Nem csak színjáték... {Befejezett}

22.rész: Ausztrália...

Másnap reggel...

/Kate/

Az éjszaka nagy részét mind átaludtuk. Viszont ugye volt az a "beszélgetés". Nos, szerintem Tom valami fontosat akart velem közölni.... Várjunk.... Most komolyan arra gyanakszom, hogy a közlendője szerelemmel kapcsolatos lett volna? Miiii???? Nem, tuti nem....

Olyan délelőtt 11 óra lehetett, amikor megérkeztünk. Miután leszálltunk, Chris fogadott minket:

-Katy!!!! Szia, annyira hiányoztál!!!-az unokatesóm megölelt, majd üdvözölte a többieket is...

/Tom/

A lány üdvözlés képpen megölelte Christ és megpuszilta az arcát... Hmm, ez fura! Én úgy tudtam, hogy a szerelmesek csókkal köszöntik egymást.... Egy pillanat!.... Lehet ők nem is.... Úgy értem, mi van, ha csak barátok?....-tanakodásomból egykori munkatársam és egyben "fogadott testvérem" zökkentett ki, egy jó szoros öleléssel:

-Lokiiii!!!!! Úgy örülök, hogy itt vagy! Jó látni, testvér!-kacsintott rám Thor, majd odament Roberthez.

Amikor a csomagjainkat hoztuk ki az annak kijelölt helyről, Chris megszólított:

-Hé, Tom! Lehet ezt nem nekem kéne veled közölnöm, de.... A rendező azt mondta, a többiek hotelekben fognak megszállni....és.....ugye te is oda szerettél volna menni, de....sajnos már nincs több szabad hotelszoba....-na! Szuper, csak nekem lehet ekkora pechkem!...

-Öhmm, kösz az infót.... Húh, akkor keresnem kell valakit, akinél megszállhatok pár napig...

/Kate/

Láthatólag Hiddles nem örült a "hírnek" és arcán majdhogynem a tanácstalanság tükröződött.... Ezért gondoltam, megpróbálok segíteni rajta:

-Figyelj, mi szívesen "befogadunk"! A házunk hatalmas és Chris sem bánná, ha nálunk szállnál meg! Ugye, uncsi?

-Ja! Igen, persze! Gyere csak nyugodtan!-mosolygott Tomra, aki ezután persze szokása szerint szerénykedett:

-D-de biztos nem lennék terhetekre? Nem szeretném felforgatni a dolgokat!-száját széles mosolyra húzta, fejét enyhén csóválta.

-Ugyanmár! Nem forgatnál fel te semmit!....Na gyere, hazamegyünk!-veregette vállon Lokit, majd elmentünk a kocsihoz.

Árnyék persze rögtön befoglalta az anyós ülést, így nekem és Tomnak hátra kellett ülnünk. Miután sikerült betuszkolni csomagokat a járgány hátuljába, elindultunk hazafelé.

-Hihetetlenül szép ez a vidék!-mondta Tom, az ablakon kifelé nézve.

-Igen.... Ezért is szeretek itt élni!....Te még nem voltál itt?-kérdeztem, furcsálló tekintettel.

-Nem...

-Akkor valamelyik nap körbevezetlek! Sok szép látnivaló van még a hegyeken kívül!-mondtam boldogan.

-Oké, benne vagyok!-mosolygott rám gyönyörű, égszínkék szemeivel.

Az út további részét beszélgetéssel töltöttük, majd egyszercsak megérkeztünk....

/Tom/

Az óriási, hófehér ház előtt állva egészen elcsodálkoztam!: Eddig totál azt hittem, hogy Chris egy tök átlagos házban él.... De úgy tűnik, nagyon is tévedtem! Az épület puccos, néhol luxus hotel stílusú volt... Nos, az enyém ehhez képest semmi....-tátott szájjal álltam a parkolóban, elbambulva.