még fotókat is mutogatott neki kettőnkről, hogy megint "megcsaltam"... Biztos ezzel hatni akar rám, de engem már nem érdekel, mit gondol...

-Mi történt köztetek?-kérdezte, már nyugodtabb hangnemben, a szemembe nézve.

-Hát... Igazából nem nagy kunszt, csak egyik nap fogta magát és megpattant... Még aznap láttam egy Instagram poszját, ahogy egy pasival randizik... Háh, és még én vagyok az, aki "megcsalja"!...

-Értem... Akkor mindkettőnk szívét összetörték már egyszer!

-Igen.... De....visszatérve Emilyre.... Ő haragtartó típus?-kérdeztem óvatos hangnemben, mire a lány megrázta fejét:

-Nem mindig! De maximum csak egy hétig szokott durcázni, aztán megszólal a lelkiismerete és megbánja, bármit is vágott a fejemhez... Ő mindig is olyan volt nekem, mintha a húgom lett volna!... Csak másfél év van köztünk....és én vagyok az idősebb!...-mosolyodott el enyhén, mire én átkaroltam a vállát, ő pedig fejét a vállamra hajtotta.

-Akkor biztos vagyok benne, hogy nemsokára kibékültök és minden rendben lesz!-mosolyogtam rá, mire a lány rám emelte tekintetét és megcsókolt.

-Remélem is!.... Amúgy.... gondolkoztam....és.....szerintem mostmár elmondhatjuk Chrisnek a kettőnk kis titkát!...-mondta, miután elváltak ajkaink.

-Igazán? Rendben, édesem! Ahogy akarod!...

Délután...:

/Tom/