Nem csak színjáték... {Befejezett}

33.rész: Érted megéri!

/Tom/

-Tom? Mikor ettél utoljára, nem vagy éhes?-szólalt meg hirtelen a lány.

-Hát... Úgy reggel 8 óra fele... Az igazat megvallva tudnék enni!

-Szuper! Akkor mindjárt kerítek neked valami finomságot, jó?-bontakozott ki ölelésemből és mosolyogva orrát az enyémhez dörgölte.

-Rendben, szívem!...-ezután eltelt kb. úgy 20 perc, majd egyszercsak Kate visszajött, kezében egy tálcával.

-Itt is vagyok! No, szereztem egy meleg szendvicset és egy adag spagettit! Melyiket kéred, Tomy?

-Nekem aztán édes mindegy, szerelmem!

-Mindegy? A bolondnak mindegy, művészúr! Na válasszál, mert különben azt eszed, amit hagyok!...

-Hehe, jólvan!... Ha nem haragszol, azt a spagettit szívesen megenném!

-Rendben, hercegem!.... Hmm, hogy ne kelljen felkelned és az asztalhoz ülnöd....majd én tartom neked a tányért! Én még úgysem vagyok annyira éhes!

-Ehehe, aranyos vagy, de megoldom egyedül is!....Katy..... nem vagyok kisgyerek!-a lány nevetve arrébb tette a saját kajáját, majd felszúrt egy falat tésztát a villára és a szám elé tartotta:

-Nem érdekel, most én foglak etetni! Naaa, légyszi! Itt repül a kismadár! Nyitsd ki szépen a szád!-alig bírtam ki nevetés nélkül, amikor belementem a dologba és eleget téve kérésének kinyitottam a számat.

-Hmm, ez finom!-mondtam, amikor lenyeltem a falatot, majd a lány egy újabb tészta csomót adott nekem.

-Mi ez a hirtelen anyáskodás? Nem szoktál te ilyen lenni!-vigyorogtam rá, amikor már megettem a kaját.

-Tudom.... Csak így rám jött! Sosem volt kistesóm, akiről gondoskodjak! Ja és egy ilyen cuki pasival sem találkoztam még eddig!-pöccintette meg az orromat, majd megette a saját ebédjét.

Étkezés után megnéztünk egy jó filmet... Nem is gondoltam volna, hogy találunk jó adást itt, a kórházi tévében... És a kaja...nos, nem tudom, honnan szedte ez a lány, de az tuti, hogy nem a büféből.
Miután vége lett a filmnek, észrevettem, hogy a lány elaludt a karjaimban. Nem volt szívem felébreszteni, ezért csak néztem, ahogy alszik... Gyönyörködésemből egy nővér betoppanása zökkentett ki.

-Tudom, kisasszony! Lejárt a látogatási idő, de.... Nem maradhatna itt még egy kicsit? Nagyon mélyen alszik!-a nő szíve meglágyult kettőnket látva, ezért így szólt:

-Jólvan... Este 8-ig maradhat! További kellemes pihenést, uram!-miután elment, ráírtam Emmára:

-Szia, légyszi falaznál nekünk egy kicsit?

-Miért? Mit csináltok? Hol van Katy?

-Itt van nálam, a kórházban! Épp alszik...

-Ó, értem! De....hogy falazzak?

-Mondjuk hívd fel Christ és mondd meg neki, hogy nálad van és kb. majd csak este 8-ra tud hazamenni! Megtennéd ezt nekem? Kérlek...

-Hát persze! Ja és nagyon örülök, hogy végre egymásra találtatok! Cukik vagytok együtt, szerintem!

-Köszi...-ezután a chatelés abbamaradt....

/Emma/

Tom kérésére fel is hívtam Kate unokatestvérét: