13.rész: Egy új küldetés...

357 29 5
                                    

/Kate/

Az előadás után, amikor már hazafelé haladtam, valaki tapsolva közeledett felém, hátulról:

-Bravó! Le vagyok nyűgözve, igazi tehetség vagy!-sétált mellém Tom, szélesen vigyorogva.

-Mi? Ez nem igaz! Tök béna vagyok!

-Dehogyis! Te csináltad a legjobban, nagyon profi voltál!....Eddig még nem is mondtad, hogy zumbázol!

-Tudom....

-Amúgy bocs, hogy megijesztettelek, vagy mi! Sajnálom, hogy miattam estél el!-nézett a szemembe, már komolyabb tekintettel.

-Semmi baj!....Hogyha te nem vagy ott, akkor is elcsesztem volna valamit, az tuti!-nevettem el magam, mire ő is kacagott egy jót:

-Ehehe, nem semmi egy önkritikus vagy!-csóválta meg fejét, majd tovább sétáltunk. A férfi egészen a szállásomig elkísért:

-Bármit is gondolsz, szerintem nagyon jó voltál!....Na, szia! Holnap találkozunk!-megölelt, majd rám kacsintott és elment.

Na jó! Ez azért fura volt!: Tom szerint állati jó voltam, pedig a bugdácsolásom eléggé nevetséges volt...És ahogy táncoltam,....az valami borzalmas volt!-gondoltam magamban, amikor felfelé haladtam a lépcsőn, Emily lakásához....

/Emily/

Miután vége lett a műsornak, és én már átöltöztem, Kate-et sehol sem találtam!: Hmm, ez különös! Azt mondta, a kijáratnál várjam meg, erre elszublimál! Ráadásul a telefonja ismételten ki volt kapcsolva.
Gondoltam, biztos már elindult hazafelé, ezért én is úgy tettem. Amikor már csak két saroknyira voltam a lakásomtól, megpillantottam a barátnőmet, aki épp Tom Hiddlestonnal nevetgélt. Tisztára olyanok voltak, mintha egy pár lettek volna, hisz mindketten szüntelenül mosolyogtak egymásra, emellett hallottam, ahogy Tom bókol Kate-nek....
Annyira édeseeek!....Na jó! Muszáj lesz valahogy összehozni őket!...Hmm, felhívom Emmát! Ő biztos segít majd megvalósítani!:

-Szia Emily, mi újság?

-Helló Emma! A segítségedre lenne szükségem!

-Miért? Mire készülsz?-gondolom hallotta hangomban az izgatottságot, így felcsigáztam az érdeklődését.

-Háát... Tudod kiszemeltem két embert, akit össze kéne valahogy hozni!

-És ki az a kettő? Csak nem Kate az egyik?

-Deeee! Hallod, ma Tom megjelent az előadáson és Kate teljesen lefagyott, amikor meglátta! Tuti érez iránta valamit, ahogy Tom is! Feltűnően sokat van vele, és mindig jól érzik magukat egymással!....És....együtt olyan aranyosaaaak!!!-olvadoztam, a kocsimban ülve, még mindig barátnőméket nézve.

-Igazán?....De....biztos vagy benne, hogy Kate-nek szüksége van erre? Nem fog kiakadni, ha megtudja, miben mesterkedünk? Tuti ez az egyetlen megoldás, hogy meggyógyuljon?-bizonytalanodott el, de én nem adtam fel:

-Igen, tuti biztos! Hiszen szeretetet csak szeretettel lehet pótolni! És szerintem neki egy szerető társra van szüksége!

-Hát jó! Ha te mondod!.... Na? És van már terved?

-Őszintén? Sajnos nincs!....Neked van ötleted?

-Hmm, talán!...De lehet ez hülyeség!

-Nem, biztos nem! Mondd már!

-Hát, a forgatáson én tudok egy kicsit tevékenykedni ez ügyben! Hiszen lesz majd egy olyan hét, amikor hegyvidéki jeleneteket veszünk majd fel, és sátorokban fogunk aludni! Elintézem, hogy közös sátruk legyen...-nevetett fel pimaszul, mire én is így tettem.

-Okés! Ez jó egynek!...De kéne valami romantikusabb is!

-Igazad van!

-Talán majd ha lesz a moziban valami romantikus film, vedd rá a pasidat, hogy vigyen el és akkor Kate megint "elkísér"! Tomnak pedig majd valahogy eljuttatunk egy jegyet!-vázoltam fel az ötletemet.

-Ejha! Ez aztán a briliáns terv! Tom tuti nem bírja majd ki, hogy ne Katy mellé üljön!....Ííííí, annyira szupi ez az akciósdi! Már alig várom, hogy elkezdhessük!

-Én is!...Na, most mennem kell, mert Kate-nél nincs kulcs és biztos már tűkön ül! Majd még beszélünk, szia!

-Rendben, szia!-letettem a telefont és már mentem is fel a lépcsőn...

/Kate/

-A fenébe is! Pedig úgy emlékeztem, Emily nekem adta a kulcsot!...Talán elnyelte a táskám? Vagy elhagytam?!? Jajj, hogy lehetek én ennyire béna?!?-szidkolóztam az ajtó előtt, majd pár perccel később megjelent Emily:

-Szia, Kate! Ugye nem vársz itt régóta?

-Mi? Nem, dehogy! Csak most túrtam át a táskám, mert nem találtam a kulcsot!....Jajj mondd, hogy nálad van! Mert sehol sem találom!-erre ő kuncogva belenyúlt a táskájába, és kivette az említett tárgyat:

-Nyugi, megvan!

-Dehát... Nem odaadtad nekem, még a műsor előtt?

-Nem! Biztos rosszul emlékszel!-ráncolta össze homlokát, majd kinyitotta az ajtót és bementünk a lakásba....

Nem csak színjáték... {Befejezett}Onde histórias criam vida. Descubra agora