Nem csak színjáték... {Befejezett}

18.rész: Kötődés...

/Tom/

Próbáltam elaludni, de egyszerűen nem ment. Nem azért, mert esett az eső, vagy fújt a szél... Véleményem szerint az volt álmatlanságom oka, hogy az agyam folyton pörgött valamin! Például azon, vajon Kate mit fog reagálni, ha megtudja, hogy ezen a helyen veszélyesebbnél veszélyesebb jeleneteket fogunk forgatni?....Ami még nagyobb kérdés, hogy a lány tériszonyos-e? Hisz lesz egy helikopterből kiugrós jelenet is...-gondolatmenetemből a "szobatársam" zihálása zökkentett ki.
Felé kaptam tekintetem, s láttam, hogy még alszik. Szemei könnyeitől áztak, légzése egyre gyorsabb lett....Kutyája mélyen aludt karjai közt, de úgy tűnt, ez sem nyugtatja meg....
Egyszercsak hallani véltem, ahogy a lány halkan sír és kinyújtja kezét felém. Azt hittem, ébren van, de tévedtem. Valami megmagyarázhatatlan dolog azt súgta, hogyha megfogom a kezét, talán megnyugszik.... Vettem a bátorságot és meg is tettem azt. A lány nem ébredt fel. Egy kis idő elteltével légzése visszaállt a normális ütembe, s könnyei sem folytak már.... Úgy döntöttem, elengedem a kezét, de ő nem hagyta, gondolom azért, mert azt hitte, Árnyék mancsát fogja...

/Kate/

Napsütéses reggelre virradtunk. Árnyék szokásához híven a lábamon feküdt, Tom pedig még aludt. A férfi felém fordulva, a kezemet fogva húzta a lóbőrt... Várjunk....A KEZEMET FOGJA?!?!? E-ez meg mit jelentsen?!?-gyorsan, mégis óvatosan elhúztam kezemet, mire ő pechkemre ébredezni kezdett.
Villámgyorsasággal befordultam a "fal" felé, remélve, talán így elkerülhetek egy roppant kínos beszélgetést... Próbáltam színlelni az alvást, de sajnos nem vált be:

-Kate? Ébren vagy?-kérdezte még rekedt, álmos hangon, majd ásított egyet.

-Öhmm, ja! Jó reggelt!-fordultam felé....

/Tom/

-Tom? Kérdezhetek valamit?-kérdezte félénken, mire rögtön tudtam, mit is akar kérdezni...

-Há-hát persze!-mosolyommal elfedtem "félelmem"...

-Miért.... Miért fogtad meg a kezem?-nézett mélyen a szemembe, mire zöld szemeiben teljesen elvesztem, így lefagytam...

/Kate/

-Azért....mert az éjszaka.... Nos, igazából arról van szó, hogy.... Hogy nem voltál valami jól, ezért úgy véltem, talán megnyugtat, ha fogom a kezed... Tudom, ez eléggé félreérthető, de... Hidd el, nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni! Bocsánat....-lehajtotta fejét, s nem mert a szemembe nézni, mire én nem tudom, miért rátettem kezemet az övére:

-Semmi baj! Egyáltalán nem hoztál ilyen helyzetbe, csak....csak egy kicsit meglepődtem!.... Most inkább hálás vagyok, mint haragos! Köszönöm, hogy megnyugtattál!....Ha nem teszed, talán nem tudnék a sokk miatt dolgozni ma!-amint kék szemeivel az enyéimbe nézett, rögtön zavarba jöttem és inkább felültem.

-Nincs mit!-ült fel ő is, majd ismét szemkontaktusba kerültünk, mire egy kissé pánikba estem.

Te jóságos ég! Miért ilyen nehéz elkerülni a romantikus filmekbe illő helyzeteket?!?....Várjunk... Most meg mire készül? Miért van ilyen csendben?-kattogott az agyam, majd amikor a férfi közeledett volna, Árnyék közénk ugrott.... Szó szerint.... Húh, én megmentőm!....

-Hehehe, neked is jó reggelt, szőrgombócom!-a kutya hátralökött, amin Tom csak nevetett, s közben a "támadóm" megnyalta az arcom.