/Tom/
Az életemre esküdném, hogy Taylorral nem alapítottunk családot. Sõt, még csak meg se próbáltunk... De hogy mondjam el ezt Kate-nek? Hogy bizonyítsam be, hogy az a levél egy nagy hazugság?-siránkozásomból a telefonom csörgése zökkentett ki. Azt hittem, hogy Kate hív, ezért rögtön megnéztem a kijelzõt,.....de tévedtem. Benedict hívott, ezért magabiztosan felvettem, mert tudtam, a legjobb barátommal meg tudom beszélni ezt:
-Szia... Miért hívtál?-szóltam bele a telefonba halkan, elcsuklott hangon.
-Tom? Te-te most sírsz?
-Nem.... Én csak... Át tudsz jönni,.....kérlek? Szükségem lenne egy barátra!
-Igen, persze... De ugye nincs baj?-nem tudtam már megszólalni, ezért kinyomtam a telefont és hangosan sírtam, mert a szívem nagyon nagyon fájt....
/Benedict/
Amint a barátom letette, tudtam, hogy sietnem kell. Villámgyorsasággal beszálltam a kocsimba és elmentem Tomékhoz. Ahogy megérkeztem, berohantam a lakásba és a konyhában megtaláltam Tomot, ahogy arcát tenyereibe temetve, keservesen sír. Leültem mellé és átöleltem:
-Nyugalom pajtás! Bármi is történt, helyre tudjuk hozni! Biztos vagyok benne!.... Elmondod, mi történt?-kérdeztem, mikor a szemembe nézett, mire õ nagy nehezen, egy nagy sóhaj kíséretében elkezdett mesélni:
-Kate... Kate megharagudott rám, mert Taylor küldött egy levelet, ami szerint a fiam beteg! Ben, nekem nincs fiam, az a nõ hazudik! Emiatt....emiatt vagyok most a szerelmem szemében egy hazug gazember...-egyik kezét ökölbe szorította, a másikkal a fejét támasztotta. Arca és szemei vörösek voltak, a haja kócos. Látszott rajta, hogy ez most rettentõen megviselte.
-Értem... Nagyon nagyon sajnálom, hogy így alakult,....de nem adhatod fel! Küzdened kell Érte és a lányodért! Mert én tudom, hogy te ennél sokkal több vagy! Tudod, hogy most mit látok? Egy olyan férfit, aki képes felállni a porból, ha elesik!.... Igen, tudom, hogy úgy gondolod, ez nem így van, de.....nem szabad hagynod, hogy egy kamu levél és egy kegyetlen ex tönkre tegye a házasságodat és az életedet!-ekkor ismét vett egy nagy levegõt, majd végre egy kis remény csillant meg kék szemében:
-Szerinted hogy mászok ki ebbõl? Hogy hozhatom ezt helyre?
-Még nem tudom, de ígérem, kitalálok valamit! Sõt! Beszélek Kate-tel és megmondom neki az igazságot!-mielõtt még felálltam volna az asztaltól, Tom felállt és megragadta a vállam:
-Ne... Azt fogja hinni, gyáva vagyok a szeme elé kerülni! Aztán a "cinkostársammá" nyilvánítana! Ne beszélj vele a nevemben... Nem akarom, hogy téged is megutáljon!-szemébõl újfent egy könnycsepp folyt ki arcára, ezért megint megöleltem õt:
-Nyugi, nem fog! Mert kitalálok valami mást! Holnapra egy komplett tervet eszelek ki, rendben? Ne félj, nemsokára minden rendben lesz!
-Köszönöm...-ölelt vissza egybõl, majd még beszélgettünk egy kicsit és olyan éjfél tájékán hazamentem....
/Kate/
Sírva ébredtem újra és újra. Egyfolytában Õ járt a fejemben. Õ, akire haragszom és elküldeném a francba, de mégis nagyon nagyon hiányzik. Még mindig szeretem, de nem tudok a szemébe nézni, pedig legszívesebben a karjai közé bújnék, hogy Õt ölelve sírjak, s úgy szunnyadjak el....
Két nappal késõbb...
/Kate/
Épp a kislányomat fürdettem szomorúan, amikor Emma hirtelen megszólított:
ESTÁS LEYENDO
Nem csak színjáték... {Befejezett}
FanficA történet főszereplője egy lány, aki fiatalon elvesztette a szüleit, autóbalesetben. Színészi pályáját alig egy éve kezdte, szinte csak gyermekműsorokban szerepelt mindaddig, míg egy szép napon meg nem kapja élete legnagyobb szerepét. Új munkahelyé...
