Nem csak színjáték... {Befejezett}

10.rész: Lokival...

/Kate/

-Parancsoljon, kisasszony! -Tom letette elém a tálcát, s közben kedvesen mosolygott.

-Köszönöm!....Ja! Tessék, itt a pénz! 80 dollár volt összesen, igaz?-kotorásztam a táskámban, mire ő elnevette magát:

-Ugyan Kate! Ne hülyéskedj! Nem kell kifizetned, hisz meghívtalak!

-De....

-Nem, nem! Semmi de! Miattam sérültél meg, így nem tartozol semennyivel!-utasította vissza az ebédem árát, majd mindketten elkezdtünk enni.

Ebéd után Emma randijának vége lett, mert a pasinak el kellett mennie valahová. A barátnőm hazament, engem pedig ismét Tom fuvarozott.

-Sssz, áu!....Hogy fogok én így forgatni? A rendező tuti nagyon pipa lesz!-nyafogtam, amikor véletlen bevertem a fájós térdemet valamibe.

-Ne aggódj! Másnem majd a kaszkadőröd beugrik helyetted, és neked majd csak a szövegedet kell mondanod! A másik opció meg az, hogy megint csak az én részeimet vesszük majd fel!...-sorolta fel a lehetőségeket a férfi, amikor beült mellém a kocsiba.

-Aha...-mondtam lehangoltan, hátradőlve az ülésen, majd ismét siránkozni kezdtem, hisz eszembe jutott, hogy a szállodában nincs lift, vagyis valahogy fel kell másznom a lépcsőn:

-Jajj, ne már!

-Mi az?-fordult felém Tom.

-Semmi.... Csak nem fogok tudni felmenni a lépcsőkön és nincs lift!-ő erre egy kicsit elgondolkodott, majd újra rám nézett:

-Öhmm,....én felvihetlek!

-Felvinni? Engem? Biztos vagy te ebben?-hú, de félreérthető lesz, ha mondjuk menyasszonypózban visz a karjaiban!....

-Van más választás?

-Nincs.... Jólvan, essünk túl rajta!-fújtam ki a levegőt, majd mindketten kiszálltunk a kocsiból, utána bementünk a szállodába és a lépcső előtt megálltunk.

Tom óvatosan a karjaiba vett, és elindultunk felfelé a lépcsőn.

-Nehéz vagyok?-kérdeztem pár perc csend után, kuncogva.

-Mi? Dehogyis! Pehelysúlyú vagy!-válaszolta vigyorogva, mire én csak halkan nevettem egy sort....

/Tom/

Amikor a lány fájós lába hozzáért a korláthoz, Kate egy kissé felszisszent:

-Ssszzz! Tom, ez fájt!

-Bo-bocsánat! Nem láttam a korlátot!-ezután végre felértünk a szobájához, ahol letettem őt:

-Itt is volnánk!

-Köszönöm, Tom! Jövök neked eggyel! Megint!...

-Ó, ugyan! Szívesen segítettem a barátomnak!-erre a lány mosolyogva megölelt, majd segítettem neki bevinni a hátizsákját a szobájába.

-Akkor majd szólsz a rendezőnek?

-Hát persze! És ha kell valami, nyugodtan hívj fel ezen a számon!-nyújtottam át neki egy kis cetlit, amelyen a telefonszámom volt.

-Oké, köszi!

-Nincs mit! Majd találkozunk, szia!

-Rendben, szia!....

/Kate/

Miután Tom elment, beírtam a telefonomba a számát...
Olyan kedves volt Tomtól, hogy ennyit segített!...Igaz, amíg a karjaiban voltam, az arcom tuti paradicsomvörös lehetett, így remélem azt Tom nem vette észre! Még egy férfi sem vitt engem így, totál zavarban voltam! Na jó, egy biztos!: Ezt semmiképp sem említem meg senkinek, mert tuti félreértenék!....Emily mindig azt szajkózza, hogy jöjjek össze vele, de azért szerintem az túlzás lenne! Így is össze vagyunk shippelve a filmben...

Pár héttel később....

/Tom/

Már egy hónapja, hogy Kate megsérült és csak az én jelenteimet forgatják! A lány szinte minden második nap felhívott, hogy menjek el hozzá, társaságnak. Már megnéztük együtt a Beavatott sorozat összes részét. Ma a Bosszúállókat fogjuk nézni, mert Katenek Marvel mániája van, és az utóbbi egy hétben elkezdtük az Infinity sagát előlről. Vagyis megnéztük már az Amerika kapitány: Az első bosszúállót, a Marvel kapitányt, a Vasembert, a Hihetetlen Hulkot, a Vasember 2-t és a Thort.
Tehát ez lesz a 2. film, amelyben én is játszottam, vagyis a lány megint Lokinak fog szólítani.... Csak a vicc kedvéért...

-Helló, megjöttem! Bejöhetek?-kopogtam be hozzá, mire ő ajtót nyitott:

-Szia, Loki! Készen állsz a mozizásra?-kérdezte csillogó szemekkel, izgatottan. *(Amúgy a lába már meggyógyult.)*

-Hahaha, nagyon vicces! Hát persze, hogy készen állok, kisasszony!-mondtam Lokisan, majd ő beengedett, aztán megcsinálta a rágcsát, én pedig bekavartam a szörpöt.

-Csak most veszem észre! Direkt zöld pólóban jöttél?...Hehe, már csak a paróka kéne és tiszta Loki lennél!-jegyezte meg a lány, majd egy különös dologra lettem figyelmes:

Kate pólóján az imént említett karakter, Loki képe volt. Biztos rányomtatta, mert ilyen mintát még nem láttam a boltokban!

-Jó a pólód! Látom, Loki rajongó vagy!

-Hehe, köszi! Amúgy nem kimondottan Loki a kedvencem, csak ez volt az utolsó tiszta, Marveles pólóm, mert a többit a héten elhasználtam!....De nyugi, a gonosztevők közül ő a kedvencem!-bökött oldalba nevetve, majd végre leültünk a kanapéra, hogy elkezdhessük a filmet.

Kate egész idő alatt fangörcsölt, ahányszor Thor megjelent... Biztos ő a kedvence!....Nem csoda, hogy olyan szoros kapcsolatot ápol Chrisszel...
Amikor kb. a film közepénél jártunk, valaki bejött a szobába:

-Hú, ha tudnád, mennyien voltak most a metrón! El se tudod képzelni, hányan szálltunk fel New Yorkban!-a lány megállította a filmet, majd odament a bejárathoz és meglepődve megkérdezte:

-Emily? Hát te meg? Hogyhogy hamarabb jöttél?-megölelte a vele egykorú lányt, aki amikor meglátott, teljesen lefagyott:

-Öhmm.... Kate....? Ez most a valóság?-látszólag egy rajongóm állt velem szemben, ezért széles mosollyal kezemet nyújtottam felé:

-Biztosíthatlak, hogy teljes mértékben valóságos vagyok! Ha jól sejtem, ismersz, nemde?

-I-igen! Nagyon örülök, Loki....va-vagyis Mr. Hiddleston! Elnézést!-rázott velem kezet, még mindig lefagyva, elvörösödve.

-Hehe, nyugodtan hívj csak Tomnak! Semmi baj!

-Re-rendben!....Én Emily vagyok! Kate barátnője! El se hinné, mennyire nagy rajongója vagyok!...

/Kate/

-Jólvan, Emily! Ne hozd zavarba szegény Tomot!....Mi lenne, ha lepakolnál a másik szobában, aztán csatlakoznál hozzánk a filmezésben?-láttam a férfin, hogy egy kicsit őt is meglepte Emily érkezése, én pedig nem akartam, hogy kínos helyzetbe kerüljön bárki is... Még csak az hiányzik, hogy a drágalátos barátnőm autogrammot kérjen Tomtól!....

-Filmezés? Ugye Marvel? Ó, szóval Bosszúállók? Benne vagyok! Egy perc és jövök!-el is ment a vendégszobába.

-Bocsi Emily miatt! Kicsit néha túlzásba esik!

-Semmi baj! Már hozzászoktam!....-nevette el magát a művészúr, majd nem sokkal később folytattuk a filmet....