Nem csak színjáték... {Befejezett}

35.rész: Lángoló érzelmek...

Másnap reggel...:

/Tom/

Reggel egész hamar felébredtem annak ellenére, hogy szombat volt. A Nap melengető sugarai besütöttek és megvilágították a vörös sötétítő függönyt.... Kate még mélyen aludt, a derekamat átölelve. Olyan elbűvölő volt így,.....s olyan bájos, hogy majd elolvadtam gyönyörűségétől... Pár perccel később a lány ébredezni kezdett, majd egyszercsak találkozott tekintetünk:

-Jó reggelt!-mondta álmosan pislogva, az arcomat megsimítva.

-Neked is, életem!-cirógattam meg a tarkóját, majd lágyan megcsókoltam.

-Nem is gondoltam rólad, hogy ilyen romantikus vagy!.... Csodálatos volt a tegnap este!-mondta, azzal az aranyos mosolyával.

-Örülök, hogy tetszett!.... Én is ugyanezt elmondhatom, veled kapcsolatban! Csodálatos vagy...

-Köszönöm....-pirult el egy kicsit, majd megkérdezte:

-Megyünk tusolni?

-Hát persze, angyalom! Még jó, hogy itt van külön fürdőszoba és törölközők is...

Miután letusoltunk, mindketten felöltöztünk és egymás után (pár perc eltéréssel, hogy ne legyen gyanús...) lementünk reggelizni. Amikor leértem a konyhába láttam, ahogy Chris épp kávét főz, Emily pedig feltállalja a hideg ételeket.

-Jó reggelt!-köszöntem, majd a konyhaszekrényből kivettem magamnak egy kávés csészét.

-Helló, Tom! Lehet, hogy semmi közöm, hozzá, de....hová tűntél tegnap este?-nézett a szemembe Thor, mire én megvontam a vállam:

-Én? Hát...elég fáradt voltam, ezért lefeküdtem aludni!-ahogy a mondat végére értem, Kate toppant be a helyiségbe:

-Sziasztok!-Emilyt megölelte, Chris arcára pedig egy gyors puszit adott.

-Jó reggelt, álomszuszék! Neked is felteszek egy kérdést!-erre a lány lopva rám pillantott, mire én szinte észrevehetetlenül megcsóváltam a fejem.

-Milyen kérdést?

-Azt,....hogy hová mentél tegnap este 8 után? Mert nem kutyát sétáltatni, az biztos...-a férfi arcán enyhe gyanú tükröződött... Jajj, nagyon remélem nem gondol semmi olyasmira...

-Öhmm.... Lefeküdtem, mert hulla fáradt voltam! A lányokkal széttáncoltuk a belünket, ugye Emily?-fordult barátnőjéhez, aki erre zavarodottan, kapkodva így válaszolt:

-Igen! Persze! Tisztára ki lettünk ütve!

-Értem...-vonta meg vállát a kérdező, majd elkezdett enni.

Hú, már azt hittem, lebukunk!... Mondjuk előbb-utóbb sajnos úgyis rájön, hogy köztem és Kate közt van valami...

/Kate/

Reggeli után ismét elvonultam a szobámba és előkeríttem az esemény utáni tablettáimat. Amikor épp kivettem egyet, Emily rám nyitott. Villámgyorsan hátam mögé dugtam a dobozát...

-Helló csajszi, van kedved... Egy pillanat, te most mit csinálsz? Mi az a tabletta?

-Á, semmi! Csak az új gyógyszerem, amit a kórházban kaptam! Segít a pánik rohamok ellen! Egyfajta nyugtató!-kamuztam egy sort...